Sztálinvárosi Hírlap – 1958. január 14.
Felavatták az új szülőotthont és gyermekkórházat
Dr. Simonovits István miniszterhelyettes nyilatkozata
Szombaton (1958. január 11-én) adták át rendeltetésének ünnepélyes keretek között a technikumi negyedben elkészült új szülészeti és gyermekgyógyászati kórházat.
A szép, korszerű épületet kividről piros és nemzetiszínű zászló díszítette. A belépőt ragyogó tisztaság, fényes kőpadló, a szőnyeggel borított lépcsőfeljárat fogadja. A nagyon szép kórház láttán, az embert igen jó érzés fogja el, mert itt megépítve, teljes valóságában látjuk az emberről való gondoskodás elvét.
Jóval az ünnepélyes avatás előtt érkeztünk, hogy elbeszélgessünk az új intézmény dolgozóival munkájukról, eddig szerzett tapasztalataikról.
Első állomásunk a földszinten elhelyezett bölcsőde. Ez az intézmény már december 3 óta működik az új épületben. A technikumi negyedben lakó családok 55 gyermeke talált itt otthonra – három hónapostól három éves korig. Jó megoldás ez az új bölcsőde az itt lakó dolgozó szülők számára, mert nem kell gyermekeiket a városiba bevinni.
Az új bölcsőde korszerű, kényelmes és szép; a kicsik mindent megkapnak, amire szükségük van. Hófehér ágyak, szép, új függönyök, remek játékszerek teszik széppé az itt lévő gyermekek napjait. A bejárat mellett van a gyermekátadó, ahol átöltöztetik a gyermekeket, A piciket a gondozónők megfürdetik. Valamennyi gyermeket bölcsődei ruhába öltöztetik át. Botfa Imréné, a bölcsőde vezetője, a gazda büszkeségével kalauzol végig az összes osztályokon.
Az első emeleten a gyermekkórházi részt helyezték el, itt dr. Pentz Gusztáv főorvos mutatja meg az osztályt. Ez az osztály 36 férőhelyes, jelenleg nincs “telt ház”. A munkát itt egy főorvos és egy alorvos, 9 ápolónővel látja el.
A második emeleten a szülészeti és a harmadikon a nőgyógyászati osztály nyert elhelyezést, ezek mindegyike 30-30 ágyas.
– December 27-én kezdte meg működését ez a két osztály, dr. Kiss Dezső főorvos vezetésével. A szülészeti osztályon azóta 42 gyermek látott napvilágot – újságolja dr. Keserű Tamás orvos. Éppen most hozzák a szülőszobából az öt perccel ezelőtt született Dobosi kislányt, még keresztneve sincs, mert az édesanyja megvárja férjét és együttesen határozzák el, milyen nevet kap a kislány.
Az avatás órájában született a legifjabb csecsemő, Dobosi Ágnesnek hívják. (Magyar Nemzet)
A szülészeti osztályon a betegeknek mintegy 40-50 százaléka a környékről való: Adony, Perkáta, Rácalmás, Dunaföldvár stb. Egészen korszerű a szép, zöld csempével kirakott szülőszoba és a műtők, minden nagyszerűen felszerelve, berendezve.
Az új kórháznak a konyhája is egész modern. Három, egyenként 200 literes és két kisebb üstben főnek a kellemes illatot árasztó finom ételek. A konyha nemcsak az itteni három osztályt, hanem a régi kórházat is ellátja főtt étellel.
Az avatás
Tíz óra utón gyülekeznek a vendégek az ünnepélyes megnyitóra, az első emeleti ebédig, illetve a kultúrterembe. Itt látjuk dr. Simonovits Istvánt, az egészségügyi miniszter első helyettesét, a város főorvosát, a kórház igazgató főorvosát és számos egészségügyi dolgozót, az MSZMP váirosi bizottságának képviselőjét, – a kórház tervezőjét, építőit és a társadalmi szervek képviselőit.
Az ünnepséget dr. Liptai László városi főorvos nyitotta meg. Vázlatosan ismertette a város egészségügyének fejlődését, és rámutatott milyen nagyjelentőségű a megtett út során a jelenlegi állomás, az új kórházi részleg megnyitása.
Majd dr. Simonovits István miniszterhelyettes emelkedett szólásra.
– Közel 13 esztendeje új úton jár a magyar nép – kezdte beszédét -, a gazdasági, kulturális élet számos adata bizonyítja az elért eredményeket. Az ellenforradalom anyagi és erkölcsi pusztításairól emlékezett meg ezután. Az ellenforradalom Sztálinvárossal kapcsolatban mindig csak hibákról beszélt, holott ez a város a szocialista építés nagyszerű bizonysága.
Röviden ismertette dr. Simonovits az ország egészségügyi fejlődését a felszabadulástól napjainkig. 1944-ben 49.000 kórházi ágy volt az országban, ebből a második világháború befejezése után 26.000 volt üzemben, ezzel szemben ma 68.000 kórházi ágy áll a betegek gyógyításához rendelkezésre. A rendelőintézeti orvosi ellátásra adott idő a felszabadulás előttivel szemben ötszörösére emelkedett, ma 3100 lélekre jut egy körzeti orvos. Ez a néhány szám az elért eredményeket világosan tükrözi.
Az idei egészségügyi költségvetés 12 százalékkal magasabb az 1957. évinél – mondotta dr. Simonovits István miniszterhelyettes.
Ezután a város egészségügyi fejlődéséről szólt.
Nem véletlen, hogy az itteni kórházat a messzi vidék is igénybe veszi. Hiszen az egészségügyi dolgozók között olyan kitűnő orvosok vannak, mint dr. Liptai László, a város főorvosa, dr. Simai Artúr, a rendelőintézet főorvosa, dr. Groszman Sándor, a kórház igazgató főorvosa és dr. Pátkay József főorvos és mások, akik igen áldozatos munkával fejlesztették a város egészségügyi helyzetét a mai magas színvonalra.
Meg kell állapítani, hogy a városban a születések száma nem csökkent, ami azt mutatja, hogy a sztá linvárosiak bíznak a jövőben, optimista világszemléletűek, hiszen többségében fiatalok.
– Kívánom, hogy az új intézményben sok, egészséges gyermek szülessen, és ezek folytassák és fejezzék be a szüleik által megkezdett munkát, hazánk első szocialista városának, Sztálinvárosnak felépítését. Sok sikert az egészségügy valamennyi sztálinvárosi dolgozójának – fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét dr. Simonovits István.
Tapolczai Jenő, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke emelkedett ezután szólásra.
– A városi tanács nevében örömmel veszem át ezt az új egészségügyi intézményt, amely városunk egyik legszebb épülete – mondotta bevezető szavaiban.
Rövid visszapillantást vetett a 7 év alatt megtett útra, amely nehéz, néhol igen göröngyös, de nagyszerű út volt. Ez a város fényes bizonyítéka, hogy a béke, a szocializmus útja az egyedüli helyes út.
Köszönetet mondott a tervezőnek és az építőiknek, mindazon szellemi és fizikai dolgozóknak, akiknek munkájával épült ez a nagyszerű intézmény. Háláját fejezte ki a pártnak és kormánynak, hogy 8 millió forintos beruházással ismét gazdagabbak lettek a sztálinvárosiak.
– Öröm számunkra, hogy ez a szép alkotás belföldi és külföldi látogatók előtt fennen hirdeti a magyar munkások és mérnökök a szocializmus építése során elért szép eredményeit – mondotta befejezésül Tapolczai Jenő.
Dr. Bárdosi Béla, a Fejér megyei kórház szülészeti osztályának vezetője üdvözölte az új kórházi részleg orvosait és dolgozóit, és sok sikert kívánt munkájukhoz.
Egészségügyi dolgozók a felszereléssel ismerkednek
fotó: MTI/Szilágyi Pál
Ezután a vendégek végignézték az épületet.
Alkalmunk volt közben dr. Somonovits Istvánnal, az egészségügyi miniszter első helyettesével beszélgetni, akitől megkérdeztük, mit üzen a sztálinvárosi dolgozóknak.
– A sztálinvárosi új kórház felépítése azért maradt el, mert a régi politika egyik hibája volt, hogy nem törődtek eléggé az emberrel. A Nagy Imre kormány 1953. évi programja és később az ellenforradalom az egész város továbbépítését válságos helyzetbe sodorta, – és így a kórház felépítése is problematikussá vált. Biztosíthatom a sztálinvárosiakat. hogy amint államunk teherbíróképessége megengedi, az országban felépítésre kerülő első új kórházak között lesz a sztálinvárosi. – mondotta dr. Simonovits István.
A sztálinvárosiak azért így sem panaszkodhatnak, hiszen ebben a városban sok és igen kitűnő orvos és egészségügyi dolgozó működik – folytatta. A legtöbb itteni egészségügyi dolgozó átérezte, mit jelent az első szocialista város építése és készséggel vállalta az ezzel járó nehézségeket. A városban a jó orvosokon kívül minden tárgyi feltétele megvan most már a magas színvonalú betegellátásnak.
Helyes volt, hogy a város és Vasmű vezetői az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak megfelelő lakás- és életkörülményeket biztosítottak – mondotta befejezésül dr. Simonovits István, miniszterhelyettes.
F. M.
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. április 18.
Ahol az élet kezdődik
A szülészet: az élet küszöbe, az itt született csecsemőkből lesznek majd a Vasmű szakemberei, a sok sztálinvárosi anya féltve őrzött fiai, leányai. Itt sír fel először a gyermek és sokszor az anya is könnyezve nézi kis, pólyába csavart gyermekét. Ez a legszebb zene a világon: az anya és édes gyermeke szent ujjongása.
Az egész épületben végtelen csend van. Az egészségügyi személyzet, a látogatók akaratlanul is halkan, lábujjhegyen járnak. Az előtér, a lépcsők, a folyosók ragyognak a tisztaságtól. Egész nap, állandóan takarítják az épületet. Az ajtók nesztelenül nyílnak, felvillannak a nővérek hófehér köpenyei. Mindenütt virág és a tavaszi napfény barátságosan világítja be a leomló függönyökön keresztül a lakkozott ajtókat, olajfestésű falakat. Az egész intézmény a tisztaságot, a szakszerűséget és a gyermek iránti szeretetet tükrözi vissza.
A gyermekek ápolásával foglalkozó nővérek megfelelő képzettséggel rendelkeznek és itt a városban is folyik egy szaktanfolyam orvosok vezetésével. Az osztály belső élete is érdekes. A gyermekosztályra beszállított, vagy behozott gyermekeket először megfürdetik és azonnal beöltöztetik az intézeti ruhába, vagy pólyába. Nemcsak a városból, hanem a környékről is szép számmal hoznak be beteg gyermekeket. Összesen három orvos dolgozik az osztályon. Egy gyermekorvos állandóan bent tartózkodik s két ügyeletes nővér is. Havonta átlagosan 100-110 gyermeket hoznak be és a legutóbb készített statisztika szerint egy-egy kis beteg átlag kb. 11 napig van kezelés, ápolás alatt. A betegség megállapítása szaknyelven “rutinvizsgálat” alapján történik és ezután a parányi beteget befektetik csöpp kis fehér ágyába.
A kórtermek tágasak, kényelmesek. Nem is kórterem benyomását keltik. Nincsenek összezsúfolt ágyak, bútorok. A szoba közepén asztal, ahol a kicsinyek leülhetnek a kis székekre és játszhatnak.
A hófehér birodalomban a konyha is kényes terület. A kis betegek nem egyforma kosztot kapnak: van diétás étrend, különleges koszt és életkor szerint is változik a napi ellátás. Csak megvizsgált, kifogástalan ételek kerülhetnek a gyermekek elé. A mosogatás is fokozott gonddal történik az erre a célra létesített helyiségben.
A szülők, sajnos néha átlépik a szigorú intézeti szabályokat. Minden figyelem ellenére behoznak a kis betegnek különböző édességet, sőt még az is előfordult, hogy egy apa kadarkát hozott be kisfiának. Jó hogy még idejében észrevették a szemfüles nővérek.
A kis apróságok az étkezés idejét ösztönösen érzik. Először egy gyenge szoprán kezdi el a sírást, amely ragadós és nemsokára egész sereg ciripelő, panaszos sírás veri fel az épület csendjét. Ragyogó tálakban, tányérokban kezdődik az etetés, ami azután fokozatosan megszünteti a sírást. Az orvos végigmegy minden szobán, megnéz minden beteget, kiadja az utasításokat az ügyeletes nővéreknek. Az alorvos bentlakik az épületben és így bármikor megvan a kellő orvosi ellátás is.
A gyermekosztály főorvosa a következő felvilágosítást adta:
– Azt hiszem, minden tekintetben megállja helyét a mi új intézményünk; Itt tényleg a gyermek körül forog minden. A parányi emberkéknek nincs panaszkönyvük, nem tudják megmondani, mi fáj, ezt az orvosnak kell megállapítani. Sok a környékbeli beteg és sokszor az is előfordul, hogy a szülő egyenesen idehozza beteg gyermekét, holott mi csak beutalás alapján vehetünk fel beteget. Elsősegélyt természetesen adunk, még annak is, aki nem biztosított családtag. Vannak panaszaink is: Az intézmény mellett elhelyezett vasúti vágányokon hajnalban kezdődik a tolatás, néha hangos lárma., füttyögés kíséretében. Sem a kis betegeknek, sem a személyzetnek nem használ, ha pihenésükben zavarták. Jó lenne ezen segíteni. A legtöbb szülő hálásan megköszöni az eredményes gyógyítást, ami nekünk orvosoknak, egészségügyieknek is örömet okoz. Külön kell megdicsérni az osztály főnővérét. Zborai Jenőnét, aki nagy munkabírással, szakértelemmel intézi a kényes terület felelősségteljes ügyeit.
Vági Andor
Karonülő kisgyermeket dajkál a sztálinvárosi tanács szülőotthonának gondozónője a csecsemő osztályon /1959. október 17.
fotó: MTI
Felhasznált képek:
Hungarian Review
Sztálinvárosi Hírlap
MTI
