“Aki csarnokot épít…”

Dunaújvárosi Hírlap – 1997. december 9.

“Aki csarnokot épít…”

Elérkezett hát az ünnepélyes pillanat, tegnap Harcsár István, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke átvágta a dunaújvárosi jégcsarnok játéktere fölött kifeszített nemzetiszín szalagot – a sportolók és szurkolók “hivatalosan” is birtokba vették a létesítményt. Természetesen telt ház, emelkedett hangulat fogadta a ceremónia és a rangadó résztvevőit, köszöntötte az eddig mintegy félmilliárd forintba kerülő, impozáns csarnokot.

Lázár Zsolt felvételei

Csarnokavató

Hangulat 1997. december 8., délután 4 óra A csarnokban (bocsánat: A CSARNOKBAN!) már több mint ezren, pedig a hivatalos program csak egy óra múlva kezdődik. Sebaj, van idő körbenézni, csodálkozni. Van, aki azt mondja, hogy ez Közép-Európa legszebb fedett jégcsarnoka, és van olyan, aki szerint egyszerűen csak álomszép. 1997. december 8., délután 5 óra A nézőtéren már több mint kétezren, a jégen pedig elkezdődik a show: játékos vetélkedő gyerekeknek, jégtáncbemutató, majd jön Kereső Árpád (“Kercsó Árpi! Kercsó Árpi!”), aki három utánpótláskorú csapattal tart amolyan bemutatóedzést. Ügyesek a gyerekek, nagyon ügyesek. 1997. december 8., délután fél 6 A dunaújvárosi fedett jégcsarnok (milyen jó is ezt leírni) zsúfolásig, vagy talán még annál is jobban megtelt. A jégen a magyar sportélet és Dunaújváros vezetői, és az ilyenkor megszokott ünnepi beszédeket követően dr. Harcsár István, az OTSH elnöke átvágja a nemzeti színű szalagot. A pillanat megható: a nézők eléneklik a Himnuszt, majd a köszönő szót követően (“Szép volt, fiúk”) következhet az est fénypontja. 1997. december 8., este háromnegyed 7 A Dunaferr fedett jégcsarnokában fergeteges hangulat közepette megkezdődik a Dunaferr SE-Ferencváros-Whirlpool hokirangadó. Egy álom valóra vált… Meglejent: Nemzeti Sport – 1997. december 9. Egy álom vált valóra

Külön tanulmányt érdemelne a tegnap este a jégcsamokba érkezők arcjátéka, gesztusai. Adott ugye egy pazar létesítmény, még festékszagú, hófehér falakkal, piros korlátokkal, üvegajtókkal, azokban meg marcona, hatalmas “R” betűs ajtónállók. Mérthát ünnep ide vagy oda, ezt a létesítményt ma rendeltetésszerűen is használni kell, ráadásul éppen rangadóval. Szóval áhitat és némi megszeppentség az arcokon.
Amikor az általános iskolá-sok elkezdik a sorváltót, a B-közép már hangol, és alighanem mindenkit megtalál, valahol gyomorszájnál a felharsanó “Újváros! Újváros!”. Ennél már csak az a mindent elsöprőbb, ahogy a Mini Bikákat fogadja a közönség, pont ugyanúgy, mint a nagyokat, a végén a “Gyertek ide! Gyertek ide!”, gondolom ettől még a bemutató edzést vezénylő Kercsó Árpádnak is futkározik a hideg a hátán…

Jégtáncbemutató és az átadás ünnepélyes percei

Így telik az idő, egészen az ünnepélyes megnyitóig, amikor a a jégre terített szőnyegen bevonulnak a díszvendégek. S tekintve, hogy a stadionokban van a legnagyobb demokrácia, a szurkolók fogadják is őket: “Szervusztok! Szervusztok!”. Horváth István, a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója köszönti az egybegyűlteket, a vendégeket, köszönetet mond mindenkinek, aki hozzájárult a létesítmény felépítéséhez. Mindenki szerint joggal mondja: “Büszkék vagyunk a jégcsarnokra és büszkék vagyunk a dunaújvárosi jégkorongsportra, ami fejlődésével és eredményeivel kikényszerítette ezt a létesítményt.” Az eseményen ugyancsak részt vevő Schmitt Páltól idéz egy gondolatot amit a ceremónia előtt mondott ki: “Aki sportlétesítményt épít, az bízik a jövőben.” Mi bízunk a jövőben, ezért építünk sportcsarnokot, ezért építjük a következő 50-60 év kohászatát, meg talán egy kicsit – Dunaújvárost is – mondja végezetül az elnök-vezérigazgtó.
Ecsődi László országgyűlési képviselő Horn Gyula miniszterelnök levelét tolmácsolja, majd Harcsár István, az OTSH elnöke mond köszönetet a városnak, a Dunaferrnek a sport támogatásáért. Aztán kézbe veszi az ollót, odalép a nemzetiszín szalaghoz, a közönség hórukkol, az elnök pedig felavatja a stadiont. És akkor, forgatókönyvön kívül, a B-közép elkezdi énekelni a Himnuszt…
Azért arra még marad idő, hogy Horváth István és Almási Zsolt polgármester átvegye az OTSH elnökétől a belügyminiszter emlékplakettjét “A testnevelés és sport fejlesztéséért”.

Ejtsünk néhány szót magáról a létesítményről is. Talán már tudja a Kedves Olvasó, hogy a csarnok több lépcsőben készült, ez a tegnapi ünnepség a harmadik szakaszt zárta le. Ezt megelőzően végezték el a pályatest és a jégkészítő technológia felújítását, majd a tetőszerkezet került a helyére, ezt követte a lelátók, a technikai kiszolgáló létesítmények, öltözők megépítése. Telt ház esetén 3 és félezren foglalhatnak helyet a lelátókon, 650-en ülve. A csarnok teljes beépített területe 4200 négyzetméter, az acélból készült, tűzihorganyzott főtartók legnagyobb fesztávolsága 50,4, a csarnok legnagyobb belmagassága 10,6 méter. A tetőhéjazatot METAB-típusú trapézlemezből alakították ki, két rétege között hőszigeteléssel és párazárással. Egyelőre a két felnőtt öltöző van kész teljesen a vasbeton lelátók alatt, ezek a minőségi sport minden igényét kielégítik. A továbbiakban hat utánpótlás öltöző készül el, s még egy igazán nagy feladat marad a negyedik ütemre: a csarnok légkondicionálása, s akkor akár egy szál ingben is nézhetünk majd jégkorongot – Magyarországon, Dunaújvárosban.

Avatás Dunaferr-stílusban

Sporteseményt régen kísért akkora érdeklődés, mint a tegnap esti Dunaferr SE – Ferencváros-Whirlpool bajnoki jégkorong mérkőzést. A felfokozott várakozás ezúttal nemcsak a két csapat rangadójának szólt, hanem annak is, hogy ez a derbi volt hivatott felavatni a vadonatúj dunaújvárosi jégcsarnokot.

Jegyzőkönyv
Dunaferr SE – FTC 6-2 (3-0,1-2,2-0)
Dunaújvárosi Jégcsarnok, 3500 néző. Vezette: Bartha, Koleszár.
Dunaferr: Berényi – Fabula, Tokaji, Orsó, Zabka, Bali, Horváth, Simon, Ancsin, Ladányi, Holló, Szélig, Merényi, Erdősi, Borsos, Kővágó, Mihonyik (kapus). Edző: Róbert Spisák.
Ferencváros-Whirlpool: Javajev – Salamon, Sándor, Dobos, Kiszeljov, Czvikovszki, Matjukov, Hajdú, Sommer, Pindák, Dragomir, Balla, Farkas, Kolbenheyer, Bálint A., Sofron A., Bálint Gy., Kocsis. Edző: Alexander Vlaszov.

Schmitt Pál, a MOB elnöke dicsérő szavai után – miszerint a csarnok európai színvonalú – magyar pályákon ritkán látható dimenziójú játékkal kezdték a csapatok. A Dunaferr káprázatos rohamait csak a 10. percig állták a zöld-fehérek, ekkor azonban Fabula – látva, a betörések nem igazán sikerülnek – a kék vonalról lövésre szánta el magát, a bomba védtelenül vágódott a jobb felső sarokba.
Öt perccel később Zabka ismételt, a harmad vége előtt aztán az Ancsin-féle csatársor csinált – hiába, nincs rá más szó – hülyét a Fradi védelemből, a csapatkapitány pedig szépségdíjas góllal zárta a játékrészt.
A második 20 perc elején lesérült a vendégek kapusa, a helyére állt Szabó Tamás pedig mintha megbabonázta volna a mieinket: egyszerűen képtelenek voltak őt “felavatni” Ladanyiék. Sőt: Sándor és Pindák révén a zöld-fehérek ütöttek két gólt, szerencsére Merényi hamar visszaállította a status quót. (4-2).
A harmadik harmad aztán már az Acél Bikák jutalomjátékává sikeredett, amelyet még Dobos és Salamon szándékos durvaságai sem tudtak tönkretenni. Az alaphangot Ancsin adta meg, az utolsó percben szerzett Borsos találat pedig keretbe foglalta a játékrészt.

Mesteri vélemények
Róbert Spisák: – A stadionavatón igazi Dunaferr-stílusban játszott a csapat, remélem, sikerült kellemes estét szerezni a szurkolóknak. A város és a Dunaferr vezetésének mi így köszöntük meg ezt a csodálatos csarnokot
Alexander Vlaszov: – Csak a második harmadban lehettek halvány reményeink, de a Dunaferr számunkra ma legyőzhetetlen.