Sztálinvárosi kantáta

Dunaújvárosi Hírlap 2004. november 26.

A Dunaújvárosi Vegyeskar – élén Horváth Péterrel – hangsúlyos szerepet kaphat majd a filmben

Ismét filmet forgatnak rólunk

Jancsó Anna: “ennek a városnak nagyon különleges a története, így az itt élőknek is”

Miközben az Intercisa Múzeumban még vetítik Weiner Tiborról forgatott filmjét, Jancsó Anna már egy újabb dunaújvárosi identitású film terveit szövögeti. Olyannyira, hogy már forgatott is a Dunaújvárosi Vegyeskar egyik próbáján.
A történet két szálon fut. Egyik oldalon egy budapesti zeneesztéta két éve jelentkezett az igénnyel, hogy a vegyeskar énekelje el Horusitzky Zoltán Új város épül című kantátáját, amelyet a zeneszerző a város 20 esztendős jubileumára írt, és a vegyeskar elődje, a Központi Énekkar adta elő. Igen ám, de a kottát nem lelték sehol. Elindult a kutatás, a régi kórustagok feltúrták saját kottatárukat, keresték mindenhol, de nem lelték. Ekkor az örökösökhöz fordultak, akik meg is küldték a zongorakivonatot. Merthogy más formában náluk sem maradt. Nincs más hátra, újra kell hangszerelni, újraírni a kottát. Horváth Péter, a vegyeskar karnagya úgy látja, erre nem is lehetne alkalmasabb közel, s távolban, mint Bánkövi Gyula, Erkel-díjas zeneszerzőnk. A történet ezen a szála itt tart, és e ponton csatlakozik a másik szál.
Jancsó Anna már a Weiner Tibor életét bemutató filmje forgatásakor úgy érezte, ebben a városban kell még egy olyan filmet is forgatnia, amely a határokon túl is érdeklődésre tarthat számot. Egy olyat, amely döntő többségében a sztálinvárosi időszakban játszódik, de egyfajta reflexió is a ma emberén keresztül, személyes kötődésekkel. Meglátása szerint ennek a városnak nagyon különleges a története, ebből fakadóan az itt élőknek is nagyon érdekes a története. Itt élni több, mintegy városban lakni. Számára érdekes, hogyan tud egy ilyen város – mely “egy ledöntheletlen szobor, ami mindig emlékeztet arra az érára” – hogyan tud tovább élni egy rendszerváltás után. Jancsó Miklós unkája a filmet producerként és forgatókönyvíróként jegyzi, a rendező székében Szollosy Gabriel ül majd.

Balla Tibor

HétNap 2006. június 20.

„Dong, zeng, zúg” a kantáta

Film készül énekkarunk közreműködésével

Nem szűkölködött programokban az elmúlt hétvége a Dunaújvárosi Vegyeskar életében. Szombaton este a Bartók színházterme adott otthont több órás stúdiófelvételüknek, vasárnap pedig városunk különböző helyszínein – többek között a Duna-parton és a Vasmű kapunál – álltak Jancsó Nyika operatőr kamerája elé. Film készül ugyanis nálunk, méghozzá nem is akármilyen! Dokumentum rólunk, de nem csak nekünk. Ez a szándéka annak a Jancsó Anna producer vezette alkotógárdának, aki nem más, mint első főépítészünk, Weiner Tibor (és a nem kevésbé híres Jancsó Miklós író) unokája.
Mint Horváth Péter karnagytól megtudtam, 1970-ben a város alapításának 20. évfordulóját Horusitzky Zoltán zeneszerző, Romhányi József (a neves “rímhányó”) szövegére írt “Új város született” című kantátájával köszöntötte a Lenin téren a Központi Énekkar és a városi zenekar. Ennek a rendkívül igényes, sem hangzásvilágában, sem ritmikájában könnyűnek nem mondható műnek két tétel részeltét idézi kiválóan Horváth Péter vezényletével és zongorakíséretével az énekkar a Sztálinvárosi kantáta munkacímet viselő filmben.

pirKo

Dunaújvárosi Hírlap 2007. február 26.

A vegyeskar mindvégig jelen van a filmben. különféle helyszíneken, itt éppen a vasmű főkapuja előtt

Ünnepi kantátából Sztálinvárosi

A Dunaújvárosi Vegyeskar is szerepelt Szollossy Gabriel dokumentumfilmjében

Kalandos vállalkozásba kezdett a Dunaújvárosi Vegyeskar. Színpadra állítják a lassan feledésbe merülő kórusművet, a Dunaújvárosi Kantátát.
Ezt még akkor eldöntötte a Horváth Péter vezette együttes, amikor a kórusmű partitúrája nem is volt a kezükben, legfeljebb néhány alapító tag emlékezett rá, egykoron énekelték a szocialista időkben megrendelésre, a város fennállásának huszadik évfordulójára készült darabot. Mindezt egy budapesti zeneesztéta, Dobler Magda megkeresésére határozták el. A gond csak azzal volt, hogy nem volt meg Horusitzky Zoltán zeneművének partitúrája. Nyoma sem volt a kottáknak. Már az örökösöknél keresték Franciaországban, de ott is csak vázlatokat találtak. Azon törték a fejüket, hogy a zongorakivonat és a vázlatok alapján egy kortárs zeneszerzővel újraíratják. Ekkor lépett a történetbe Jancsó Anna (aki már forgatott a városban filmet, Weiner Tibor életéről) és férje, az Uruguayban élő magyar származású filmrendező, Szollossy Gabriel, akik megtudták ezt a sztorit, nagyon felkeltette az érdeklődésüket, és írtak egy forgatókönyvet, amelyet e téma köré építettek fel. A dokumentumfilm főszereplői a karnagy szülei és ő maga. Horváth Béla – a dunaújvárosi zenei élet meghatározó alakja – és felesége mesél a város építéséről, az ezerkilencszázötvenhatos forradalomról, a rendszerváltásról, a sorsfordító mozzanatokról. Arról, hogyan változott meg kötődésük a városhoz. Már elkezdődtek a forgatások Jancsó Nyika képi irányításával, beletörődtek abba, hogy az eredeti kották elvesztek, amikor Horváth Péter benyúlt a sokszor átkutatott kottatárban a szekrénybe, és azon kapta magát, hogy a kezében tartja Horusitzky Zoltán Ünnepi Kantátáját. Ekkor kezdtek el érdemben is foglalkozni a mű színpadra állításával, akkori terveik szerint a dokumentumfilm a már elkészült művet is bemutatta volna. Ez azonban annak bonyolultsága, igényes mivolta miatt nem sikerült, így a filmszemle nyitó napján bemutatott harmincnyolc perces dokumentumfilm, a Sztálinvárosi kantáta erről nem számolhat be. A vegyeskar mindvégig jelen van azonban a filmben, különféle furcsa helyszíneken jelenik meg: a vasmű főkapuja előtt vagy a szántóföldeken. Semmiképpen sem szeretnének félkész dolgot maguk mögött hagyni, elhatározták, mindenképpen bemutatják a darabot, annak ellenére, hogy minden hangért meg kell dolgozniuk. Ezúttal hosszabb határidőt szabtak maguknak, miután komoly felkéréseik vannak, Kodály-év van az idén, és egy olaszországi turné is valószínű a nyáron, az év végéig, legkésőbb jövő tavaszig szeretnék befejezni a munkálatokat.

Balla Tibor