Bartháné Markovics Zsuzsanna rajza – városkép


Kapu – 1995. június-július

Bankó András

T. H. ESETE A LENGŐAJTÓVAL

Tony Hossney (ejtsd: tónihúzni) hazatelepült s harminchárom éven át használt nevét ekképp magyarosította: Húzni Tóni. Nem volt ő egy elkényeztetett ficsúr – naná; magyar származék! -, ám azt legvérmesebb álmaiban sem képzelte, hogy legeslegújabbkori honfoglalása próbára teheti kapitálisán edzett képzelőerejét.
Egy alkalommal elromlott Vasmű úti lakásának csöngője, pontosabban annak nyomógombja ment tönkre. Több szaküzletet is fölkeresett, hogy újat vegyen, de a vágyott harang-piktogramos kapcsoló akkoriban épp hiánycikknek számított. Fölszerelte hát a másikat, az éppen kaphatót, amelynek billenő-megszakítóját egy izzó rajza ékesítette. Gondosan aláírta: CSÖNGŐ – még nevetett is az elképzelt helyzeten, hátha egyszer megkérdi tőle a postás:
– No és hogy tetszik itthon, miszter Csöngő?
Telt-múlt az idő, amikor meg a lépcsőházi világítás vezérlésében állt be üzemzavar. A házgondnok ekkor már a villamoskörte rajzolatú kapcsolót kereste hiába, hát beszerelt helyette egy harangosat.
Húzni Tóninak sok választása nem maradt, következetesen alábiggyesztette a föliratot: VILÁGÍTÁS – ha már a bejárati ajtaján eddig elmulasztotta föltüntetni a nevét. Alkalmazkodóképessége – a túlélés kipróbált biztosítéka – valószínű ellátta már eddigre azokkal a titkos jelzésekkel-sejtésekkeI, amelyekből az ajtók és fölirataik különös viszonyára lehet következtetni. Rájött, hogy egyszerűbb kiírni: TILOS A BEMENET!, mint befalazni a nyílászárót.
Azt is megfigyelte, hogy a NEM BEJÁRAT általában a bennfentesek kiskapuja. Az az eset azonban mégiscsak kihozta béketűréséből, amikor a főpostai lengőajtó BEJÁRAT-kiírású szárnyán majdnem szétlapította az orrát. (Ez volt fixre állítva alul a pöcökkel, a másik ajtószárnyát lehetett használni.) Futólag még egy közleményt azért észrevett dühösködő távoztában: ELSŐSEGÉLYHELY 270 m.
– Majd adok én nektek! – lelkesedett föl különös ötletétől hősünk, a lakásajtajára – amely, mint illik, befelé nyílt – kívülről a vezetéknevét írta ki (Húzni), belülről meg a keresztnevét (Tóni), hátha sikerül valakinek lengőajtóként használni.
(Egyébként eme betörés-biztos újítás szabadalmaztatása folyamatban van.)

Bankó András

1960-ban született Budapesten. Rövid építész-hallgatói időszak után 1986-ban szerzett diplomát a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Dolgozott segédmunkásként, népművelőként, és külsős újságíróként. Írásai, szinte kizárólag kulturális témát érintenek, zömét a táncház, a paraszthagyomány kérdésköre teszi ki. Cikkei a nagyobb napi-, és hetilapok mellett a Dunaújvárosi Hírlapban jelentek meg.
1990-ben családjával vidékre, Dunaegyházára költözött, és a Dunaföldvár nevű kétheti lap főmunkatársaként dolgozott 1993-ig.
Nagyon korai, 1996-ban bekövetkezett haláláig a FolkMAGazin főmunkatársa. Feleségét és három gyermekét hagyta hátra.

Dunaujvaros