Fejér Megyei Hírlap – 1997. szeptember 13.
Kortárs művészet: ünnep
Négy bemutatóval nyílt új intézmény tegnap Dunaújvárosban
A rendezvény fővédnöke – Magyar Bálint kultuszminiszter – nem tette tiszteletét tegnap Dunaújvárosban, de megnyílt a város új intézménye, a Kortárs Művészeti Intézet. Az ünnepségen Almási Zsolt polgármester avatta fel az új galériát a szintén megújult Uitz Terem mellett, majd Birkás István festőművész, a Modem Művészetért Közalapítvány kuratóriumának elnöke, végül dr. Marosi Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató- csoportjának igazgatója köszöntötte a vendégeket.
A kortárs intézet négy bemutatóval debütált. A galéria látogatói Salvador Dali nyomatait és plasztikáit, Új szerzemények címmel a közalapítvány gyűjteményéből válogatott tárlatot, továbbá Veress Zsolt képzőművész Folyamatos múlt című fotósorozatát tekinthetik meg. A vendégek bepillanthatnak a holland “paraSlT’E” felfújható, intelligens szobrában folyó internetes alkotómunkába is.
-ny-
Fejér Megyei Hírlap – 1997. szeptember 16.
Nem idéz, teremt emlékeket
Veress Zsolt fotósorozata a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben
A Dalí-kiállítást és az “Új szerzemények” darabjait már láthatta a dunaújvárosi közönség – igaz, az előbbit éppen nyolc éve -, vigyázó szemünket vessük hát inkább Veress Zsolt képzőművész fotósorozatára. Ez az egyik újdonság, amivel a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet most megnyílt galériája debütált – legyen elég csak annyit megjegyezni elöljáróban, csillagos ötös választás volt a “Folyamatos múlt”.
Tizenhét kép, vagyis képpár. A képpárok egyik darabja Hollandiát, másik eleme Magyarországot idézi. A képek mindegyike hasonló időben készült. Az ’50-es, ’60-as évek. Építés, szépítés. Egyfelől munkásportrék, gigant beruházások, óriásturbinák, épületvázak, gyárak a semmiből. Dunaújvárosban, nem kérdés, ismerős képlet ez. Aztán a szabadidő eltöltésének hasznos (“építő”, már megint, haha) módozatai. Dalárda. Meg vitorlázás. Kirándulás. Peca. Tájképek, emberekkel. A záróképen fák, erős szélben. (Kísérteties hasonlósággal fújt a szél itt és ott.) Duplikált emléknyomok, hinnénk. Pedig dehogy.
Ez a trükk, a játék lényege. A “dehogy”. A “nincs”.
Ne tekintsünk el attól a látszólagos apróságtól, hogy Veress a képek egymás mellé tétele mellett felületkezel is: kapar, ront, még tovább “archivál”. Távolságot tart. Ez az (ön)ironikus gesztus csak tovább súlyosbítja a makacs tényt: az alkotónak nincsenek valóságos emlékei a jelzett korról.
Veress Zsolt 1966-ban született, őt nem terhelik az emlékek, nem őt terhelik az emlékek, őt nem az emlékek terhelik: más célja lehet a tizenhét képpárral. De mi?
Kézenfekvő, ám túlságosan egyszerű lenne azt állítani, hogy a párhuzamokat kívánja ábrázolni: hogy, lám, eltérő “társadalmi berendezkedés” is szülhet hasonló elképzeléseket a világ állapotáról. A nyersanyag esetünkben – megkockáztatom: nyilvánvalóan – nem dokumentum, hanem a reprezentáció kelléke és terméke, alfája és omegája. És ha a képpár nem idéz – mert erre, még az óvodista felvételeknek se dőljünk be, képtelen -, akkor teremt. Emlékeket, múltat hoz létre, megkeresi az összeillő cserépdarabokat – esetenként döbbenetes a tematikus, sőt, a morfológiai hasonlóság -, s eljátszik a magateremtette múlttal. Fegyelmezetten komponál, tudatosan és sallangmentesen illeszt, finoman manipulál. Megszólalásig úgy csinál, mintha lenne köze, pedig, már mondtuk, dehogy. Az ész csele. Nincs múltja, hát csinál magának.
Magának, meg nekünk.
Nem kívánok a Folyamatos múlt című kollekcióra katasztrofista értelmezést erőltetni, ám minimum elgondolkodtatónak vélem a kérdést: egy harmincéves ember életéből hiányozhat- e ennyire a “hőskorszak” (mint élményegyüttes, mint személyes tapasztalat). Ennyire, hogy, mint Veress, más esély híján kreáljon egyet…
-nyulasi-
Fotó: Lázár Zsolt
Fejér Megyei Hírlap – 1997. szeptember 17.
Lámer a “cet” gyomrában
“paraSITE European Tours” – tíz napig Dunaújvárosban is
Éreztem én, hogy a napokban megnyílt Kortárs Művészeti Intézet eseményei közül nekem a parazitához kell a legnagyobb fejsze – mit találhat ki és tálalhat híven egy, a könyvek virtuális valóságán edzett elme az Internet kísérleti műhelyéül szolgáló felfújható, intelligens szoborról? -, de az bosszant, hogy az alábbi írásban hovatovább csak a kötőszavakat tudhatom magaménak. Egy lámer (az internetes szleng így hívja a velejéig amatőr, balf… próbálkozókat, tudom meg egy nemlámertől) ne menjen a cet gyomrába.
De ha már ott van, nézzen körül alaposan – persze a cipő levétele után -, kérdezzen bátran, a jelenlévők nem fognak face to face röhögni, elmesélik inkább, mi a lényeg. A lényeg: a Dunaújvárosban tíz napig állomásozó bálna alakú sátorba az intézet és a Dunanet, továbbá a főiskolai kar oktatástechnikai laboratóriuma együttműködésével technikailag roppant erős számítógépes állományt telepítettek, kiépítették az internetes csatlakozást, a gépeken meghívott alkotók — zeneszerzők, grafikusok és számítógépes művészek — dolgoznak (emellett workshopok lesznek). A “termés” felkerül a világhálóra, az események tehát lényegében folyamatosan követhetők mind az intézet, mind a rotterdami ATTILA Foundation – a névnek csak áttételesen van köze a hun nagykirályhoz, a betűszó az Arts Technology Theory Intuition Logic Architecture szavakból áll össze – honlapján (aki keres, tudjuk, talál: http://www.ica-d.dunanet.hu; http://www.attila.nl).
A két holland zeneszerző, Richard Tolenaar és Johan van Kreij alkotásait most nem hallhatom – a legerősebb gépen dolgozó meghívottak ottjártamkor éppen távol vannak -, de javában készül az intézet saját oldala: a városról szóló infók nagyja már olvasható, a parazita jelenlétét fotósorozat demonstrálja. Az Európa-tumé előző állomása Helsinki volt – idén egyébként a tervek szerint még négy városban fújják fel a húsz méter hosszú, hat méter széles, négy méter magas bálnát -, elballagok az információs sztrádán, megnézem, ott mire jutottak (atyavilág, milyen egyszerűen hangzik). Aki nem alkot, figyelhet, intemetezhet, utóbbit két megkötéssel: “no porno” és ha zavar a munkában, finoman, de határozottan kitanácsolják.
“A paraSITE belseje virtuális adathalmaz, a Weblounge: a különböző városok különböző kulturális karakteréből táplálkozó paraSITE minden adatot magába szív, raktároz, megjelenít az Interneten – miközben maga is a város építészeti és szellemi karakterének alakítójává válik.” Az elkészült művekből zenével körített vetítést terveznek, az időjárás függvényében szombaton vagy vasárnap az Uitz Terem előtt felfújt szobornál. Lámerek, előre…
-nyulasi-
Fotó: Lázár Zsolt
Rotterdamban 1996-ban
Hágában 1997-ben
Magyarország – 1997. szeptember 25.
Kortárs képzőművészek Dunaújvárosban
Modern Művészetért Közalapítvány Műgyűjteményének alapját azok az Uitz-teremben bemutatott kiállítások képezik, amelyeket 1992-1996 között Várnai Gyula rendezett. A kortárs kiállítások művészei egy-egy művüket adományozták, és ezek az adományozások jelentették a gyűjtés kezdetét.
Kik ők? Pauer Gyula, Roskó Gábor, Gerhes Gábor, Szili István, Fehér Márta, Eperjesi Ágnes, Várnagy Tibor, Kicsiny Balázs, Ádám Zoltán; a dunaújvárosi alkotók közül Rohonczi István, Tábori Csaba, Móder Rezső és Birkás István. Az Intercisa Múzeum nyolc táblaképet adományozott az alapítványnak. Ezeknek az alkotásoknak a zöme a kilencvenes években készült. A gyűjtemény fejlesztésének célja, hogy bemutassa a kortárs képzőművészek változatos kezdeményezéseit.
Ezen a szeptember közepén megnyílt kiállításon Salvador Dalí-nyomatok és -kisplasztikák láthatók a Layota Art Stúdió gyűjteményéből, amely a Svédországban élő Takács Lajos tulajdonát képezi.
Salvador Dalí a kiállítás fénypontja. Zsenije szellemes, groteszk, fanyar humorú és utánozhatatlan.
A kiállításon Kámán Gyöngyi, Gál András, Vogl Philemon, Braun András, Dániel András és Nemes Nikolett összefüggő, általában két darabból álló munkával szerepelnek. A kiállítás beköszöntő sorai szerint Kámán Gyöngyi paraffintondói a rá jellemző anyagra és megformálásra való rátalálás első kiforrott darabjai. Gál András festményei egy, a konkrét festészettel és a kép-installáció viszony vizsgálatával foglalkozó korszak párdarabjai. Míg Vogl Philemon Hommage-munkái inkább konceptuális tájékozódásként értelmezhetők, addig Dániel András, Nemes Nikolett és Braun András a művészi módszer és technika kérdéseire koncentrálnak. Szépfalvi Ágnes és Szabó Dezső művészetükben is egykének számító munkával szerepelnek a kollekcióban. Szabó Dezső Mosonmagyaróvárott kiállított munkája a méret szempontjából, Szépfalvié pedig a modellválasztás okán.
Szűcs Attila a kilencvenes évek elején készített gipszmunkáival és a művész számára elismertséget hozó festményeivel mutatkozik be.
A Kortárs Művészeti Intézet alagsorában megismerhetjük Veress Zsolt fotóit, amelyeket 1996 őszén készített Rotterdamban, Hollandiában. Mindegyik fotón két, egymás mellé helyezett, nyitott könyvet látunk, az egyik könyv Magyarországon, a másik Hollandiában készült.
Fájlalom, hogy egy új épületet átadtak Dunaújvárosban – Kortárs Képzőművészeti Intézetet -, és az építész nevét meg sem említették.
A Layota Art Stúdió deponált anyaga többek között Bak Imre, Bereznai Péter, Birkás István, Dús László, ef Zámbó István, fe Lugossy László, Filep Sándor, Konkoly Gyula, Trombitás Tamás, Tölg-Molnár Zoltán, Oláh Mátyás, Ujházi Péter, Wahorn András, Zsakó István, valamint Karel Appel, Christo, Salvador Dalí, Wladyslaw Hasior, Victor Vasarely és Andy Warhol műveit tartalmazza. Dalí műveit szerencsére azért is láthatjuk, mert az intézmény létrehozásának ötletét adó 1988-as dunaújvárosi Dalí-kiállításra akartak a rendezők utalni és emlékezni.
M.M.
Meggyőződésünk, hogy a király meztelen
Kortárs intézet: négytételes nyitány
