Népszabadság – 1957. november 15. Több bizalmat és segítséget kérnek a sztálinvárosi pedagógusok Nemrégen egy sztálinvárosi pedagógus elmondta, hogy iskolájában,...
XI. Dér szitálta be a sáros utat, a téglasorok teteje csillogott, apró ezüst pettyekből szőtt fátyol tapadt az egymásra rakott...
IX. Bármennyire is meg volt rémülve Tücsök, nem állta meg, hogy be ne kopogtasson Margit nénihez. Ez olyan rendkívüli esemény,...
VII. A csengő vidáman berregett. Ilyenkor hanyatt-homlok futnak a gyerekek a katedrához, megkérni Margit nénit, mondja meg, mi az eredmény....
VI. Valamivel nyolc óra előtt a nemzetiszínű zászló lassan felkúszott a rúdra. Ez volt az az ünnepélyes pillanat, amikor Tücsök...
IV. Napok óta szakad az eső. A felázott utakon megdagad a sár, az eső apró pontokat szurkál belé. Kati a...
XII. Tücsök gyakran volt már olyan izgatott, hogy azt hitte, ilyen izgatott még soha sem volt. De most aztán csakugyan...
X. Kati makacsul, leszegett fejjel állt a rajtanácsülés előtt. Mióta a kihallgatás folyt, egy hang sem jött ki a torkán....
VIII. – Hol van tulajdonképpen az a sziget? – kérdi izgatottan Jutka. Tücsök elcsodálkozik. – Még azt sem tudod? –...
Népszava – 1952. szeptember 3. SZTÁLINVÁROSI GYEREKEK Sztálinváros sajátságos zajából sokáig hiányzott a gyermekhang. Abban a hősi korszakban, amikor az...
V. A korareggeli fények óvatosan lopakodnak be az ablakon; előbb gyöngyszürke virradat bontogatja a sötétséget, amelyből kirajzolódnak a bútorok körvonalai,...
III. – Penteléhez legjobban a tavasz illik – mondta Tücsök édesapja és rögtön meg is magyarázta. – Mert ez a...
