Esti Budapest – 1953. november 9. Palotai Boris: SZTÁLINVÁROSI GYEREKEK Bármelyik város vagy kerület egy-egy iskolájának tanulóit kicsit összetartják a...
II. A kisbíró alig hogy megjelent Ópentele utcáján, karéjban gyűltek köréje az emberek. Daru Kati is arra tart, szőke varkocsa,...
IV. Napok óta szakad az eső. A felázott utakon megdagad a sár, az eső apró pontokat szurkál belé. Kati a...
VI. Valamivel nyolc óra előtt a nemzetiszínű zászló lassan felkúszott a rúdra. Ez volt az az ünnepélyes pillanat, amikor Tücsök...
VIII. – Hol van tulajdonképpen az a sziget? – kérdi izgatottan Jutka. Tücsök elcsodálkozik. – Még azt sem tudod? –...
X. Kati makacsul, leszegett fejjel állt a rajtanácsülés előtt. Mióta a kihallgatás folyt, egy hang sem jött ki a torkán....
I. A nagy szürke ház még az éjszakai álmot dörzsölte ki a szeméből, amikor Tücsök – egy nyakigláb, kócos kislány...
III. – Penteléhez legjobban a tavasz illik – mondta Tücsök édesapja és rögtön meg is magyarázta. – Mert ez a...
V. A korareggeli fények óvatosan lopakodnak be az ablakon; előbb gyöngyszürke virradat bontogatja a sötétséget, amelyből kirajzolódnak a bútorok körvonalai,...
VII. A csengő vidáman berregett. Ilyenkor hanyatt-homlok futnak a gyerekek a katedrához, megkérni Margit nénit, mondja meg, mi az eredmény....
IX. Bármennyire is meg volt rémülve Tücsök, nem állta meg, hogy be ne kopogtasson Margit nénihez. Ez olyan rendkívüli esemény,...
XI. Dér szitálta be a sáros utat, a téglasorok teteje csillogott, apró ezüst pettyekből szőtt fátyol tapadt az egymásra rakott...
