Az Idegenforgalmi Hivatal munkájáról

Sztálinvárosi Hírlap – 1960. június 21.

Sztálinváros /1960
fotó: id. Csuhaj-Barna Tibor

Az Idegenforgalmi Hivatal munkájáról

Sztálinváros az ország egyetlen olyan nem megyei jogú városa, ahol önálló Idegenforgalmi Hivatal működik. Létrehozását a város hatalmas idegenforgalma tette szükségessé. Egyedül május hónapban 35.605 belföldi látogató kereste fel a várost. E számban természetesen nincsenek benne azok az ezrek, akik egyénileg, vasárnapi hajóval, saját autójukkal vagy motorjukkal jöttek el megnézni a 10 éves várost.
Dacára a sok újságcikknek, filmnek, novellának és regénynek, az ország lakói alig ismerik Sztálinvárost. Ennek legjobb bizonyítéka az a sokezer ember, aki mikor először jár nálunk, rövid itt-tartózkodásának számtalan élményét így összegezi: nem is hittem volna…
Pedig Sztálinvárost meg kell ismertetni az ország népével és a nálunk járt külföldiekkel is. Ez nem valamiféle lokálpatrióta vágyálom. Egy ország dolgozó embereinek alkotása ez a város és Sztálinváros nemcsak a sztálinvárosiaké, hanem az egész országé. Hisz annak idején építésére egy egész ország fogott össze. Sztálinváros a szocializmust építő nép egyik legnagyobb alkotása, megérdemli, hogy méltó módon megismertessék azokkal, akiknek létét köszönheti.
E céllal hívták életre ez év február elsején az Idegenforgalmi Hivatalt, mely május óta működik.

Vendégekkel, turistákkal a Görbe utcánál /1959
fotó: Fortepan/MZSL/Ofner Károly

Működése óta 45.705 belföldi és 2138 külföldi látogatót tart nyilván. Eddig az érkező csoportok kalauzolását, ötletszerűen, valamelyik testület vagy hivatal egy ráérő embere látta el. Sok esetben nem is a legjobban. Most az Idegenforgalmi Hivatal gondoskodik szakképzett vezetőkről. A hivatal 3 tagú személyzetén kívül 25 alkalmi idegenvezető áll az érkező csoportok rendelkezésére. Az érkező vendégek száma pedig egyre nő. Az idei első félévben már többen jártak itt, mint tavaly egész évben. Nagyszámú látogató várható a tízéves évforduló ünnepségeire, többek között a táncfesztiválra is. Az idegenforgalom amúgy is nagy számai még inkább nőnének, ha létre lehetne hozni egy turista jellegű átvonuló szállást. De nő a külföldiek forgalma is. Szinte hetenként jönnek a Szovjet Inturist csoportjai, valamint nyugati országok idegenforgalmi irodáinak turistái.

Született: Sztálinvárosban Délibáb, puszta, csikós és karikás ostor. Valaha a régi Magyarországon, Horthyék idejében, ha külföldi érkezett Magyarországra és ha az urak vagy az akkori idegenforgalmi hivatal kedveskedni akart, a vendéget meghívták a Hortobárgyra. A magyar puszta árvalányhajas álromantikáját tartották az akkori ország nevezetességének, vonzó látnivalójának. És ma? Ha külföldi érkezik hozzánk, legyen az barát vagy jószándékú érdeklődő, érkezzék bármely égtáj felől, feltétlen meghívják Sztálinvárosba. Az új város, az ország elsőszámú nevezetessége. Erre vall, hogy a városi tanács és a Vasmű vendégkönyvében egyre több az aláírás, egyre több külföldi jegyzi ide elismerő sorait. Nézik, csodálják az egykori Dunapentele helyén, szinte a földből kinőtt várost. Kattognak a fényképezőgépek, peregnek a filmfelvevőgépek, a vendégek megörökítik a sztálinvárosi látnivalókat: a Vasművet, az erdősávot, a kultúrházat, a szabadtéri színpadot, a sporttelepet, az uszodát. És Tapolczai Jenő, a városi tanács elnöke jó házigazdához méltóan kalauzolja vendégeit Sztálinvárosban. Nem győzi válasszal, annyi a kérdés: – Igaz, hogy tíz esztendővel ezelőtt itt még kukoricaföldek húzódtak? – Mikor öntötték az első vasat? – Hány lakosa van a városnak? Sokan újra megkérdeznek egy-egy adatot, mintha nem akarnának hinni a számok nagyságának, mintha hihetetlenül hangzana, hogy az avatás előtt álló meleghengermű csarnoka 628 méter hosszú. Mindezek azonban csak műszaki, technikai érdekességek, adatok. Sokkal izgalmasabb a látogatók számára, ha megismerkednek a sztálinvárosi emberrel, aki mindezt alkotta. Ha végigkísérik egy-egy építő útját, az első kapavágástól a hideghengermű avatásáig. Miként vált az építőkből vasmunkás? Ma már nyolcezren dolgoznak a vasmű falai között, akik az ország különböző tájairól kerültek ide; sokan azelőtt talán még Dunapentele nevét sem hallották. Ma viszont már tősgyökeres sztálinvárosinak érzik magukat és ez nemcsak szavakat jelent, hanem tetteket. Magukénak érzik a várost, mintha itt születtek volna. A házigazda örömével és büszkeségével mutatják a várost: “Ez a Görbe utca… Ez volt az első ház Sztálinvárosban… Itt néhány évvel ezelőtt még nyakig érő sár volt… Itt forgatták a Kölyök című filmet… Itt meg a Kiskrajcárt…” És az új nemzedék már itt nő fel a város falai között, a gyerekek születési bizonyítványába már ezt írják: “Született, Sztálinvárosban.” Talán sehol sincs annyi gyerek mint itt. Igaz, hogy talán egyetlen magyar városban sincs annyi park, sétány, játszótér, mint itt. Igazán majd az itt születő, itt nevelkedő gyermekeké lesz a város, mert igazi, végleges formáját csak az elkövetkezendő években kapja meg, amikor teljesen kiépül a Vasmű és újabb lakóházak, kulturális intézmények is létesülnek. Megjelent: Vasas, 1960. július

Sztálinváros – leporelló

Persze a hivatalnak nemcsak az érkező vendégek fogadása és kalauzolása a feladata. Legalább ilyen fontos a város jó propagandájának biztosítása. Ennek érdekében már egy lépés történt is. Napokon beiül megjelenik egy négy nyelven készült színes képes leporelló. Tervezik egy sztálinvárosi útikalauz és egy képeskönyv kiadását is. A hivatal feladatai közé tartozik – bár ennek gyakorlására még nem került sor – megoldani egy régóta vajúdó kérdést: lehetővé tenni az ideérkező vendégek számára olcsó és ízléses ajándéktárgyak vásárlását. Persze ez nem könnyű dolog, hiszen ez kereskedelmi tevékenység. De Sztálinváros propagandájáról van szó, és megengedhetetlen, hogy ízléstelen maszek “iparművészek” giccses “alkotásai” propagálják városunkat. Sok lehetséges iparművész készített ízléses emléktárgyakat. A hivatal dolgozói válogassák ki a legmegfelelőbbeket, és hassanak oda, hogy ezeket a kereskedelem meg is rendelje.
A belföldi propagandán kívül erre a szervre hárul a még ennél is nehezebb külföldi propaganda. Ennek a munkának első láncszeme, hogy kiállításokat rendeznek testvérvárosainkban. Ez azonban csak az első lépés lehet.

Mai napig csodaszép kilátás /1959
fotó: Fortepan/Kurutz Márton

Sztálinváros vidám arca

Városunknak minden adottsága meg van ahhoz, hogy ideérkező külföldinek ezer és ezer látnivalót és élményt nyújtson. Van megfelelő szállodánk, a városnak festői fekvése, szép strandja, és egy új város sok érdekes szépségét ígéri a látogatónak. De ebből csak akkor lehet külföldi idegenforgalom, ha jó a város propagandája.
És ez az Idegenforgalmi Hivatal munkáján múlik…

Dunaújváros, 1962. szeptember 5.
fotó: MTI/Járai Rudolf

Pihenő kohászok között Toulouse-ban és Dunaújvárosban

____________________________________________________

Dunaújvárosi Hírlap – 1963. november 6.

Új, korszerű helyiségeket kap az Idegenforgalmi Hivatal és az IBUSZ

Pénteken (1963. november 1. – szerk.) volt a műszaki átadása annak a két helyiségnek, amelyet az Idegenforgalmi Hivatal és az IBUSZ számára az Arany Csillag Szállóval szemközti ház földszintjén építetettek. Az új Idegenforgalmi Hivatalban az előtéren kívül két irodahelység és egy tágas fogadóterem lesz. Külön szobát rendeznek be az idegenvezetők számára. Az IBUSZ új helyiségei is megfelelnek az egyre növekvő idegenforgalmi követelményeknek.
Az új helyiségekbe, amelyeket egy-két héten belül berendeznek, még novemberben átköltözik az Irodaházból a két hivatal.

Vasmű út 10-12-14 és Korányi Sándor utca 1.

____________________________________________________

Dunaújvárosi Hírlap – 1963. december 10.

Camping-tábor a Szalki-szigeten, “Ismerd meg testvérvárosunkat” mozgalom, Szakmai találkozások
az idegenforgalom terveiben

Esti sétálók az Idegenforgalmi Hivatal irodájánál /1964. május 8.
fotó: MTI/Járai Rudolf

Átadták városunk új Idegenforgalmi Hivatalát

Péntek délután (1963. december 6. – szerk.) Tapolczai Jenő, a Városi Tanács VB elnöke ünnepélyesen átadta az Idegenforgalmi Hivatal új helyiségét. Az ünnepségen részt vett dr. Vitéz András, az Országos Idegenforgalmi Tanács főtitkára, a Budapesti Nemzetközi Vásár igazgatója. Dunaújváros idegenforgalmi szerepéről, távlatairól érdeklődtünk tőle.
– Milyen helyet foglal el Dunaújváros az országos idegenforgalomban?
– A város elsősorban az elő- és utószezonban játszik fontos szerepet. Nagy helyzeti előnye, hogy igen közel van a fővároshoz. A Budapestre érkező külföldiek számára igyekszünk biztosítani a lehetőséget, hogy megismerkedhessenek Dunaújvárossal.
– Mik a további tervek a város idegenforgalmával kapcsolatban?
– Dunaújváros sajátos helyet foglal el az idegenforgalmi tabellán. Segítjük a Duna-parti camping-tábor felépítését, kirándulócsoportokat szervezünk a Budapestre érkezett külföldiekből. Azonban a helyi intézményekre is jelentős feladat vár. Az idegenforgalom nemcsak a város bemutatásából áll. Hozzátartozik a szállás, ellátás, sőt bizonyos vonatkozásban a lakosság viszonya az idegenforgalomhoz. Közös összefogás kell tehát, hogy Dunaújváros méltón fogadhassa vendégeit.

Az Idegenforgalmi Hivatal egyik tágas, modern bútorokkal berendezett szobája /1964. február 6.
fotó: MTI/Fényes Tamás

Vida Imrénét, az Idegenforgalmi Hivatal vezetőjét, a tervek részleteiről kérdeztük.
– Jövőre megkezdjük a Szalki-szigeti camping-tábor építését, közművesítését, s 1965-re fejezzük be a munkát. Idén nőtt a város idegenforgalma, különösen a külföldi vendégek száma. Közel 100 ezer látogató közül 20 ezer jött más országokból. A sátor-tábor, a fürdési lehetőség méginkább növeli majd az érdeklődést.
– 1964-ben indítjuk meg az IBUSZ-szal közösen az “Ismerd meg testvérvárosunkat” mozgalmat. Kölcsönös látogatás-sorozatot és csereakciókat tervezünk. A mozgalom célja ugyanis nemcsak a látogatás, a külföldi turizmus, hanem elsősorban a szakmai jellegű találkozások elősegítése, a tapasztalatcsere könnyítése.

(g. b.)

____________________________________________________

Dunaújvárosi Hírlap – 1964. február 7.

A dunaújvárosi IBUSZ új irodájának kirakata 1964-ben.
fotó: MTI/Szilágyi Pál

Az IBUSZ-ról

Február elsejétől új szolgáltatásokkal várja az IBUSZ az utazókat. Erről érdeklődtünk Óvári Antaltól, az utazási iroda vezetőjétől.
– A változások elsősorban azokat érdekelhetik – válaszolta -, akik a nyugateurópai államokba utaznak. Irodánkban bevezettük a nyugati jegykiadást, és nyugati valutát is adunk, tehát a turistáknak ezentúl nem kell érte Budapestre utazniuk. A szállodamegrendeléseket is fölvesszük, s azt itt helyben ki is lehet fizetni.
– Hamarosan – néhány nap kérdése csupán – mi szerezzük be a vízumot is. Ugyancsak foglalkozunk az útlevél-kérelemekkel, de azt csak keddi napokon intézzük. Az utazóközönség így mindent megkap egy helyen. Más városoktól eltérően, Dunaújvárosban az MNB és az OTP ezentúl nem foglalkozik a valutaügyek intézésével, kizárólag csak az IBUSZ.

 IBUSZ dunaújvárosi irodája