Tető alatt…
… lesz karácsonyra a Munkás Művelődési Otthon könyvtári épülete, ha az időjárás is kedvez az építőknek, akik jelenleg az ablaktokokat és az ablakszárnyakat szerelik fel. Ezzel egyidejűleg megkezdték a tetőzet betonozását, amelyet a cementsimítás után szigeteléssel látnak el. A tervek szerint mindezzel még az ünnepek előtt elkészülnek, s az új évben már a villanyt, a vízvezetéket kezdik szerelni az épületben.
Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap 1972. december 8.
Nyitás előtt a Munkásművelődési Központ
Munka – 1975. január
Simó Tibor, a SZOT Kulturális Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője
Közösen a közművelődésért
A dunaújvárosi példa követőkre vár
Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtitkára ünnepélyes külsőségek között 1974. november 4-én adta át Dunaújvárosban az új kulturális központ, a Munkás és Ifjúsági Művelődési Ház és Központi Könyvtár első épületrészét. A város gazdagabb lett egy korszerű létesítménnyel, a közművelődés pedig egy követésre méltó példával.
Új művelődési intézmény Dunaújvárosban
Közismert, hogy 1974-ben emlékeztünk meg a művelődési otthon és a közkönyvtári hálózat kialakításának 25. évfordulójáról, a szocialista közművelődés e két alapintézmény típusának negyedszázados fejlődéséről. S ahogy az ilyenkor szokás, számba vettük eredményeinket, gondjainkat és tennivalóinkat.
A tanácsi és a szakszervezeti irányítással működő kulturális intézményeket évről évre milliók és milliók látogatják. Számuk azonban minden bizonnyal még magasabb, az élmények hatása még maradandóbb lenne, ha közművelődési intézményeink hálózatát bővíteni, programjukat korszerűbbé, berendezésüket pedig kulturáltabbá tudnánk tenni. Napjainkban 2825 művelődési otthon és 8700 könyvtár szolgálja a közművelődés ügyét. Joggal állapította meg a közművelődési párthatározat: munkájukat nehezíti az a körülmény, hogy a regionális hatáskörű intézmények hálózata csak részben épül ki. A meglevő művelődési otthonok és könyvtárak nagy részére pedig az a jellemző, hogy az épületek korszerűtlenek, nem alkalmasak közösségi munkára, sok esetben még klub és szakköri tevékenységre vagy egyszerű társalgásra sem.
Egyetlen lehetőség
Mindebből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy több korszerű intézményt kell létrehoznunk a közművelődés feltételeinek javítása, a kulturális igények kielégítése érdekében. Egy-egy intézmény építése azonban jelentős anyagi ráfordítást kíván. Milliók, tízmilliók kellenek ahhoz, hogy a mai és a holnapi igényeket – szerényen, hivalkodás nélkül, de a korszerűség követelményét figyelembe véve kielégíthessük. Ez a területi és a munkahelyi igényeket egyaránt szolgáló intézmények esetében már ma sem, holnap pedig még kevésbé képzelhető el a helyi erők összefogása nélkül. Dunaújváros példája is bizonyítja, hogy a “közös beruházás” és a “közös működtetés” nemcsak szükséges, hanem többnyire egyetlen lehetséges útja az intézményhálózat jelentős fejlesztésének.
A szakszervezeti mozgalom mindig állást foglalt a közművelődési intézményhálózat fejlesztése mellett. Ezt azért tette, mert már a felszabadulás előtt is nemcsak felismerte, hanem lehetőségeihez képest kielégíteni is próbálta a munkások kulturális érdeklődését. Törekvése szorosan összekapcsolódott a szervezeti élettel, a szakszervezetek társadalmi, politikai, érdekvédelmi tevékenységével. A többnyire nagy gyárak környékén élő munkástömegek szükségét érezték, hogy a maguk helyiségeiben, “munkásotthonaiban” teremtsék meg a művelődés, a társasélet lehetőségeit, a politikai élet fórumait. Ez a felismerés és szándék hozta létre a munkásotthonokat Csepelen, Győrött, Kispesten, Pesterzsébeten, Diósgyőrben és másutt. Munkásságuk sok tanulságot rejt magában.
Joggal utalt megnyitó beszédében a vasasszakszervezet főtitkára arra, hogy Dunaújváros egyike a legfiatalabb magyar ipari központoknak, munkáscentrumoknak. Nem rendelkezik évszázados hagyományokkal, de magában hordja a munkáshatalom alatt teremtődött tradíciókat, amelyek a lehető legjobb alapot nyújtják az új, gazdag, szocialista tartalmú munkáshagyományok meghonosítására.
Kulturális életünk egyik központi kérdése a munkásművelődés fejlesztése. A hatalom gyakorlásához elválaszthatatlanul hozzátartozik az emberi tudás és képesség fejlesztése, tehát az olyan ismeretek gyarapítása, amelyek elősegítik az új technika és technológia alkalmazását a munkában; a demokratikus jogok és kötelességek érvényesülését a közéletben; a harmonikus, kulturált életmódot a magánéletben. A dunaújvárosi művelődési központ is ezt hivatott elősegíteni. A művelődésnek, a társaséletnek olyan vonzó feltételeit teremtették meg, amelyekről sok más helyen is beszélnek, terveznek, álmodoznak, de amelyek valósra váltása érdekében a szükségesnél talán kevesebbet tesznek, kezdeményeznek és vállalnak.
A szakszervezeti mozgalom nemcsak a múltban, napjainkban is sokat foglalkozik a munkásművelődés ügyével. A SZOT többször is rámutatott ennek jelentőségére. Két éve, 1972. december 5-én Virizlay Gyula SZOT-titkár többek között arról szólt, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet a munkásvárosokra, mert Budapesten kívül ezekben tömörül a munkások zöme, e városokban vannak legnagyobb üzemeink.
Dunaújvárosban ez a szerep a vasasszakszervezetre és a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottságára hárult. Mindez nem volt könnyű, mert egyidőben kellett a munkahelyen belül kulturális feladatokkal foglalkozni, s a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsával összehangoltan a város művelődéspolitikai életének tervezéséből, fejlesztéséből is kivenni részüket. A kézzelfogható eredmények bizonyítják, hogy mindez megvalósítható.
Munkásművelődési Központ az átadás évében /1974
Nincs presztízs
Nem véletlen, hogy a közművelődési párthatározat is megerősítette a szakszervezeteknek azt a feladatát, hogy “tevékenységüket mindenekelőtt az üzemekben, a munkahelyeken, a munkáscentrumokban, a munkásszállásokon, az üzemi művelődési intézményekben fejtsék ki… továbbra is nyújtsanak segítséget a lakóterületi közművelődési funkciók ellátásához”. Alapelvünk változatlan: a munkahelyi és a lakóterületi közművelődés nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást. A “kiegészítés”, azaz a tevékenység összehangolása a problémák azonos elvi alapú megközelítését és a kölcsönös jószándékot is igényli, a kicsinyes “presztízs szempontok” kikapcsolását feltételezi. Dunaújváros e tekintetben is példát mutat.
A Rádió “Szót kérek” műsorában erről a megnyitás napján így nyilatkozott Gadó József, a Dunai Vasmű szb-titkára: “A lakosság minden rétege, de különösen az üzemi dolgozók és a város fiataljai sürgették egy egyszerű kulturális központ életrehívását. A reális igényeket szem előtt tartva, a kezdeményezést felkarolta a városi pártbizottság, a városi tanács, a Dunai Vasmű és a legtöbb vállalat is. Természetesen csupán saját erőből nem lettünk volna képesek felépíteni és berendezni ezt a szép, nagyon célszerű kulturális intézményt. Számunkra nagy segítséget jelentett, hogy a már említetteken kívül a költségekből részt vállalt a Kulturális Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága és a Megyei Tanács is…
… A Dunai Vasmű szakszervezeti tanácsa kapta azt a megtisztelő és nagyon felelősségteljes feladatot, hogy vállalja a Munkás Művelődési Központ működtetését. A Vasmű, mint a város arculatát is meghatározó üzem, eddig is igyekezett méltó részt vállalni Dunaújváros általános fejlesztéséből… A Munkás Művelődési Otthon működtetésével – ami jelentős anyagi támogatást is jelent – a Dunai Vasmű azt az erkölcsi kötelességét igyekszik a gyakorlatban érvényesíteni, amellyel a város művelődési és kulturális életéért tartozik. Az új művelődési létesítmény fenntartását és tartalmi munkájának irányítását természetesen összefogva és a legteljesebb összhangban végezzük majd a városi tanács vezetésével, a társadalmi és tömegszervezetekkel, mindazokkal az intézményekkel, amelyeknek Dunaújváros közművelődési tevékenységének formálásában szerepük van…”
A dunaújvárosi munkás művelődési kombinát tervrajza.
November 4-én az épület bal oldali szárnyát adták át
A Dunaújvárosi Művelődési Központ jó példája a tanácsi, a társadalmi és az üzemi szervek összefogásának, továbbá annak, hogyan lehet egy munkáscentrumban a közművelődési intézményhálózat közös beruházását és működtetését megoldani; a városi tanács és a legnagyobb iparvállalat szakszervezeti bizottsága között az összehangolt és a célszerű munkamegosztást kialakítani.
Tervszerűség, előrelátás és összefogás jellemezte a dunaújvárosiak magatartását. A pártbizottság, a tanács és a Vasmű vezetői személyesen ott voltak minden fontosabb kérdés megvitatásánál és eldöntésénél. Nem sajnálták a fáradtságot, hogy rendszeresen konzultáljanak a megye és az országos főhatóságok illetékeseivel, ellenőrizzék és segítsék a tervezők és beruházók munkáját. Tevékeny közreműködésük nélkül nem valószínű, hogy itt tartanának. Sok kérdésben kellett menet közben dönteniük, állást foglalniuk. Új utakon járni senkinek sem könnyű. Sokszor kellett nemcsak a jogszabályok, hanem a közművelődési szemlélet hiányával is megküzdeniük. Minderről Sárosi József, a Városi Pártbizottság titkára, Sófalvi István, a Városi Tanács elnöke és Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója sok történetet tudna elmondani. Munkájuk nem könnyű, de vállalják, mert tudják, jó ügyért fáradoznak, s mert a sok gondért, boszszúságért igazi kárpótlást nyújt számukra a gyönyörűen berendezett épület küszöbét átlépő gyerekek, ifjak, felnőttek és nyugdíjasok öröme.
Az első szakaszban – négyszintes klubövezet
A művelődési központ első szakaszának terveit soron kívül készítették el a Dunaújvárosi Tervező Iroda dolgozói. Építését a 26. sz. Építőipari Vállalat végzi, szakaszosan, három ütemben, amelyből az I. ütem készült el. Felépült a Központi Könyvtár és a klubszárny. Ehhez a SZOT és a vasasszakszervezet összesen 10, a KISZ KB 6, a Kulturális Minisztérium 6, a Dunai Vasmű 4, a Fejér megyei Tanács 6, a 26. sz. Építőipari Vállalat 2, a TIT félmillió forintos támogatást biztosított. Az első ütem befejezését a város szocialista brigádjai jelentős és lelkes társadalmi munkával segítették elő.
Az épület egyik szárnya a könyveknek és a kilencezernyi olvasónak ad otthont. Itt kapott helyet a 160 ezer kötetes felnőtt- és gyermekkönyvtár, a folyóiratolvasó, a lemezhallgató, a tömörpolcos raktár és a könyvtárosok munkaszobája. Jó érzés belépni a jó ízléssel és praktikusan berendezett helyiségekbe. A könyvállomány a városi, a szakmaközi és a Dunai Vasmű könyvtári hálózatának összevonásából alakult ki. Innen irányítják a jövőben a város négy körzeti és 46 fiók-, illetve munkahelyi könyvtárát. A járás területén módszertani feladatokat is ellátnak.
A honvédelmi előképzés keretében rádiótávírász-szakkör indult
Valóságos paradicsomot jelent a népművelők, s főként a látogatók számára a négyszintes klubövezet, amely egyidőben 29 kiscsoportos program (klub, szakkör, tanfolyam stb.) szervezésére ad lehetőséget. Végleges otthont kapnak a csillagász, a fotó, a film, a képzőművész, a modellező, a rádiós, a bélyeggyűjtő és a sakk szakkör tagjai. Létrejöhetnek a differenciált igényekre épülő klubok, a szocialista brigádok és a nyugdíjasok számára egyaránt. Modern audió-vizuális nyelvlaboratóriumot, korszerűen felszerelt természettudományi stúdiót, nagyon szépen és célszerűen berendezett klubokat, előadótermeket, szakköri helyiségeket építettek. Gondoltak a népesedéspolitikai határozatra is, mert amíg a gyermekgondozási szabadságon levő kismamáknak szakmai továbbképző tanfolyamot tartanak, gyermekeikre egy játékszobában szakképzett gondozónő vigyáz.
A felsorolást hosszan lehetne folytatni. Később érdemes lesz visszatérni a témára, és választ keresni arra, hogyan vették birtokukba a dunaújvárosiak az új kulturális létesítményt A munka azonban még nem fejeződött be. A fejlesztés koncepciója már kialakult ugyan, de a következő ütem kiviteli tervei még készülnek, s a már kialakult gyakorlatnak megfelelően még folynak az egyeztető tárgyalások az anyagi fedezet előteremtésére. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a megkezdett munka Dunaújvárosban az V. ötéves tervben folytatódik, és a jó példa másutt is követőkre talál.
A munkásművelődés új központja Dunaújvárosban
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
“KÖZÖS TÉR” – KÖZ-TÉR
az 50 éves MMK és József Attila Könyvtár közös ünnepi rendezvénye
2024-ben, a jubileumi születésnapon rendhagyó módon jelentkezik a KÖNYVTÉR! 50 éves az MMK és a József Attila Könyvtár! 1974. november 4-én adták át a Munkásművelődési Központ és Könyvtár intézményét az Apáczai Csere János utcában és ebből az alkalomból közös térben, közös ünnepi rendezvényre várunk minden érdeklődőt 2024. szeptember 7-én, szombaton az MMK udvarán! Szeretettel várunk minden érdeklődőt, kicsit és nagyot, ünnepeljünk együtt!
