Népszava – 1956. március 22.
Ilyen lesz a sztálinvárosi szalmacellulóz-gyár
Papíriparunkat mind nagyobb követelmények elé állítja a könyv- és újságkiadás fejlődése. A hazai papírgyártás mindeddig nagy részben külföldi nyersanyaggal dolgozott. Kézenfekvő tehát a feladat, hogy a külföldi eredetű facsiszolatok helyett a szalmából készülő cellulóz fokozott gyártását tűzzük ki célul. A tervezés alatt álló sztálinvárosi szalmacellulóz-gyárban rizsszalmából állítják majd elő a cellulózt.
A gyárat – Böhönyei János, az Iparterv tervezőmérnökének tervei alapján – a Duna közelében helyezik el. Így a nagy mennyiségű víz felhasználását kis költséggel oldhatják meg. Nagy gondot fordítanak a raktározásra. A szalma – még préselt bálákban is – igen nagy helyet foglal el, felhasználni pedig csak száraz állapotban lehet. Ezért a szabadban tárolható mintegy félévi szükséglet mellett egy teljes hónapi anyagot fedett helyen raktároznak majd. A vasúton, kocsin érkező szalmát hosszú szalagsorral szállítják a raktárba.
A gyártásnál először tökéletesen meg kell tisztítani a felaprított szalmát. Egymáshoz kapcsolt tisztítóberendezések egész során halad automatikusan keresztül az anyag. Hatalmas dobokban portalanítják, összetörik, mágnessel kiválasztják a bent maradt drótokat, vasdarabokat. Aztán fajsúly szerint osztályozzák és kiválasztják a kavicsokat, csomókat. Az egymásután kapcsolt gépek munkáját megzavarja, ha valamelyik nem működik egyenletesen. Ezért hibajelző-berendezéseket állítanak be, amelyek fényjelzéssel értesítik az üzemvezetőt az esetleges zavarokról. Szükség esetén az egész berendezést azonnal le lehet állítani.
A megtisztított anyagot különféle vegyi folyamatoknak vetik alá. Ezután következik a megtisztított szecska főzése, az úgynevezett cellüzemben. Először keverőcsigákba kerül az anyag, amelyekben impregnálják. Az így előkészített anyagot szállító-csiga adagolja a hatalmas gömbfőzőkbe. Innen nagy ürítőkádakba kerül, majd az anyagfoszlalóba. Az így kezelt anyagot többször sűrítik és hígítják, azután osztályozzák. Ez az anyag már cellulóz, de a finomabb papírok előállításához még fehéríteni kell. Az eljárást a tekercselés fejezi be.
A sztálinvárosi szalmacellulóz-gyár által előállítandó papír jelentősen megjavítja majd papírellátásunkat.
Tomay Tibor
Népszava – 1956. szeptember 20.
Megkezdték a sztálinvárosi szalmacellulózgyár építését
Nagy Józsefné könnyűipari miniszter megteszi az első kapavágást. Tőle jobbra Tapolczai Jenő tanácselnök, balra Kocsa László, a városi pártbizottság titkára
(Magyar Foto – Kováts Ferenc felvétele)
Tegnap délelőtt meghitt ünnepség zajlott le Sztálinvárosban. A vasmű tőszomszédságában megkezdték a könnyűipar legjelentősebb létesítményének, a sztálinvárosi szalmacellulózgyárnak az építését.
Nagy Józsefné könnyűipari miniszter ünnepi beszédében elmondotta, hogy az új létesítményt a legkorszerűbb berendezésekkel szerelik fel. Felülmúlja majd a szolnoki és csepeli cellulózgyárak együttes termelését: az új mű előreláthatólag 22 000 tonna cellulózt állít elő évente. Ez jelentősen hozzájárul majd – a többi között – ahhoz; hogy tisztán hazai anyagból, az eddiginél több és szebb könyvet állíthatunk elő. Fontos – hangsúlyozta a miniszter -, hogy a közel 400 millió forintos költséggel épülő új létesítmény határidőre, még az ötéves tervben elkészüljön.
Ezután a kukoricaföldéken – ahonnan most utoljára takarították be a termést – a miniszter megtette a munka megkezdését jelző első kapavágást. Majd a motorok dübörgése “vette át a szót”. Földgyalu, markológép, dömperek és teherautók látszólag nagy összevisszaságban, mégis a legnagyobb rendben lepték el a mezőt és ezzel kezdetét vette a nagy mű építése.
t. I.
Papír és Nyomdatechnika – 1956. október
Épül a sztálinvárosi szalmacellulózgyár
Dr. Morvay Sándor
A magyar papíripar bensőséges ünnepe zajlott le szeptember 19-én Sztálinvárosban. Az ünnep jelentősége túlnőtt a papíripar keretein – ünnepe volt ez az egész magyar iparnak. Ezzel a nappal ismét közelebb jutottunk egy még nagyobb ünnephez, a magyar papír- és nyomdaipar, a könyvkiadás – az egész népgazdaság – már nagyon várt eseményéhez – az új magyar szalmacellulózgyár üzembehelyezéséhez.
A sztálinvárosi szalmacellulózgyár a II. ötéves terv legnagyobb könnyűipari létesítménye. Ez lesz a magyar papíripar legnagyobb cellulózgyára, amelynek termelése több mint hétszerese lesz az I. ötéves terv legnagyobb papíripari létesítményének, a Szolnoki Papírgyár szalmacellulóz részlegének.
Az ünnep nem csupán az eddig végzett munka eredményének, hanem elsősorban az elvégzendő feladatok megindításának volt az ünnepe.
“Az első kapavágás” előtt, sok munkát kellett elvégezni.
Tisztázni kellett számos műszaki kérdést.
Meg kellett tervezni a technológiát, összhangba kellett ezt hozni a gépbeszerzés lehetőségeivel, telepíteni kellett a gyárat és el kellett készíteni a gyártási folyamathoz és a helyi adottságokhoz leginkább alkalmas terveket. Ez utóbbiakat oly mélységben, hogy a műszaki összefüggések tisztázottak legyenek és a részlettervek a kezdéshez és a folyamatos építéshez rendelkezésre álljanak!
A tervezést ki kellett egészíteni kutató és szervező munkával.
A hazai erők mellett külföldi segítséget is igénybe vettünk. A gépszállítás és a tervezés során szoros együttműködés volt, van és lesz a Német Demoki’atikus Köztársasággal és ott ahol egyes gépek esetében ez jelentős műszaki és gazdasági előnyt jelentett, Finnországból is rendeltünk gépeket és berendezéseket.
Itt tartottunk azokban az ünnepélyes percekben, amikor Nagy Józsefné könnyűipari miniszter ünnepi beszéde és első kapavágása, a Sztálinvárosi Tanács és Pártbizottság üdvözlő szavai után a földgépek megindultak.
Az ünnep – hangsúlyozzuk ismét – nem a végzett munka, hanem az elvégzendő feladatok ünnepe volt.
A várva-várt ünnepig, az üzembehelyezésig az előttünk álló munka összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az eddig végzett.
Hátra van még a tervezés befejezése, a beruházás megszervezése, az építés, a szerelés, a gépek gyártása, a dolgozók oktatása és végül, de nem utolsósorban az üzembehelyezés. Ezek a legfontosabb címszavak, amelyekhez nagyon sokirányú műszaki kutató és szervező munka járul.
A szétágazó munka túlmegy a papíripar és túlmegy a könnyűipar határain. Hatalmas feladatok várnak az építőipar és a gépipar, a külkereskedelem, a közlekedés és ezen túlmenően a népgazdaság minden ágára.
A magyar építőipar létesített már nagyobb gyárakat. A magyar gépipar szerkesztett és gyártott már bonyolultabb gépeket. A magyar külkereskedelem importált már nagyobb gépi berendezéseket.
Ezzel szemben a szocialista magyar papíripar számára ez a beruházás a sokszorosa az eddigi beruházásoknak. A szocialista magyar könnyűipar létesítménye háromszorosa az eddig üzembehelyezett legnagyobb könnyűipari létesítménynek.
Mindebből az következik, hogy a beruházás sikeres lebonyolítása, ami nem Ids feladatokat ró az építőiparra és a gépiparra is, a könnyűipar hatalmas erőpróbája lesz.
A kutatók, tervezők, beruházók és irányító hatóságok jó munkája, jó együttműködése egymással, más tárcák kutatóival, tervezőivel, beruházóival és irányító hatóságaival, azok tapasztalatainak átvétele a sikeres munka legfontosabb feltételei. így lehet biztosítani, hogy a létesítéshez szükséges, szellemi, fizikai és anyagi kapacitás megfelelő időben, mennyiségben és minőségben álljon rendelkezésre.
A munka új szakaszát mindenki, aki a beruházáson dolgozik azzal kezdte meg, hogy tehetségének és munkájának legjavát fogja adni saját munka területén a beruházás sikeres befejezése és az üzem sikeres megindítása érdekében.
Bízunk abban, hogy a munka sikeres lesz!
