Fejér Megyei Hírlap – 1989. augusztus 26.
Berán, a pénzcsináló
A dunaújvárosi Intercisa Múzeum elegáns ízléssel megrendezett kamarakiállítása Berán Lajos művészetét mutatja be.
Nemigen szokás rá emlékezni napjainkban, nem tudnék fölidézni tanulmányt az elmúlt évekből, mely hivatkozott volna rá. Pedig hát nagy tekintélyű mester volt a maga idejében (1882-től 1943- ig élt), és bízvást mondhatjuk, jó néhány éven keresztül senki magyar alkotó művei nem fordultak meg anynyi kézben, mint a Berán Lajoséi, és senki munkájára nem vágytak annyian, mint az övére. Merthogy Berán Lajos 1932-től az állami pénzverde fővésnöke volt, gyakorlatilag ő tervezett minden Magyarországon forgalomban lévő pénzérmét, sőt a bolgároknak is csinált pénzeket.
Nyugodt, kiegyensúlyozott művészpálya az övé. Kezdetben Telcs Edénél tanult, majd a bécsi akadémián végzett szobrászatot. Érdeklődése kezdettől az éremművészet felé irányult, mindjárt indulásakor megnyert egy Trefort Ágoston emlékezetére kiírt pályázatot, s ez egész későbbi sorsát meghatározta. Gyakran és sikerrel pályázott, jelentős megbízásokat kapott, s minden munkáját maradéktalan szakmai lelkiismeretességgel, különösebb fantázia nélkül vitte végbe.
Mégsem nevezhetjük egyértelműen unalmas, akadémikus művésznek. A szakmai tudás nem merevedett meg benne. Máig is érezhető élvezettel gyakorolta az éremvésés gazdaságosságra, tömörségre, lényegre törésre késztető művészetét.
Penge fémek, filléres kincsekÉrembe vert szépségMilyen ritkán jut eszünkbe amikor egy-egy pénzdarabot, érmet esetleg kitüntetést forgatunk a kezünkben, hogy ne csak “névleges értékére” figyeljünk, hanem elgyönyörködjünk kidolgozásában, az ábrák és a rajzok finomságában. Pedig az érmek, érmék műalkotások is, legalábbis azok kellenének, hogy legyenek. Berán Lajosnak, a századelő kiemelkedő magyar éremművészének alkotásaiból látható kiállítás az Intercisa Múzeumban. A megnyitó alkalmával beszélgettünk dr.Rádóczy Gyula kandidátussal, a Magyar Numizmatikai Társaság főtitkárával az éremgyűjtés és a művészet kapcsolatáról. Természetesen nem az emlékérmeknél, pénzeknél, hanem a a szabad kompozícióknál szárnyalhat igazán a művész fantáziája. Amikor nem a gépekről, hanem az öntőformákból kerülnek ki az érmék. Vagy a művész, nagy szaktudást igénylő technikával, közvetlenül acélba vési elképzeléseit. Ezek közé tartozik a kiállításon bemutatott emlékplakett, amelyet Berán a numizmatikai társaság emlékülésére készített, de rendkívül kifejező az önarcképe, és feleségének portréja is. Humorérzék, a formák és a vonalak játéka egyaránt megfigyelhető ezeken a dekoratív elemek mellett. F. Gy. Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap, 1989. május 05. |
Ha lelkesedünk az olyan művészekért, akiken koruk minden rezdülése nyomot hagy, akik elsőként vágnak bele bármifajta újszerű kísérletbe, akkor legalábbis imponálnia kell Berán Lajos magatartásának, aki az állandóságot, a maradandóságot tekintette mértéknek, s higgadt tekintettel keresztülnézett a jelen hullámzásain, fortyogásain. A klasszikus és a reneszánsz éremépítkezésnél nyilván nem tudott jobbat kitalálni, engedelmesen, büszkén járt a nemes ösvényeken.
Rösler Endre operaénekes fejszobra
Közforgalomban lévő pénzein kívül számos nagyság, emelkedett eszme képmását, illetve szimbólumait véste és mintázta meg. A háttérből alig kiemelkedő lapos relief elegáns virtuóza ő, mely virtuozitásnak nem a csillogás, hanem a hűvös fegyelem, a szakmai biztonság a legfőbb ismérve. Egy vonással karaktert teremt, mozgalmasságot hoz létre néhány négyzetcentiméteren. Tevékenysége, egyneműségen belül is változatosságot jelent, hogy a tradicionális éremtémákon belül mennyire vonzotta a sport világa, az arányos felépítésű, teljesítményképes emberi test mindenkor örömérzetet adó szépsége.
Az éremművészet kétségkívül uralkodó szerepén túl, életművében a körplasztikai szobrászatnak is volt szerepe, bár erről a kiállítás inkább csak fotódokumentumokkal győz meg. Egy-egy egyházi témáját, síremlékét, portréját nagy biztonsággal, bevált módszereket követve, ugyanakkor érzelmi átéléssel alkotta meg.
Dunapenteléhez családi szálak fűzték. Felesége származott innen, s nyári vakációjukat gyakorta töltötték az akkor még csendes Duna menti községben. Két köztéri munkája is maradt fenn itt, Pentelei Molnár János domborműves emléktáblája, és egy síremlék a régi temetőben.
Berán Lajos bizonyára nem lesz példaképe a jelen, s a jövő művészeinek, emlékkiállítása sem nyit új korszakot értékelésében, de úgy tekinthetünk vissza alkotó évtizedeire, mint egy tisztességgel, következetességgel végigjárt, kiemelkedőt nem hozó, de vállalt, igényes színvonalától soha el nem maradó művészpályára.
(ász)
Paddi Attila és Prohászka László – Berán Lajos művészete
Kultúrtörténeti barangolások az alkotásai körül
KERESD A NAGYOBB KÖNYVESBOLTOKBAN
vagy lapozz bele a Dunaújváros Pont könyvtárában!
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.














