Dunaújvárosi Hírlap – 1981. augusztus 28.

Vadászat, halászlé, csapolás

Ha nincs kolostorunk

Dunaújváros nem Pécs, de még csak nem is Martonvásár vagy Hajdúszoboszló. Nincs várunk, kolostorunk, bazilikánk, sem más értékes építészeti régiségünk. Ezen a vidéken nem teremtődött szüretelés, busójárásos, vásáros hagyomány, zenei, színházi rendezvények sem vonzzák a vendégeket, és sajnos nem dicsekedhetünk gyógyító vízzel, levegővel sem.
Mit tudunk nyújtani mi az idelátogató idegennek, miközben Soprontól Lillafüredig, Szentendrétől Mohácsig szebbnél szebb városok, kirándulóhelyek, borvidékek, gyógyfürdők, természetvédelmi területek csábítják a turistákat, s konkurrálhatunk-e a Szentendrei nyár, a Gorsiumi játékok, az Alba Regia-napok, a Kecskeméti hírös napok, az Apajpusztai lovasnapok vonzóbbnál vonzóbb programjaival?
Mintha mi is egy városunkba látogató turistacsoport tagjai lennénk, induljunk el egy városnéző körúton!

A városunkba látogató idegenek közül sokan felkeresik a római kori ház romjait. Vendéglátásunkban talán jobban kihasználhatnánk istercisai emlékeinket
(Bárándy István felvétele)

Központi fűtés a római korban

Van egy múzeumunk, helytörténeti kiállításával, kőtárunk, római házunk, van Duna-partunk, amelynek óriási tereplépcsőit, szoborparkját érdeklődéssel szemlélheti a turista, van uszodánk, művelődési házunk, mozaikfreskónk és Martinász-szobrunk, van Május 1. utcánk, hangulatos óvárosunk, ráctemplomostól (bár ez utóbbiakat aligha mutogatják az érdeklődőknek), dicsekedhetünk bölcsődéinkkel, óvodáinkkal, iskoláinkkal, és persze megmutathatjuk kisebb-nagyobb üzemeinket, a tejüzemtől a vasműig.
Programnak éppenséggel elég, de látnivalónak ez bizony kevés. Látványosságainkkal eltörpülünk jónéhány kisebb város mögött is. Ennek ellenére mégis egyre nagyobb idegenforgalomról beszélhetünk. Minden dunaújvárosira évenként egy hazai vagy külföldi látogató jut. Szervezett vagy maszek turistáskodással évente mintegy hatvanezer ember tölt egy vagy több napot városunkban.

Dunaújváros a külföldiek szemével Néhány évvel ezelőtt egy külföldieknek szánt kiadványban olvastam, hogy Magyarország a Duna királynője, és Budapest a királynő koronája. Nemrég kezembe akadt egy másik idegennyelvű prospektus, amely Dunaújvárost szűkszavúan, tárgyilagosan mutatja be. Igaz, Dunaújvárost még a leglelkesebb helybeliek sem nevezik turista-paradicsomnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy városunkat elkerülik a külföldiek. Augusztus 18-án – egy átlagos napon – alkalmam nyílt, hogy különböző nemzetiségű emberekkel beszélgessek. Vlagyimir Fjodorovics Ogarkov a Szovjetunióból érkezett, foglalkozása: orvos. Reggel találkoztam vele az Arany Csillag Szállóban. – Egy karagandai csoporttal jöttem, mi csak átutazunk Dunaújvároson. Tegnap délután nem sokat láthattunk belőle, mert esett az eső. A római táborra, az uszodára, az új kórházi szárnyra, a Martinász-szoborra és a vasmű bejárata fölötti képre emlékszem. Egyébként hamar otthon éreztem magam, mert Dunaújváros és Karaganda közös jellemzője a metallurgia. Az angol John Hampton úr nehezen boldogult anyanyelvén a dunaújvárosi utcákon és boltokban, mert – mint kedd reggel mesélte az Arany Csillagban -, mindig pár szavas magyar tudására kellett hagyatkoznia, ha valamire szüksége volt. – Tudja, én sokat utazom üzleti ügyben Kelet-Európában, így évente többször is akad dolgom Csepelen, Miskolcon, Ózdon és a Dunai Vasműben. Dunaújvárosban 1972-ben jártam először. Tetszik ez a hely, mert fiatal, modern a város, és sokat fejlődött az utóbbi években. Én egyébként egy walesi kisvárosban, Pontypoolban élek. – Mivel tölti a szabad idejét Dunaújvárosban? – Kevés a szabad időm, de azért szoktam sétálni a Duna-parton és kimegyek az uszodába. Szeretem az éttermeket, a cigányzenét és a halászlét. Főként a vasműben szereztem ismerősöket, barátokat, úgyhogy tudom azt is, milyen egy-egy itteni lakás belülről. Az a véleményem, hogy a lakók jól hasznosítják a teret. Még csak annyit, az időjárás önöknél kedvező, de a szúnyogok nem kellemesek. A szúnyogokkal a dunaújvárosi kemping vendégeinek is meggyűlt a bajuk. A berlini Christina Dalchau és Heiko Schmidt 3-4 éjszakát szándékoztak itt aludni. – Szegedről stoppoltunk idáig, és Budapestre tartunk. Egy prospektusban olvastunk Dunaújvárosról. A környék szép, a kemping drágább ugyan, mint az NDK-ban, viszont tiszta, és több szolgáltatást nyújt, mint a mi kempingjeink. A város lakóit irigyeljük, amiért nem különülnek el egymástól a lakó- és bevásárló részek, s nem kell nekik annyit utazgatniuk, mint nekünk otthon. Ugyancsak NDK-állampolgár a Beer-házaspár is, akik 24 napos dunaújvárosi tartózkodás után készülődtek haza két kisgyerekkel. – Két évvel ezelőtt fedeztük föl ezt a kempinget. Visszatértünk, mert itt nincs akkora tömeg, mint a Balatonon. Jövőre újból itt szeretnénk sátort verni. – Hogy tetszettek a római kori település, Intercisa maradványai? – Miért, itt olyan is van?! Egy ascherslebeni család; Rosemarie Hering, a férje és a gyerekek viszont barangoltak a romok között. Sőt, a szalkszentmártoni Petőfi-múzeumba is elkalauzolta őket egy magyar kempingszomszédjuk. A szót a feleség vitte: – Dunaújvárost centrális fekvése miatt és a nyugalomért szeretjük. Romantikája nincs a városnak, de ez természetes, mivel fiatal település. Úgy vélem, sok a zöldterület, a városrészek építészetileg különböznek egymástól. A tavalyi háromhetes és az idei húsznapos tartózkodásunk alatt nagyon élveztem a piac hangulatát. Dunaújváros nem turistaparadicsom. A Hering-házaspár azonban biztosra ígérte, hogy jövőre ismét meglátogatnak bennünket. Addigra talán már reggel kilenc után is kaphat német nyelvű újságokat Kurt Hering a postán. Kovács Mária Idegen nyelvű kiadványok a Dunaújváros Pont könyvespolcáról

Az Idegenforgalmi Hivatal szervezésében ebben az évben eddig 18 és félezren voltak kíváncsiak Dunaújvárosra. A 467 csoport többsége (261) a szocialista országokból érkezett, a további kétszáz hazai csoport mellett a nyugati országokból jött. A turistaszállóban az év első hét hónapjában 3 ezren, a kempingben hatezernél is többen szálltak meg. Ideális helynek tűnik a kemping, szinte az ország közepén van, ahonnan könnyen megközelíthető Pécs, Harkány, Mohács, Szekszárd, Velence, a Balaton, Budapest. A kemping vendégei között ausztrálokat, amerikaiakat, kanadaiakat, franciákat, olaszokat, spanyolokat, svájciakat, finneket is találunk. A tapasztalatok szerint egy nyugati vendég után a következő évben 3-4 család jön.

Kikapcsolódás a kempingben
fotó: Idegenforgalmi Hivatal – Dunaújváros

De meddig?
– Előbb-utóbb rákényszerülünk, hogy ne csak várjuk, de csalogassuk is a vendégeket – mondja Lábodi Ferenc, az Idegenforgalmi Hivatal vezetője. – Olyan programokat kellene szervezni, amelyek vonzzák a vendégeket, az érdeklődőket. Nagy lehetőségeket láttunk a nemzetközi go-kartversenyekben, amelyeket két éve már – az ideálisabb pálya miatt – Kecskeméten rendeznek meg. Ennek mintájára talán nagyobb figyelmet érdemelne a Vasas Kupa nemzetközi háztömb körüli kerékpárverseny, meg lehetne “lovagolni” az úszóversenyeket is, intercisai emlékeinket kulturális programokkal népszerűsíthetnénk. Bizonyára a vadászatok is hozhatnának több vendéget, ám úgy vélem, legfőképpen az üzemek, intézmények vállalhatnának nagyobb szerepet az idegenforgalom fellendítéséből, szakmai konferenciák, kiállítások szervezésével.

Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból

Szegény ember vízzel főz. Ha nincs kőfejtőnk, miként Fertőrákosnak, ha nincs lipicai ménesünk, pisztrángtenyészetünk, mint Szilvásváradnak, azzal kellene hírnevet, több vendéget szereznünk, amink van. Azzal, hogy Intercisa révén nagyon öregek, s hogy harmincesztendős múltunk révén nagyon fiatalok vagyunk.

J. K.

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.