Népszava – 1962. május 25.

Pihenő kohászok között Toulouse-ban és Dunaújvárosban

Világszerte foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a dolgozók mivel töltik a szabad idejüket. A Demográfia című népességtudományi folyóirat legutóbbi száma érdekes cikket közöl arról, hogyan vizsgálják ezt a problémát a polgári szociológusok. A cikk egyik részlete beszámol a franciaországi Toulouse kohászai között végzett szabadidő-felmérésről. Ez késztetett hasonló vizsgálódásra a dunaújvárosi kohászok között. Nézzük először a toulouse-i adatok táblázatát:

A dunaújvárosi – teljesen véletlenszerű – adatfelvétel hasonló táblázatánál az egyszerűbb áttekintésért követjük a francia sorrendet:

• Amiről az adatok beszélnek

A toulouse-i felmérésből kitűnik, hogy ott a kohászok legkedveltebb szórakozása a kirándulás és a barkácsolás, de sok a futballszurkoló is. A megkérdezettek 76 százaléka viszont egyáltalán nem jár színházba, sőt 38 százaléka még moziba sem. A táblázaton kívüli értékelésből az is kitűnik, hogy a megkérdezettek közül sokan olvasnak detektívregényeket (22%) és viszonylag kevesen érdeklődnek a szépirodalom iránt (csak 12%). Az egyébként is háttérbe szorult szellemi szórakozások közül is inkább a könnyű műfajt kedvelik. Ezt összefüggésbe hozzák a megkérdezett kohászok gyakori kimerültségével is.
A dunaújvárosi kohászok szabadidejéről – az előre kiadott névtelen kérdőívek mellett -személyes beszélgetések alapján is igyekeztem kellő helyzetképet szerezni, így jutottam arra a következtetésre, hogy a futballszurkoláson kívül, amelyben túl is szárnyalják a toulouse-iakat – a mieink fő szórakozásai szellemileg tartalmasabbak. Első helyen ugyanis a rendszeres televíziózás áll. Ezért biztató, hogy a megkérdezettek 41 százaléka gyakran még mozit is látogat, 88 százaléka színházba is eljár, s csupán 12 százalék, aki sohasem jár.
Emellett különösen örvendetes, hogy a megkérdezettek 62 százaléka gyakran olvas könyvet. Ezt hitelesíti az a tény is, hogy a városban a szakszervezeti és tanácsi könyvtárnak 4737 tagja van. Talán ide kívánkozik még az az adat is, hogy a városban 19 000 ember (felnőtt és gyerek) tanul.


“Hétkor várlak a Martinásznál” – a szerelem Dunaújvárosban is szerelem…
/Lányok Asszonyok 1962

• Minden filmet, színdarabot megnéz – otthon

Az adatoknál még érdekesebb az eleven élet. Két csapolás között elbeszélgettem az ércolvasztó óriások munkásaival – az automatikák viszonylag csendes vezérlőtermében.
– Mi itt heti 42 órát dolgozunk – mondta a kohótól kissé cserzett arcú Török József főolvasztár -, tehát elég sok szabad időm van. A tv-ben megnézek minden filmet, színdarabot, a gyerekekkel együtt, mert így szórakozva művelődünk – és otthon…
Időnként sörözni, táncolni is járnak, nyáron pedig rendszeresen a strandra, a közeli Szalki-szigetre, de amióta tv-jük van – moziba, színházba nem járnak.
– Három éve, amióta szocialista brigádban vagyok, rászoktam az olvasásra. Legutóbb az “Ordasok között” című új szovjet regényt olvastam. Olyan érdekes, izgalmas ez a könyv, hogy a brigád tagjai szinte egymás kezéből szedték ki…
Böhm János olvasztár szintén szeret olvasni, de akadt könyv, amellyel csak bosszúsága volt. Valamelyik terjesztőtől megrendelte a nyersvasgyártási enciklopédiát, de ehelyett a gépipari enciklopédiát küldték el. És ami különösen helytelen: még be sem cserélték…
– Szabad időmben egyébként segítek az asszonynak, mert ő is dolgozik és még nincs mosógépünk. Az erre szánt pénzből egy hónapja tv-t vettünk, főleg a gyerekek miatt, de most már mindnyájunk öröme.

• Tanulás, sport, barkácsolás és hangversenybérlet

Ferenczi Ciprián a kohók elektrotechnikáját kezelő villanyszerelő csoportvezető – és “civilben” tanácstag – másodéves technikumi hallgató. Szabad idejének jó része tanulásra és társadalmi munkájára megy. A tv-t a családi békéért is vette, mert most nincs ideje asszonyával szórakozni járni. Takács József olvasztárnak még nincs tv-je, de rendszeresen rádiózik és olvas. Egyébként olyan aktiv szurkoló, hogy még az edzőmérkőzésekre is eljár. A háromgyermekes Horváth István gázkezelő szenvedélye a fotózás és a barkácsolás. Maga építette motorcsónakján tavasztól őszig nagy családi kirándulásokat tesz. Tv-jük “persze”, van – de hangversenybérletük is…
És a fáradság? Egyöntetűen mondják: csak, ha valamilyen üzemzavar adódik, akkor nagy a hajrá, hogy csökkentsék vagy behozzák a termeléskiesést. Egyébként ismeretlen előttük a toulouse-i szaktársaik munkahajszája és az ebből eredő gyakori fáradság…
A Gábor Áron utca 17-ben lakó Szoták István – akit a többi között délután otthonában kerestem fel – 12 éve martinász, ötgyerekes családapa. Lakásának ajtajára újmódi büszkeséggel kiírta a mesterségét is, mint régen az “előkelő” foglakozásuak. Az új bútorral berendezett, szép lakás egyik szobájában nemrég hagyta abba a tanulást. Most járja ugyanis a hatodik szakmai továbbképzőt, mint mondja, főleg azért, hogy a mellé osztott ipari tanulókat kellően taníthassa. Amikor betoppantam hozzájuk, már elsötétítettek – a tv-hez.
– Másfél éve, amióta tv-nk van – mondta -, jóformán nem járunk sehova. A tv-n majd mindent megnézünk és nagyon szeretjük …


Dunaújváros, 1962. szeptember 5.
MTI/Járai Rudolf

• A “tv-centrizmus” gondjai és távlatai

Mindezek után érinteni kell egy olyan problémát, amely hazánkban talán itt jelentkezik a legélesebben. A tanács művelődési osztályán szerzett adatok szerint ugyanis a városban már minden negyedik család otthonában van tv. Ez az országos arányt jóval meghaladó televíziósodás a dunaújvárosiak életformájának szinte fő meghatározója. Igen nagy mértékben csökkent például a szeszfogyasztás és meghittebb lett a családi otthon. Ez nagyon örvendetes. De a műsoridőben jóformán kiürül a város, a vendéglők, eszpresszók is, az emberek visszavonulnak a lakásaikba – néhol szomszédokkal – és nézik a tv-t. Megszűnt a hajdani nagy érdeklődés a pesti, szegedi, vagy más színházak vendégszereplései iránt is, és a tv miatt ma alig van a városban valamilyen kollektív társasélet.
“Tv-centrizmus”, “individuális kispolgári elzárkózás” – mondja erre a tanács némely illetékese; mások viszont cáfolják. Nem szabad megfeledkezni arról a jelenségről, hogy az új tv-tulajdonosoknál a képernyőről áradó kultúra új, magasabb igényeket is ébreszt. Ezek előbb-utóbb kiváltják majd a többi közt az igazi színházi előadás, a tárlatlátogatás és a kollektív társasélet utáni megújhodó érdeklődést is. A régi tv-tulajdonosokban már ismét ébredezik a vágy a kulturális és társasélet hagyományos, de újabb formái után is.
Dunaújvárosi szabadidővizsgálatunk összképe biztatóbb, mint a toulouse-i helyzetkép. A különbség egyik fő oka, hogy a mi munkásaink – társadalmunk lényegénél fogva – több ösztönzést és lehetőséget is kapnak a szabad idő mind kulturáltabb pihenéssel és lelki, szellemi gyarapodással járó eltöltésére.

Szenes Imre

Dunaujvaros