Interjú a Tevével

fotó: www.li-2.hu

Interjú a Tevével

A név, tévedés ne essék, egy kétmotoros utasszállító repülőgép neve. Így a beszélgetés nem valamelyik állatkertben, hanem a kisapostagi reptéren zajlott le. S mivel Teve érkezése fontos esemény volt, elég sokat kellett várnunk, amíg a négyszemközt szót válthattunk.
Érkezését pénteken reggel kilenc óra húsz percre ígérte. Fogadására már kilenc órakor népes tábor gyűlt össze a reptéren, de mint később kiderült, kár volt sietni. Eltekintve attól, hogy eredetileg májusra ígérkezett – ha nem is ő, hanem valamelyik testvére – most is csak háromnegyed tízkor csillant meg fényes szárnya a Szalmacellulózgyár melletti víztorony felett.
A reptérről messzelátók kísérték, amint tiszteletkört írt le a város felett. Aztán átrepült a Duna túlpartjára és nagykegyesen leereszkedett. A reptér bukkanóin úgy himbálózott fel-le, mint névrokona teheti egy-egy sivatagi vágta alkalmával.
Az ünnepélyes fogadtatásra tizenhét úttörő jött ki a Jurij Gagarin táborból. Virágcsokrot nyújtottak át Nagy Tibornak, az MHS főmérnökének, Janovszky Lászlónak, a KPM légügyi főigazgatósága főmérnökének, Pintér Jánosnak, a Teve egykori parancsnokának.
A dunaújvárosi gyerekek nevében Kitczák Magdolna, a Vasvári Pál Általános Iskola ötödik osztályos tanulója köszönte meg a kedves ajándékot.
Ezután már szóba is lehetett állni a Tevével. Bemutatkozásképpen csomó gyerek és felnőtt ment fel az utastérbe, mire Teve különösképpen morogni, durrogni kezdett – begyújtotta motorjait és körsétára vitte újdonsült ismerőseit.
A második forduló után hamar elcsendesedett a környék a Teve körül. Végre szót válthattunk.
– LI II. vagyok – mutatkozott be a Teve, amikor arra elé álltam.
– Eddig Teveként ismertem, de ön bizonyára jobban tudja – mentettem tévedésemet.
– Nem tévedett. De a Teve csak becenevem. Tudja a jobbaknak… Egyébként mire kíváncsi?
– Mindenre, ami önnel történt.
– Körülbelül harminc évvel ezelőtt terveztek meg. Én személy szerint csak 1951-ben jöttem a világra Taskentben, és a mai nappal kiöregedtem. Időm lejárt, pontosabban elrepült.
– Merrefelé?
– Ö, hát ki emlékszik arra pontosan. Utasszállító voltam tizenhárom évig. Rengeteget jártam külföldre.
– Sok európai várost ismer?
– Én voltam mindegyik közép-európai városban, amelyiknek repülőtere van. Itthon úgyszintén. Utolsó két évemet az MHS-nél repkedtem le.
– Összesen mennyit?
– Majdnem egymillió kilométert.
– Megmondaná azt is, miért éppen Tevének becézik?
– Nem tudom. Nem voltam ott a keresztelőn, örököltem ezt a nevet. Lehet, azért kaptam, mert rendkívül szívós vagyok. Egy motorral is tudtam repülni.
– Ezt mikor próbálta ki?
– Semmikor. Örököltem ezt is.
– Szóval nem szokott elromlani?
– Olykor igen, de nem repülés közben, hanem utána. És addig nem szállok fel, amíg rendbe nem jön az egészségem. Tudja a felelősség. Nálunk nem lehet átpasszolni. Zuhanás közben nem ér rá az ember, meg különben se sokra megy vele.
– Volt valamilyen kedves élménye?
– Hát… sok csinos nővel volt dolgom, bensőséges kapcsolat. De hagyjuk! Indiszkréció volna. Bocsásson meg, de búcsúznom kell a régi munkatársaimtól. Remélem ön ott lesz, amikor bevonulok a városba, valószínűleg kedden, s meglátogat majd a Vidám Parkban is.

– ki –

Dunaújvárosi Hírlap 1966. 08. 16.

fotó: www.li-2.hu

Pogány repülőtér – fotó: fortepan.hu

A Li-2-es típus a magyar közforgalmú repülésben

A második világháború után, hasonlóan Bulgáriához, Romániához és Jugoszláviához, hazánkban is megalakult egy, a szovjetekkel közös légiforgalmi vállalat MASZOVLET néven. Az 50-50 százalékos részesedésű Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt. 1946. március 29-én tartotta alakuló ülését. Még ez év augusztusában megérkeztek Budaörsre a taskenti, 84-es számú repülőgépgyár által készített első Li-2-es repülőgépek e társaság részére. Az öt gépet az átvétel után magyar felség- és lajstromjelekkel látták el HA-LIA-tól HA-LIE-ig, majd megkezdődtek a próba- és gyakorló repülések. Az első magyar pilóták régi tapasztalt repülők voltak. Néhány név közülük: Berényi Attila, Fejér Botond, Gách György, Kucsera József, Majoros János, Pirity Mátyás, Stifter János, Zsíros András.
A belföldi légi vonalak gyorsan bővültek, amelyek nagy segítséget jelentettek a háború alatt tönkrement vasúti és közúti hálózat, illetve a szegényes járműpark miatt akadozó utas- és áruszállítási feladatok elvégzésében. A HA-LIG jelű repülőgép 1948-ban egy repülőesemény áldozata volt, de szerencsére a szárny cseréjével újra üzemképes állapotba sikerült hozni. Az akkoriban szokásos vasárnapi üzemszünetekben a forgalmi gépeket az ejtőernyős sportolók használták. A Budapesten és környékén, valamint a vidéki városokban tartott bemutató ugrásokhoz segítségül, illetve részben az időközben szerencsétlenül járt HA-LIL és HA-LIK jelű gépek pótlására, 1952-ben a polgári légi közlekedés részére megérkezett egy eredetileg a hadseregnek szánt zöld színű Li-2-es, amely a HA-LIM jelet kapta.
1957-ben a Néphadsereg 13 darab repülőgépet adott át az 1954-ben teljes magyar tulajdonba került vállalatnak, új nevén a MALÉV-nek, amelyek HA-LIN-től HA-LIZ-ig lettek lajstromozva. Így az átvett gépekkel együtt, illetve az újabb repülőesemények következtében, amelyek során a HA-LIF, a HA-LII és a HA-LIM jelű gépeket kellett selejtezni, ebben az időben húsz Li-2-es repülőgép szállította az utasokat és az árut a vidéki városokba és az országhatáron túlra. Összesen 25 példány szolgált a magyar polgári légi közlekedésben.
Az ötvenes évek végére a belföldi légi közlekedés elveszítette jelentőségét az addigra felfejlődött közúti és vasúti utas- és áruszállítással szemben. A nemzetközi járatok is részben gyorsabb, részben nagyobb teljesítményű repülőgépeket igényeltek. A modernebb Il-14-es és az újonnan forgalomba állított Il-18-as típusok kiszorították a Li-2-eseket a nemzetközi vonalakról.
1961-ben a HA-TSA, az egyedüli C-47-es katasztrófáját követően a MALÉV felszámolta Li-2-es flottáját. Egyes gépek visszakerültek a Néphadsereghez, mások az MHS (Magyar Honvédelmi Sportszövetség) szolgálatában járták tovább a levegő országútjait különböző feladatokat teljesítve. A selejtezésre szánt példányok magyarországi nagyvárosok parkjaiba kerültek, vagy tűzoltógyakorlatokon elégették őket.

LI-2 leírás forrása: http://www.li-2.hu/

Budapest, Mázsa tér, Kis Pilóta cukrászda – fotó: fortepan.hu

Sajnos Teve nem sokáig marad velünk…

A Teve pusztulása

A tavalyi év vidám parki szenzációja volt a Teve érkezése. A nyugdíjba vonult repülőgépet – amelynek minden porcikája igazi – a gyermekek és a felnőttek nagy örömére az úttörővasút végállomásánál helyezték el. Igazi látványosság, és nagy élmény volt beülni a pilótafülkébe, végignézni a műszereket, megfogni a kormányt – több volt mint szemléltető tárgy, – felnőttes játék, mely a repülés illúzióját tökéletesen felkeltette, s megtekintése szülő és gyermek számára beillett egy jó vasárnapi programnak.Szívünkhöz nőtt, szinte attól a pillanattól, amikor az utolsó tiszteletkört írta le a város felett.
Az idén szegényebbek lettünk vele. Már nem szenzációja többé a Vidám Parknak, mert – nem tudni mi okból – egy csapat gyerek telesen tönkretette. Kiszaggatták a műszereket, szétszedték berendezéseit, vandál módon elpusztították a belsejét. Minden mozdítható részét elvitték szétszórták a környéken, vagy elcsereberélték az iskolában, filléres dolgokért.
Ennyit ért hát a Teve azok számára, akiknek örömet szerzett, akikért idehozták, akiknek a felnőttek kedvébe akartak járni. A kár, amit okoztak, egyesek szerint százezer forint, mások szerint csak ötvenezer – de kifejezhető-e számokban, pénzben az erkölcsi értéke, mely ott ragyogott minden gyermek arcán, ha felmászhatott a hágcsón, s beléphetett az igazi repülőgépbe?!
Elképesztő és mélységesen elszomorító, hogy átmásszanak a Vidám Park kerítésén, és pajkosságból, vagy csintalanságból – mert mi másért tették? – százezreket érő, pajtásaik számára felbecsülhetetlen értékű tárgyat a lelkiismeretfurdalás halvány érzése nélkül tönkretegyenek. Vajon otthon kapnak-e ezek a gyerekek egyetlen szóban is útmutatást arra, mit szabad és mit nem? Vajon felkeltették-e bennük az értékítélet parányi szikráját is, hogy megbecsüljék a közösség vagyonát? Nem erkölcsi prédikációkra gondolunk, csak arra az egészen minimális szintre, mely nélkül közösségben egyáltalán nem lehet élni!
Nem csak a Tevével vagyunk így városunkban, hanem sok mindennel. A lámpabúrákkal, a parkokkal, a parkokkal, a légpuskásokkal, az ablakokkal.
A Teve esete mégis sokkal több ennél. Nem a játék hevében rongálták meg, hanem szánt-szándékkal. Távol álljon tőlünk, hogy “gyermek-ellenes” hangulatot keltsünk. Hiszen legdrágább kincsünk, szemünkfénye a gyermek, mely többet ér a világ minden repülőgépénél… Csakhogy a szülő ne tudja le kötelességét azzal, hogy meleg ruhát ad rá, ha fázik, megeteti, ha éhes, – hanem erkölcsét is formálja. Hogy a szó legnemesebb értelmében ember legyen belőle. Akinek vérébe az alkotásvágy ivódik, és nem a rombolás.

– S –

Dunaújvárosi Hírlap 1967. 03. 24.

HA-LIX, az utolsó repülésre alkalmas LI-2-es repülőgép 2017. 07. 08.