II. A kisbíró alig hogy megjelent Ópentele utcáján, karéjban gyűltek köréje az emberek. Daru Kati is arra tart, szőke varkocsa,...
XV. Kora reggel megeredt az eső. Sűrű, aprószemű eső verdeste a házak falait, az ég sötét és egyszínű volt, mintha...
VI. Valamivel nyolc óra előtt a nemzetiszínű zászló lassan felkúszott a rúdra. Ez volt az az ünnepélyes pillanat, amikor Tücsök...
X. Kati makacsul, leszegett fejjel állt a rajtanácsülés előtt. Mióta a kihallgatás folyt, egy hang sem jött ki a torkán....
IV. Napok óta szakad az eső. A felázott utakon megdagad a sár, az eső apró pontokat szurkál belé. Kati a...
XI. Dér szitálta be a sáros utat, a téglasorok teteje csillogott, apró ezüst pettyekből szőtt fátyol tapadt az egymásra rakott...
XIII. Tücsök úgy robban be az ajtón, mintha szélvihar sodorná. – Ilyenkor kell hazajönni? – kérdezte az apja s csak...
XVII. Az iskola valamennyi osztályában megszólalt a hangszóró s diadalmasan zengte azoknak a nevét, akik a fémgyűjtésért Népköz társasági érdemérmet...
XIV. Kati már egy órája csatangolt az utcán anélkül, hogy tudta volna, merre jár. A falu felé igyekezett, majd hirtelen...
I. A nagy szürke ház még az éjszakai álmot dörzsölte ki a szeméből, amikor Tücsök – egy nyakigláb, kócos kislány...
V. A korareggeli fények óvatosan lopakodnak be az ablakon; előbb gyöngyszürke virradat bontogatja a sötétséget, amelyből kirajzolódnak a bútorok körvonalai,...
III. – Penteléhez legjobban a tavasz illik – mondta Tücsök édesapja és rögtön meg is magyarázta. – Mert ez a...