Magyar Hírek – 1964. április 15.

MI TÖRTÉNT DUNAÚJVÁROSBAN?

Február 29-én reggel földcsuszamlás történt a Dunaújváros alatt elterülő partszakaszon, amelyet radari telepnek neveznek. Ez a túlnyomórészt felvonulási és műszaki épületekből, munkásszállásokból, étkezdékből, garázsokból álló földszintes telep a város déli kijáratánál, a Vasművel szemközt terül el.
A dunaújvárosi szigettel szemben 20-25 méter magas löszpart húzódik. Ennek egy részét évtizedek óta Szakadópartnak nevezik. Itt következett be február 29-én virradóra az első földomlás.
Az errefelé lakó nép először mély, fenyegető morajlást hallott, mintha a föld alatt ágyúk ropogtak volna. Ekkor még nem történt semmi. Félórával később tompa dörrenések hallatszottak fel, a part szélén néhány széles repedés támadt. A repedések gyorsan tágultak, majd pedig 300 méter szélességben óriási robajjal leomlott a talaj. A földgörgeteg magával sodort egy munkásbarakot és néhány kisebb épületet. Szerencsére az ideiglenes munkásszállás lakói pénteken hazautaztak, így a földcsuszamlástól fenyegetett épületekben mindössze néhány ember tartózkodott, de azoknak is sikerült az ablakon keresztül elmenekülniük.
A becslések szerint 7 millió köbméter föld csúszott és omlott le a Duna medre irányában. Emberéletben nem esett kár.

7 millió köbméter föld

A második szakadás március 8-án keletkezett, ekkor 4,5 millió köbméter föld mállott le és zuhant a mélybe a löszparton. Kettészakította az építővállalat garázsát, a laboratóriumot és az első földcsuszamlás után a felszínen maradt, kerítéssel körülvett kisebb kertet, fenyőfaligetet. A növendékerdőt az omlás néhány száz méterrel odébb csúsztatta. A különös ebben a földomlásban, hogy a felszín egy része épségben maradt és mint valami tutaj a víz felszínén, úgy “úszott le” a Duna medre felé.
Egy szemtanú, Bonta József főmérnök felesége, aki átélte a “földindulást”, így beszélte el a február 29-én hajnalban történteket:
“Fél hatkor felrettentem álmomból, mert meg-megszakadó puffanásokat és drótok pattogását hallottam. Kimentem és a ködben láttam, hogy a drótkerítés elferdült, a kerítésdrót pattogva szakadozik. Szóltam a férjemnek, aki akkor kezdett borotválkozni. Kijött villanylámpával és azt mondta: “Lehet, hogy csúszik egy kicsit a talaj.” Aztán befejezte a borotválkozást. Ekkor nagy morajlást hallottunk, kifutottunk és láttuk, hogy a kertünk fele és a konyhai rész leszakadt, elsüllyedt. Mi ottmaradtunk pár percig, aztán a megmaradt földnyelven át menekültünk, néhány darab ruhát magunkhoz véve.”

Bontáék kis faháza az utolsó télen	Ami a kis házból a partomlás után maradt

A veszélyeztetett területet azonnal lezárták, az épségben maradt közeli raktárakat és garázsokat kiürítették. Dorgai Mihály, a dunaújvárosi tanács elnökhelyettese, talajrétegeződési térképen mutatta meg, hogy a löszpart kezdettől fogva bizonytalan területnek számított, arra nem volt szabad építkezni, állandó jellegű építkezés nem is került rá.

Helyzetkép a Radarból A radari partomlás helyén mindenfelé építőket, szorgos munkát láthat a szemlélő. A Dunában úszódaruk kotorják a medret, eltávolítják a földcsuszamláskor keletkezett szigeteket. A leszakadt csőhálózat alatti területen a honvédség dózerei egyengetik, terítik szét a kohósalakot, odébb a 26-os Építőipari Vállalat emberei dolgoznak. Képeink két fontos eseményt örökítenek meg a Radarból. Első képünk az úszó szivattyúházat ábrázolja, amely a napokban érkezett meg a II-es szivattyúház alá. A vízen úszó szivattyútelep hamarosan üzemelni fog. Második képünkön az ÉM Csatorna és Vízvezetéképítő Vállalat dolgozói láthatók, Szemes Ferenc fúrómester és brigádja próbafúrást végez. (Laczy Zoltán felvételei) Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1964. április 24.

Földtannal és építkezéssel foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a szakadó parti részen a vastag löszbe beszivárgott víz eliszaposította a talajt. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy előbb-utóbb megcsúszik, leomlik a Szakadópart.

 Dunaújvárosi partomlásra vonatkozó összefoglaló jelentés

Az eset okairól a Magyar Országos Földtani Intézetben elmondották, hogy a dunaújvárosihoz hasonló lösz és agyagos talaj csuszamlásai meglehetősen gyakoriak, de minden esetben csupán a folyópart közvetlen környékére terjednek ki. A mai Dunaújváros helyén is évszázadok óta tapasztalnak kisebb-nagyobb partomlásokat. A rendelkezésre álló római kori térkép szerint 1600 évvel ezelőtt a mai dunaújvárosi térségben mintegy 100 méterrel volt szélesebb a partfal, tehát jó másfél évezredbe telt, amíg a természet erői 100 métert lefaragtak a szárazföldből. A mostani fölcsuszamlás az eddigi legnagyobbak közé tartozott, mert egy kilométer hosszúságban körülbelül 20 méter széles partszegély vált le. Ez igen nagy tömegű omladékot jelent, mert a partfal magassága eléri az 50 métert. Személyi sérülés azért nem történhetett, mert a város építkezésekor számoltak a partmenti omlás veszélyével és lakóházakat sem itt, sem a város más részén nem építettek a veszélyes zónában. Tekintve, hogy nem hegyképző erő működéséről, hanem az átnedvesedett talajelcsúszásáról van szó, a parttól távolabb eső városrészeket természetesen nem fenyegeti a beomlás veszélye.

Földindulás után

A földcsuszamlások, partszakadások megakadályozására biztonságos módszerek nincsenek, a partvonal fokozott védelme azonban lehetséges, s földtannal foglalkozó szakemberek máris javaslatokat dolgoznak ki a legfontosabb teendőkről, tekintve, hogy a földcsuszamlások a legtöbb esetben a tél végén, kora tavasszal történnek, a legnagyobb figyelmet a fagyással összefüggő jelenségekre kell fordítani. A források, lefolyók befagyásakor a víz felgyülemlik a talajban, átnedvesíti a löszt, csúszóssá teszi az agyagréteget, ezenkívül olvadáskor a lezúduló víztömeg megbontja a talaj egyensúlyát is. Ezért a jövőben télen is gondoskodni kell a talajvíz elvezetéséről, sőt tanácsos újabb lefolyókat vágni a hegyoldalban. A csuszamlásnak egyik jelentős oka, hogy az 50 méter magas dunaújvárosi partvonal rendkívül meredek. Az omlás veszélye lényegesen csökkenne, ha a partszakaszba enyhe lejtőt vágnának. Ez azonban igen sokba kerül és nyilvánvalóan csak későbbi időpontban kerülhet rá sor. A part oldalfalának injektálása, cementtel történő megkötése a nagy felület miatt nem járhat jelentős eredménnyel, ehelyett a partfal legyalult lejtőjére ajánlatos növényeket telepíteni, amelyeknek vastag gyökerei elősegítik az omlások megakadályozását. A legfontosabb, hogy a part közvetlen közelében továbbra se építsenek lakóházat, vagy üzemeket.

A levált partszegély egy részlete

A közeljövőben meginduló geológiai vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a Szakadópartot megszilárdítsák. Ha a löszdombokat lejtősítik, fásítják és az aljában összegyűlt réteg vizét elvezetik – a dunaújvárosi partszakasz eme kritikus része is biztonságossá válik.

Pethő Tibor

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.