Pajtás – 1954. május 6.
Mit adjak nektek az ünnepi könyvhétre? Olyat szeretnék adni, amire szívesen emlékeztek. Elmondom talán, hogyan jártam a “Sztálinvárosi gyerekek” szereplőivel.
Legutóbb, amikor Sztálinvárosban jártam, megnéztem a “Kiskrajcár” című filmem előadását. Mellettem egy kőműveslány ült, szőkehajú kis parasztlánnyal, akit a többiek a szünetben körülvettek. “- Ő a Kiskrajcár – mutattak a kőműveslányra. Az a kis varkocsos szőke meg Daru Kati, a “Sztálinvárosi gyerekek” egyik hőse.” Megkérdeztem tőlük, vajjon miből gondolják, hogy az író róluk mintázta a filmet, a regény hősét. A kis varkocsos azt válaszolta: – Hát én jöttem a szomszédos faluból ide. Sehogysem akaródzott ittmaradni. Sokat “kötözködtem” a többiekkel, aztán mégis… mégis csak megszerettem őket – böki ki. A kis kőművéslány, az állítólagos Kiskrajcár rábólint – Összefogtunk mi ketten, mert hát a kettőnkről írtak már. Az ilyeneknek össze kell tartani, hogy a többiek lássák.
Kiskrajcár
magyar vígjáték, 95 perc, 1953
Ez a “többiek lássák” körülbelül azt jelentette, hogy példát vegyenek rólunk.
A további látogatások során egyre több Daru Kati bukkant fel, egyre több Kiskrajcár jelentkezett, hogy ők azok, akikről az író a hőseit mintázta. Már három “igazi” Daru Katim volt, amikor a rádióriporter negyedik lánykával csinált riportot, aki ugyan nem is volt szőke, nem is faluról jött, de azt állította magáról, hogy az ő elbeszélése nyomán született meg a regénybeli Daru Kati! A Daru Katik körülfoglak: tegyek igazságot.
Most hát elmondom, hogy mi az igazság. Gyakran kérdezik az írótól, tulajdonképpen, kiről mintázza a hősét? Élő személyekről, vagy “csak” kigondolja őket?
Az író nagyon ritkán szerepeltet regényében valóban létező embereket, ha meg is teszi, erősen megváltoztatja őket, megváltoztatja jellemük bizonyos vonásait, felruházza őket ilyen vagy olyan kigondolt tulajdonságokkal, aszerint, hogyan értelmezi szerepüket, viselkedésüket. Sosem másolja a természetet, de átváltoztatja azt, ha kell, kiegészít, ha kell, elvesz belőle, hogy olyanok legyenek, amilyennek látni szeretnénk őket. A regény hősei rendszerint úgy jönnek létre, hogy az író sok emberrel találkozik és átadja saját életlapasztalatait, saját képzelőerejét hősének.
Ugye értitek ezt pajtások? S megértitek azt is, miért ismernek oly sokan, magukra a hősökben?
Szeretettel köszönt benneteket:
PALOTAI BORIS – SZTÁLINVÁROSI GYEREKEK
Stettner Béla rajzaival
1953
