Fejér Megyei Hírlap – 1974. január 6.
A legolcsóbb acél, amit magunk gyártunk
Interjú Borovszky Ambrussal a Dunai Vasmű vezérigazgatójával
A Dunai Vasmű minden tekintetben megyénk legnagyobb és legjelentősebb üzeme. Területi kiterjedését tekintve is óriás, saját út és vasúthálózattal, itt állítják elő a legnagyobb termelési értéket, itt dolgozik a legtöbb munkás…
A gyáróriás 1974. évi várható fejlődéséről, terveikről kérdeztük Borovszky Ambrust a Dunai Vasmű vezérigazgatóját.
– Mint minden kohászati üzemben, nálunk is központi kérdés az acélgyártás. – kezdte a beszélgetést Borovszky Ambrus. – Minden évben az az elsődleges kérdés, hogy mennyi acélt tudunk gyártani, mennyire tudjuk kihasználni hengerlés kapacitásunkat. Ahhoz, hogy ez terveinknek megfelelően sikerüljön, 1974-ben 1,1 millió tonna acélt kell gyártanunk, és importálnunk kell még 100 ezer tonnát.
A saját acéltermelésre – az 1,1 millió tonnára megvan a nyersvas fedezetünk, a százezer tonna vásárlására tárgyalásokat folytatunk tőkés és szocialista kohászati üzemekkel. Mindenesetre, a saját termelést fokoznunk kell, mert a jelenlegi világpiaci helyzetet ismerve világos, hogy az a legolcsóbb acél, amit magunk gyártunk.
– Ezek szerint a Vasmű acélgyártásának gazdaságossága eléri a világszínvonalat?
– Ezt legegyszerűbb példákkal megvilágítani. A tőkésországokból importált acél ára másfélszerese az itthon termelt acélénak. A szocialista országok között és a belföldi piacon is rögzítettek az árak, tehát nem adnak jó összehasonlítási alapot. A lényeg: a Dunai Vasmű egész Európában, minden piacon üzletképes. Éppen a napokban került kezembe a jelentés: 1973-ban összesen 43 millió dollárért adtunk el acélt tőkésországoknak. A hazai ipar ellátása mellett a devizaszerzés is fontos feladatunk.
– Mennyivel nő évente a hazai ipar igénye?
– Öt-hat százalékkal. Ezt természetesen maradéktalanul kielégítjük, de három-négy százalékkal növeljük a tőkésexportot is. A hazai igények kielégítése becsületbeli ügyünk, itt nincs pardon még ha a világpiacon bármilyen konjunktúra is alakul ki. Ugyanakkor az is tudott dolog, hogy a piacot nem máról holnapra alakítottuk ki, a kapcsolatok építése pénzbe került, az ottani megrendeléseket is teljesíteni kell. Ez a kettős szorítás a Vasművel szemben támasztott különféle igények eredője.
Az első öntés a Dunai Vasmű folyamatos acélöntőművén /1973
– Milyen technológiai és szervezési intézkedéseket hoznak azért, hogy követni tudják ezt a kívülről is, belülről is diktált ütemet?
– Számtalan intézkedést hoztunk eddig is és hozunk ezután is az 1974. évi terv végrehajtása érdekében. Számítunk a szocialista brigádok további erősödésére, áldozatkészségére, számítunk minden dolgozónk helytállására. Azt is el kell mondanom, hogy terveinket az ideális létszámnál háromszázzal kevesebb emberrel kell végrehajtanunk.
Segít a technológiai fejlődés is, az év második negyedében üzembe helyezzük a folyamatos acélöntömű második öntőgépét is. Természetesen számítunk az indulás és a beüzemelés nehézségeire, ezzel együtt a FAM-tól az idén 300-400 ezer tonna buga öntését várjuk. Ez a mennyiség – kiváló minőségi jellemzői miatt – tíz százalékkal többet ér a hagyományosan öntött hasonló volumennél. Vagyis: ugyanannyi acélból 30-40 ezer tonnával több készárut tudunk kihengerelni, mert kevesebb a selejt.
– Az idén helyezik üzembe az új számítógépüket is. Ez is segíthet.
– Legfeljebb hosszútávon. Mindazokat a feladatokat, amelyeket eddig az Akadémia számítógépén végeztettünk, most itthon oldjuk meg. Inkább nehézségeink lesznek itt is az indulásnál, a szakemberek begyakorlásánál.
– Milyen termelési tervet irányoztak elő az idén?
– Éves termelési értékünk nyolcmilliárd forint körül alakul majd, nyereségünk pedig 1 és 1,1 milliárd forint között lesz. Bérként körülbelül négyszázmillió forintot fizetünk ki, idei bérfejlesztési tervünk tizenhatmillió.
– Hozzákezdenek-e az idén valamilyen nagyobb fejlesztéshez, építkezéshez?
– Legnagyobb munkánk a Meleghengermű rekonstrukciója lesz. Ezt a másfél évre tervezett felújítást nyolcvan százalékban már az idén végre akarjuk hajtani. A Meleghengermű rekonstrukciója természetesen végig üzem közben folyik. Tulajdonképpen egy élő szervezeten végrehajtott operációhoz hasonlíthatnánk. Az erre a célra kijelölt műszaki gárda egy hálótervet dolgozott ki az “operáció” végrehajtására. Ebben minden műveletet pontosan feltüntettek, minden gátló tényezőt bekalkuláltak és minden esetleges fennakadás esetére kidolgozták a megoldás másik alternatíváját is. A lényeg az, hogy az üzemtől eltérni nem lehetséges.
– Alvállalkozókkal dolgoznak?
– Igen, de amelyik nem képes a szerződésben rögzített feladatok végrehajtására, azt a saját embereinkkel fogjuk helyettesíteni. Ha befejeződik a rekonstrukció, harminc százalékkal nő a Vasmű hengerlési kapacitása.
– Így viszont újra eltolódik az arány az acélgyártás és a hengerlési kapacitás között…
– Igen, látszólag feszültség teremtődhet. De ennek feloldására is megvannak a terveink.
– Hallhatnánk ezekről?
– Ezek egy előre nem rögzített, elhatározott, aláírt dolgok. Terveink vannak egy LD rendszerű konverteres acélgyártó berendezés megépítésére. Ez évente képes volna 1,2 millió tonna jó minőségű acél gyártására. A Martin jócskán feszített termelését visszavennénk évi 600-700 ezer tonnára, így teremtődne meg az egyensúly az acélgyártás, a hengerlési kapacitás, és nem utolsósorban az állandóan növekvő igények között.
– Mennyibe kerülne ez a beruházás?
– Két, két- és félmilliárd forintba, öt év alatt készülne el. Ahhoz, hogy illetékes helyen elfogadják terveinket, már előrehaladott tárgyalásaink vannak. Én személy szerint szeretném a munkát a következő évben elindítani.
Az elsőként megépített III. számú Martin-kemence első acélcsapolása 1954. augusztus 20-án
fotó: Gallai Sándor / Fortepan
– Gondolom, ez a nagy terv nemcsak önt, de a Vasmű valamennyi dolgozóját felvillanyozta.
– Ez így van, de elsősorban azok értik igazán a jelentőségét, akik kidolgozták, akik ismerik ezt a tervet. Vagyis az üzem vezetése. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy megindulhasson ez a munka. A Vasmű azért juthatott el a jelenlegi szintre, azért fejlődhetett töretlenül, mert mindig négy-öt évre előre gondolkodtunk, és nemcsak gondolkodtunk, de volt erőnk a végrehajtáshoz, a cselekvéshez is.
Ha elkezdődik ez a munka – a Vasmű további fejlődése 1990-ig biztosított.
– Köszönjük a beszélgetést.
Baranyi Pál
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
