Turista – 1970 január

Egy Felszabadulási Emléktúrán

1969. szeptemberétől 1970 áprilisáig rendezi meg az IBUSZ felszabadulási emléktúráit. Szerkesztő bizottságunk munkatársa elkísérte a Finommechanikai Vállalat 86 dolgozóját egy ilyen túrán. Mint elmondották, azért választották a Dunaújváros – Seregélyes – Székesfehérvár útvonalat, hogy közelebbről is megismerkedjenek az eltelt negyedszázad egyik legnagyobb ipari létesítményével, megnézzék koronázó városunkat, valamint a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségének szülőfaluját.

Most pedig adjuk át a szót a krónikásnak:


Osztapenko szobor Budapesten a Balatoni út és az M1-M7 közös szakaszánál
Fortepan/Urbán Tamás

Az út első állomása az Osztyapenkó-szobor volt, ahol kegyelettel emlékeztünk meg a hős szovjet parlamenterről, majd magunk mögött hagyva a Kamaraerdőt s a Tétényi-fennsíkot. Érden haladtunk át. A Duna mentén sok régi település nyomaival találkozhatunk, e terület kitűnően alkalmas volt az Alföld síkjának szemmel tartására.
Több mint 100 dombocska található itt, innen is kapta Százhalombatta a nevét. Hőerőművének 200 m magas kéménye hatalmas jelzőként maradt mögöttünk mielőtt Ercsibe beérkeztünk. Ez a kis település cukorgyárán kívül arról nevezetes, hogy itt található Eötvös Józsefnek, a magyar realista regényirodalom megteremtőjének síremléke.

Adonyt elhagyva kémények tucatja árulkodott, hogy Dunaújváros felé közeledünk. Szinte meglepetésként hatott, hogy először mégis egy kisközség, Dunapentele fogadott. A faluból valósággal kiemelkedett a modern város.


Dunaújváros látképe – MTI fotó

Miközben végigmentünk a Vasmű úton, a Martinász-szobrot láttuk, mely Dunaújváros jelképe – aranyérmet is kapott Brüsszelben. A Dunai Vasmű kapujánál megálltunk, és furcsa bukósisak-szerű sapkát adtak. A gyár olyan nagy méretű (570 kh), hogy busszal jártuk végig a mintegy 30 km hosszú útvonalait. A könnyebb tájékozódás végett minden útnak neve van. Oxigén út, Kokilla út. Kokszolók út, Ócskavas út stb attól függően, hogy milyen üzem, illetve tevékenység folyik azon a részen.
A gyárlátogatás után jól esett kiszellőztetni tüdőnket a Duna parton fújdogáló enyhe szellőben. Hátunk mögött a Vasmű felől jövő füst vörösre festette a borús égboltot. Szemben, túl a parti erdősávon. Szalkszentmárton tornya látszott a ködös látóhatár peremén. Az már a Petőfi versben megénekelt “szép alföldi nagy rónaság”. Az Alföld és a Mezőföld itt találkozik az összeszűkült Dunánál.

Seregélyesre, utunk következő állomására kora délután érkeztünk. Megtekintettük a művelődési házban a Münnich-szobát, ahol egykori fényképek, dokumentumok tanúskodnak a forradalmár életéről. A művelődési ház falán emléktábla áll, 1970. év során pedig felállítják Kárpáti Anna szobrászművész Münnich portréját a művelődési ház előtt.


Cyránski Mária Münnich Ferenc mellszobra az egykoron nevét viselő gimnázium épülete előtt (1973-tól 1989-ig)

Székesfehérvári szovjet hősi emlékmű

Székesfehérváron elsőnek a szovjet hősi emlékműnél álltunk meg. Székesfehérvárnál 1944. december 22- én kezdődtek el a harcok, 24-re kiverték a fasiszta csapatokat. Bár 1945. január 23-án ismét német kézre került a város, Budapest felszabadítása után, 1945. március 23-án végleg felszabadult Székesfehérvár is.
Vezetőnk koszorút helyezett a hősi emlékműre, és mi egyperces néma csenddel adóztunk a hősi halottak emlékének.
Városnéző utunk után a belváros északi részétől kiindulva a Március 15 úton sétát tettünk. A Szabadság térre érve, amely ma is őrzi a kisvárosi térelhelyezés jellegzetességeit, ahová csak néztünk, mindenütt műemlékek fogadtak. A copf stílusú püspöki palota 1800-ban épült, itt volt hajdan az István király bazilika homlokzata. A Tanácsháza mellett Pátzay Pál lovasszobra, az első világháborúban elesett székesfehérvári huszárok emlékműje áll. A szoborhoz szomorú esemény fűződik: itt gyilkolták meg a fasiszták 1944-ben dr. Koch Lászlót. Az antifasiszta orvosról és a szovjet rádióslányról szól az Alba-Regia című film. A Városi Pártbizottság épülete előtt levő nyitott könyvet ábrázoló emlékmű örökíti meg azoknak a székesfehérváriaknak a neveit, akik életüket áldozták a fasizmus ellen vívott küzdelemben.
A Tanácsház összeépített épületén átmenve (a Bilbauer és a Zichy házon át) a Székesegyház térre értünk. A kora esti órákban a kovácsoltvas kandeláberek kékes fénye romantikus hangulatot kölcsönöz az ódon környezetnek.
A modern Stop bisztróban elfogyasztott kiadós disznótoros vacsora után elindultunk hazafelé. Lassan-lassan utunk véget ért, és mikor Budapestre begördültünk, ismerősként fogadtak a Dunában visszatükröződő hidak, 25 év békés alkotómunkájának pillérei.

B. I.

Egyéb felhasznált képek forrása:
Széchenyi István Gimnázium archívuma
Fortepan

Dunaujvaros