Dunaújvárosi Hírlap – 1974. július 12.

Fórum lesz-e?

— Látogatóban a Munkás Művelődési Központ klubszárnyában —

A Munkás Művelődési Központ várhatóan ez év októberétől városunk legnagyob kulturális létesítménye lesz. Folyosóin és termeiben járva elsősorban az a kérdés foglalkoztatott, hogy ez új kulturális intézmény miképpen lesz képes bővíteni városunkban a közművelődés lehetőségét, hogy méretei, kivitele, berendezése és felszereltsége révén milyen keretet adhat egy, az eddigieknél magasabb szintű, több embert bevonó, s aktivizáló művelődéspolitikának, hogy mennyiben lehet az új létesítmény azzá, amivé lennie kell: a nép művelésének élményt adó fóruma? Fórum lesz-e a Munkás Művelődési Központ? Ez persze nem csak az intézménytől függ, hiszen a népművelés bizonyos kölcsönösséget is feltételez, a nép kulturális aktivitása nélkül a legmodernebb intézmény is halott. Ám éppen ezért fontos, hogy a Munkás Művelődési Központáltal kínált lehetőségek milyenek, hogy ezek mennyire lesznek képesek kielégíteni, felkelteni és serkenteni potenciális látogatóinak művelődési igényeit.

A sürgető idő nyomai

Azt hiszem, nem véletlen, hogy a leendő hatalmas kultúrközpont részeként – a könyvtári épület mellett – a klubszárny, a szakköri szárny készült el legelőbb. Már régen bebizonyosodott, hogy a korszerű, sokrétű, többféle választékot kínáló népművelés a kis csoportos foglalkozások keretében lehet a leghatékonyabb. A kis csoportos foglalkozásokhoz mindenekelőtt kisebb helyiségek kellenek, s mivel Dunaújvárosbanaz ilyeneknek ugyancsak szűkében voltunk, elsősorban a klubszárny megépítését sürgette az idő.
A klubszobákat járva egy régi közhely ötlik fel bennem: “az idő vasfoga”. Mintha nemcsak a múló idő lenne könyörtelen: ezen az épületen a sürgető idő nyomai is felfedezhetők. Sürgette az idő a tervezőt, aki nem várhatta meg, míg az egyes helyiségek funkciója eldől: meg kellett terveznie az épületet. A látható nyom: egységes méretű, egymás mellé épített helyiségek sora – némi monotónia -, kivehető, átcsoportosítható közfalak. Sürgette az idő a kivitelezőt, aki nem várhatta meg, míg az alapanyagipartól a tervben szereplő anyagokat vásárolhatja meg, s így beépítette, amit kapott. A látható nyomok: különböző méretű, eredetileg nedves, s ezért most átrakandó parketta, a falból kiálló, a takarítást nehezítő konnektorok, a tervezettől eltérő zárak, egyebek. És sürgette az idő a beruházót, aki minél hamarabb kívánta munka közben látni már az új létesítményt, s talán azért nem volt kellően “szigorú” átvevő: inkább hibásan adta tovább az intézményt a működtetőnek, semhogy csorbát szenvedjen a határidő. E megalkuvás látható nyoma többek között: a nem kellően szigetelt ablakok melletti beázási foltok látványa a frissen festett falon.

Szépség és technika

Sürgető idő ide, sürgető idő oda, az már látványnak is kellemes, ahogy a kultúrközpont kulcsrazárt helyiségeiben összegyűltek a válogatott technikai berendezések és a több színben induló, különféle formájú bútorok. Többféle célra is felhasználható, jókora, s mégis kecses asztalok, szép szőnyegek, “okos” mikrofilmtároló, égőpiros, zöldeskék, lila, narancs, dohányszín puffok, lábatlan, forgó süppedő fotelek, játékos gyerekbútorok és még sokféle más berendezés raktára ma a klubszárny. Ez a gazdag raktár már funkció szerinti válogatást, s mi több: a leendő intézmény szépségét, talán egyfajta meghittségét is jelzi. Minden helyiségbe “testre szabott” ízléses bútorok kerülnek, és hangulatos kis együttesek oldják majd fel a ma még ridegnek tűnő folyosók merevségét.

A nyelvi laboratórium

 Nyitás előtt a Munkásművelődési Központ

S a szépségtől – úgy tűnik – elválaszthatatlan az a technikai felszereltség, amivel az új intézmény rendelkezni fog: a szemléltető eszközökkel gazdagon felszerelt természettudományi stúdió, vagy többek között húszszemélyes nyelvtanító laboratórium… Ez utóbbiban már csak néhány simítás van hátra: húsz fülkécske áll a tanári vezérlőasztallal szemben, minden fülkécskében magnó, fülhallgató, gégemikrofon. A vezérlőasztal bonyolult kapcsolórendszerének szép rendje a hallgatókat egyenként, vagy kettesével is szóra bírhatja majd, s e szép rend az elhangzó szöveg és a vetített képek szinkronát is megteremti.
Már most is látható, itt élmény lesz tanulni.

Gazdag tartalom

A kellemes környezet, a modern technika nagyszerű vonzóerő lehet, ám fórummá csak akkor válhat e központ, ha programja, tartalma öntevékeny kulturálódásra sarkallja látogatóit. A tervezett tartalom ilyen.
Ezt a tartalmat szolgálják az ősz folyamán beinduló, 2-3 éves társadalomtudományi, esztétikai, külpolitikai, műszaki szabadegyetemek, a legalább húszféle – nyolc-nyolc előadásból álló – munkásakadémia, amelynek témáját, tematikáját minden dunaújvárosi vállalat, üzem, iskola kultúrfelelősei, szakszervezetei és KISZ-aktívái még augusztusban kézhez kapnák. A tervezett tanfolyamok is rendkívül vonzónak ígérkeznek: az audiovizuális felnőtt nyelvtanfolyamok mellett oroszul és németül tanulhatnak itt a kisiskolások, és heti egy-két órában fogadja a legkisebbeket az idegen nyelvű óvoda. Aztán a hagyományos szabás-varrás tanfolyam mellett egy speciális, gyermekruhaszabás-varrás tanfolyam is indul, aminek feltehetően a gyermeküket gondozó ifjú anyák fognak a legjobban örülni. Az épületben kapnak helyet és felszerelést jónéhány szakkör tagjai, és lesz mindenféle klub, külön a nőknek, külön a kismamáknak, aztán a nyugdíjasoknak, a kertbarátoknak, a szocialista brigádoknak, a diákoknak, az utazóknak, a sci-fi-kedvelőknek, az ifjúsági vezetőknek, és így tovább.

A gazdag tartalomra és a tartalom további gazdagítására biztosítékot jelent, hogy a Munkás Művelődési Központ vezetősége nem pusztán “befogadóknak” képzeli leendő vendégeit, hanem már jó előre el is várja a szocialista brigádoktól, az egyes KISZ-alapszervezetektől és más kollektíváktól, hogy kulturális igényeik összevetése után javaslataikkal maguk is bővíthessék a programot. Igazi fórum lehet, élményt adó művelődési fórum ez a központ, s ezt a tendenciát egyebek között az is segítheti, hogy az intézményben reggeltől estig külön “óvoda” várja majd e fórum résztvevőinek gyerekeit.

Aczél Gábor

Felhasznált képek: jakd.hu/Dunaújvárosi Hírlap archívum

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.