Dunaújvárosi Hírlap – 1967. május 12.

Mit csinált ön szerdán délután?

Csütörtökön megkérdeztem három embert: mit csinált ön szerdán délután?
– Szerdán délután… szerdán délután… – aztán viszonylag hosszas gondolkodás után mondtak valami többé-kevésbé pontos elfoglaltságot. Mert ki emlékszik már arra, hogy mit csinált tegnap délután!?
Ezért az újságíró kénytelen volt maga utánanézni, hogy vajon mit csinálnak az emberek Dunaújvárosban egy közönséges szerda délután. Sok mindent.
Sok olyasmit, amit felderíteni nem lehet, de nem is kell, sok-sok olyan elfoglaltsága volt a dunaújvárosiaknak, amelyek szót érdemelnek, de nincs rá terjedelmi lehetőség, és sok olyasmit láttunk, ami emlékezetes is, érdekes is, kellemes is, hasznos is.
Döntsék el olvasóink, hogy a sok is közül melyik illik például az S/1/a jelű lakóház új lakóira, akik közül néhányan a szerda délutánt választották a költözés idejéül.

Költöznek az új lakók. A jó szomszédság reményében szívesen segítenek egymásnak a bútorok cipelésében is

Kozári György, a Ságvári Lakásszövetkezet gondnoka az irodának kikiáltott üres helyiségben guggolva osztotta a lakáskulcsokat. Az elkészült harminc lakás tulajdonosai kedd reggel nyolc órától vehetik át lakásaik kulcsait. Szerda délutánra már csak egyetlen kulcs maradt a dobozban, Dávid Lászlóé. Ő nem is jön el érte. Mongóliában van kiküldetésben. Majd ha hazaér, akkor költözik.
Nem így Tamás István, a posta dolgozója, aki ezen a szerda délután lett igazán lakástulajdonos , átvette új lakásának kulcsait.
Legtöbben albérletből, szállásról rokonoktól költöznek ide.
– És a bútorüzletből – teszi hozzá az egyik költözködő. Valóban a teherautó egyenesen az üzletből hozta az új bútorokat.
Kozári György gondos gondnoknak bizonyul, mert a megjelent sajtónak gyorsan elmondja, hogy milyen problémái vannak az új szövetkezetnek: 1. nem lehet szeméttároló, úgynevezett KUKA edényeket kapni, 2. a járdán, a ház előtt egy mell-magasságig érő talajvíz kémlelő csőkút éktelenkedik.
– Legalább ellenőrizni tudjuk a víz mélységét – szellelmeskedik az egyik lakó.
Erről a bemondásról mindenkinek a víz, és aki egy kicsit is szereti a vizet, annak a vízről ilyenkor május derekán már a strand jut eszébe.
A strandon viszonylag sokan voltak szerdán délután. Hófehérek, sőt vörösek és szépen barnulók. Egy bikinis kislány, hosszas könyörgésre elárulta, hogy mitől lehet május tizedikére ilyen szép csokoládészínre barnulni. Huncutul suttogóra fogta hangját:
– Nem mondják el senkinek?
– Ugyan! Hát úgy nézünk mi ki, mint akik valamit is elmondunk valakinek…?
– Hát nem.
– Nos, mitől barnult le ilyen szépen?
– A Naptól.

Megszégyenülve távoztunk a gimnázium testnevelő tanárnőjéhez, aki az egyik első osztály diákjait hozta a strandra.
A diákokon kívül, továbbá még voltak a strandon diákok, és kívülük még ismét diákok.
Persze, persze, nem minden dunaújvárosi diák volt szerdán délután strandon. Bán Kati ötödik osztályos tanuló például a Liszt Ferenc kerti társadalmi munkán töltötte szabad idejét.
– Hétfőn kezdtük el a munkát az L épületi gázvezeték nyomvonalán – tájékoztat Gyenes Péter munkairányító.
Az első nap tizenhárman, a második nap tizenegyen, szerdán délután pedig negyvenegyen dolgoztak. Szerződés szerint a posta és a kokszvegyészeti gyárrészleg dolgozóira vár a Liszt Ferenc kerti árokásó munka. Rajtuk kívül, szívesen segítenek a környék lakói is. A fent említett Bán Kati is Liszt Ferenc kerti lakos, és nagyon szeretné, ha az ő lakásukban is kigyulladna a gáz-láng.

Itt mindenki szívesen segít. Akik tudják, mit jelent a háztartásban, a fürdőszobában a gáz – azért, akik pedig csak hallomásból ismerik a gáz-bojler áldásait – azért

A választókerületek tanácstagjai példamutatóan dolgoznak. Rendes János tanácstag, aki másodállásban nyugdíjas, majd minden nap egy-egy műszakot tölt az ásó mellett. Szerda délután is ott volt.
– Mit csináljak? ráérek..! – mondja.
Legtöbb ember azt csinálja, amire ráér. Azt már szerencse, vagy embere válogatja, hogy kinek, mire tellik az idejéből. Vannak, akiknek soha sincs szabad idejük, mégis, mindenre ráérnek, és vannak, akik tele vannak szabad idővel, de mégsem érnek rá semmire.
Érdemes utánanézni, hogy vajon mi magunk, melyik csoporthoz tartozunk.

M. M.
(Cseh Tibor felvételei)

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.