Dunaújváros Magyarország legfiatalabb városa. Nemcsak korát tekintve, hanem arról is nevezetes, hogy lakóinak életkorátlaga nem éri el a 30 évet. A város és a Dunai Vasmű jelképe: Somogyi József szobrászművész alkotása. A kohász (A mű pontos neve: Martinász – szerk.)
Korszerű, jól felszerelt és berendezett, anyugodt tanulás lehetőségét biztosító iskolák épülnek. Az új gimnázium, előtte Péter Zsuzsa szobrászművész alkotása: “Fiú” (A 32 tantermes iskola eredetileg általános iskolának épült, annak ellenére, hogy egy ideig a gimnázium is használta, míg el nem készült a Dózsa György úton az új intézmény, illetve Péter Zsuzsa alkotásának helyes címe: Napbanéző)
1949-50 telén félszáz ember jelent meg itt. Mérőléceket, geodéziai műszereket hoztak. A sáros, sivár kukoricaföldeken megjelentek az árokásó gépek és talajgyaluk. A városépítése közben a munkások maroknyi száma sok ezerre növekedett. Az első üzletház, – amely ma már – “műemlék”
– Kedves elvtársak! – kezdte a vasöntő. – Én az építkezés egyik szervezője, a NEB igazgatója vagyok.
Az arcok kissé elkomorultak, mintha a szidást várták volna az emberek. Éppen most kellett itt lennie az igazgatónak? Vagy ide hívták?
– … Engem nagyon megdöbbentett, amit itt láttam. Éppen negyven perce állok sorban két citromért és még mindig nem kaptam meg, ellenben itt verekednek a pult előtt…
A pofozkodó ember közbekiáltott:
– Ha Jancsinak sorba kell állnia, akkor Pistásnak is kelljen!
– … Ez így nem mehet tovább, szaktársak! Igaza volt annak a szaktársnőnek, aki mögöttem állt, hogy így nem lehet kedvvel dolgozni.
– Nem bizony!
Egy jól megtermett, kékoverallos leány kiáltott, az előbbi verekedés izgalmától kipirulva, szőke haját egy fejmozdulattal vetette hátra. Turi feszülten figyelt, hová lyukad ki vajjon János.
– … Ebben a dologban elsősorban mi, az építkezés vezetősége vagyunk hibásak. Én magam is. Hogy ezen változtassunk, nemcsak a piacot nyitjuk meg néhány napon belül, hanem itt, most ünnepélyesen megígérem maguknak, hogy augusztus huszadikára felépítjük az üzletházat, megnyitjuk az új nagy népboltot, amely nagyobb lesz, mint ez. Ha nem tartom meg az ígéretemet, vonjanak felelősségre!…
Turi közbekiáltott:
– Jól van, szavadon fogunk! – Úgy örült, majd kiugrott a bőréből.
– Majd meglátjuk, úgy lesz-e! – kiáltottak mások. Sokan tapsoltak.
Megnyugodtak a kedélyek. Azon az estén csodálatosan nyugodt volt mindenki a Népboltban, egészen kilenc óráig, a zárásig.
A még épülő Üzletház Dunapentelén, 1951. június 19. Fotó: MTI/Kotnyek Antal
A vasöntő másfél hónapig minden nap kijárt az üzletház építkezésére is vigyázott, hogy egy nappal se maradjanak le az ütemtervtől. Vigyázott az ígéretére, az adott szavára. Mert olyanoknak adta a szavát, akik előtt sokkal inkább meg kell tartani, mint a régi embereknek oltáraik előtt.
Munkásoknak.
1951. AUGUSZTUS HUSZADIKÁN, délután 5 órakor a Május 1-utcán és az 1-es utcán áradt a nép az üzletház felé. Finomívű ablakaival, galambszürke falával, mint valami toronytalan templom, ott állt az üzletház a Május 1-utca végében. Városiasan lezárta az utcát, amely eddig valahogyan a végtelenbe futott. Homlokán neonnal világított betűk hirdették: “ÜZLETHÁZ”. Egy másik utca felé forduló homlokzatán – akkor még ott nem volt utca – a felírás: “BÉKE-ÉTTEREM”. Az emelet szép faburkolatú étterem, függöny az ablakon. Lent pedig két nagy üzlet népbolt és textilbolt. A kirakatok tele áruval, sonkák és szalámirudak között borosüvegek, nagy tábla csokoládék.
A megváltozott és fejlődő igények alakítják és formálják a város arcképét. A főútvonal egy részlete
A Dunai Vasművet a várostól három kilométerre építették fel, hogy a kohókból kiáramló gáz és füst ne szennyezze a város levegőjét. A Vasmű és a város között autóbuszok közlekednek
A dunaújvárosiak végigjárták a városépítési munka minden küzdelmes lépcsőfokát. Együtt nőttek és fejlődtek az épülő ifjú várossal, öntudatos és kemény emberekké váltak. Ez volt az első utca Dunaújvárosban – a Május 1. utca
A 20. születésnapját ünneplő város ma már több látogatót és érdeklődőt vonz, mint például a régi, patinás múlttal és hősi emlékekkel büszkélkedő Eger városa. A legújabb svéd mintájú épület a főútvonalon (Párt- és tanácsháza épülete a város főterén, ma Városháza – szerk.)