Dunaújvárosi Hírlap – 1980. április 1.
Dunaújváros területének rövid története (III.)
Intercisa alapítása
Itália nagyhatalmi törekvései, az őt a görög földdel összekapcsoló szárazföldi út biztosítása előbb-utóbb szükségszerűvé tették Pannónia meghódítását. Jelentős volt az északra vezető kereskedelmi út biztosítása is, amely az Adriai és az Északi-tengert kötötte össze. Ez az út, a Borostyánkő-út, Magyarország területét is érintette, áthaladva Savaria (Szombathely) és Scarbantia (Sopron) városokon.
Római katonai jelvény
A rómaiak időlegesen az i. e. II. század végén hatoltak be a Száva völgyébe és az addig sokat kellemetlenkedő scordiscusok erejét törték meg. Az i. e. I. században néhány kisebb csatározás után Octavianus (a későbbi Augustus császár) hatolt be ismét a Száva völgyébe i. e. 35-33-ban, és Sisciát (Sziszek) is elfoglalta. Ettől kezdve Illyricum (a Pannónia nevet csak később kapta a tartomány; ekkor még Dalmatia is Illyricumhoz tartozott) az érdeklődés homlokterébe került. I. e. 15-ben Agrippa, Drusus és Tiberius (a későbbi császár) vezetésével nagyszabású hadjáratok indultak észak felé, és a több éves hadjárat eredményeként politikai végrendeletében elmondhatta Augustus császár, hogy a Római Birodalom határait mindenütt a Dunáig terjesztette ki. Ekkoriban, i. e. 10-ben léptek először római csapatok az Alföldre Vinicius hadvezér vezetésével.
Róma mindig kitűnő diplomata volt. Most is az erős hadseregre támaszkodott, de csak a legvégső esetben vetette be. Bízvást támaszkodott gazdasági és kulturális fölényére, amit egyébként kereskedői révén már régen megismertetett a meghódított népekkel. Így történhetett, és persze az i. sz. 6-9 között lefolyt véres Száva menti felkelés tanulságát levonva, hogy a Drávától északra megelégedtek egy feltehetőleg formális behódolással, amit valószínűleg szövetségi megállapodással is megerősítettek, és óvakodtak attól, hogy katonai egységeket vezényeljenek ide. Ez kitűnő taktikai lépésnek bizonyult, mivel alig néhány évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a feltételek megérjenek a teljes és végleges bekebelezéshez. Ekkor is meghagyták azonban a benszülött törzsek önkormányzatát, civitasokba szervezték őket és mindössze egy római tisztet rendeltek föléjük praefectus néven. Így született meg többek között a civitas Eraviscorum, amely magába foglalta a későbbi Intercisa térségét is.
Notitita Dignitatum
A katonai helyőrségek általában ismert rendje így csak később alakult ki. Eleinte csak a Száva-völgyében és a Borostyánkő-út mentén állomásoztak csapatok. A Duna mentén csak az i. sz. I. század közepén, nagyobb számban pedig csak utolsó negyedében jelentek meg katonai egységek, amikor az Alföldön és Szlovákia területén élő szarmata, germán és dák törzsekkel a szerződésekkel is biztosított békés időszakot lezárva nagyobb összecsapásokra is sor került. Ebben az időben, 92 táján vagy valamivel korábban 85 körül került sor Intercisa alapítására. Az alapító csapat valószínűleg az ituraeusok 500 fős lovascsapata volt. Feliratokról tudjuk, Traianus császár idején, hogy elsősorban a nagy dák háború következtében, igen sűrűn került sor átcsoportosításra. Így nem véletlen, hogy 117/118-ig, amikor a thrák lovasegység lett a helyőrség, több csapat is megfordult Intercisában. Ez a csapat viszont már hosszú időn keresztül állomásozott itt.
Intercisa tehát katonai település volt, egy, a Római Birodalom határa mentén létrehozottak közül. Földsánccal, fapalánkkal körülvett táborában faépületekben éltek a katonák és vezetőik, míg a tábor körül hozzátartozóik, a kereskedők és az iparosok telepe alakult ki. Idővel egyre több bennszülött eraviszkusz költözött be a jobb megélhetéssel kecsegtető faluba. A legkorábbi településnyomokat eddig Papszigetről ismerjük, ahol a a jelek szerint már az első század utolsó negyedében megindult az élet. A polgári település házai is fából, vályogból épültek. Határát a nagy földkitermelő gödrök félköríves vonala jelzi. A temetők a limes-út északra és délre kivezető szakaszai mentén alakultak ki. A halottakat a kor szokásainak megfelelően elhamvasztották és urnákban helyezték nyugovóra.
Intercisa castelluma a 2-3. században – rajzi rekonstrukció (Visy-Balogh)
Intercisa feltárásának újabb eredményei
A II. század első felének békés fejlődését két esemény zavarta meg Intercisa térségében. 107-ben a betörő szarmatákat a későbbi császár, Hadrianus verte ki a tartományból. Az események súlypontja délebbre volt, így ez az esemény valószínűleg nem, vagy csak alig éreztette hatását Intercisában. Annál súlyosabb lehetett a helyzet 117-119-ben, amikor már valószínűleg Intercisa is nagy károkat szenvedett. A békét csak erélyes intézkedésekkel lehetett helyreállítani, többek között azzal, hogy Pannónia Inferior és Dacia tartományt átmenetileg közös katonai parancsnokság alá helyezték. Lehetséges, hogy a palánktábor egyik égési rétege ezzel a háborúval van összefüggésben. A tábor végső pusztulása a 167-180 közötti markomann-szarmata háborúk alatt következett be, ami Intercisa életének első szakaszát is lezárja. A hosszú és súlyos háború belső kronológiáját sajnos alig ismerjük.
– folytatjuk –
Dunaújváros területének rövid története
Visy Zsolt
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
