A Hírlap – 1995. november 25.
TÁRSADALMI MUNKA
A városépítés jelentős tényezője volt egy évtizeden át
Az országban elsőként Dunaújvárosban kezdeményeztek társadalmi munkát, olyan körülmények között, amikor az ország gazdasági helyzete már nem tette lehetővé a város építésének korábbi gyors ütemét. Ezrek és ezrek vettek részt a társadalmi munkában, melynek mozgató ereje a közösségi érzés és a város szeretete volt. Néhány számszerű adat ennek bizonyítására: 1961 és 1965 között az 1 millió 688 ezer óra teljesítmény értéke 13 millió 489 ezer forintnak felelt meg, az egy társadalmi munkásra eső átlagteljesítmény 35 óra volt.
Társadalmi munkajelvények – fizetség az ingyenmunkáért…
/saját gyűjtés/
Arany, ezüst és bronz fokozatú társadalmi munkajelvényekkel ismerték el a munkát. 1964-ig 70 óráért arany, 50-ért ezüst, 25-ért bronz jelvény járt. Ezt követően ezek a számok 60-ra, 25-re illetve 16-ra csökkentek.
Úttörővasút – leginkább társadalmi munkával épült. S hol van most?
Vakolatlanul álltak a lakóépületek a Petőfi liget területén és a Ságvári városrészben. Hiányzott a távfűtés és a gáz ott és az L-épületekben. Egész sor épületnek csak az alapjai készültek el. Számos olyan feladat volt, amely megvalósítását csak a lakosság bevonásával, segítségével lehetett volna biztosítani. A vezetés minden szinten felismerte a társadalmi munka jelentőségét. Elkészültek a tervek, gyors ütemben folyt a szervezés. Ebbe bekapcsolódtak a lépcsőházanként alakult lakóbizottságok, a Hazafias Népfront körzetei, vállalatok és intézmények.
Megkezdték a Barátság-liget építését
A feladatok nagyságát és a résztvevők számát tekintve a legnagyobb társadalmi munka a Barátság liget és stadion építésén bontakozott ki: az Aranyvölgyön túl, egy dimbes-dombos, elhanyagolt területen, nagy arányú földmunkák nyomán rendezett, esztétikus környezet, a Barátság liget kialakítását célozta. Létesítésében közreműködtek – még ha jelképesen is – a külföldről érkezett delegációk tagjai, jellegzetes fákat, virágokat ültetve.
A Barátság ligettel kapcsolatos elképzeléseket hamarosan kiegészítették egy stadion építésének tervével, mely a ligettel szomszédos területen valósult volna meg. A Tervező Iroda társadalmi munkában készítette el a terveket, lelátót, épületeket. Maratoni kaput.
A Kertészeti Vállalat szerszámokról gondoskodott, kubikosokat vonultatott fel. Százával jöttek a társadalmi munkások. Ástak, lapátoltak, löszbabákkal mérték a kitermelt, elszállított földet. Pár hónap alatt elkészültek a stadion lelátójának földmunkái, akár hozzá lehetett volna kezdeni a füvesítéshez. A Barátság liget építésére ekkor már nem sok gondot fordítottak, a munkában résztvevők számára a stadion bizonyult fontosabbnak, azt sürgették. A munkálatokat azonban leállították. A stadion értékes, közművesített területével kapcsolatban más elképzelések kerültek előtérbe. Nevezetesen: lakások épüljenek, új városrész, a Dózsa II. Hosszas viták következtek, nagy területrendezés kezdődött, a liget és a stadion helyén lakóépületeket emeltek, óvoda, iskola, üzlethálózat létesült, egy modern városrész, melyben hétezer ember jutott lakáshoz.
1968-ban ismét szabályozták a társadalmi munkát. Ettől kezdve nemcsak munkaórákban tartották nyilván, hanem érték szerint is. Egy segédmunkás órát 7, a szakmunkást 11, a szekérfuvart 18, a gépi fuvart 68 forinttal számolták el.
A városban végzett társadalmi munka értéke 20 millió forintra tehető, mely a beruházásoknál megtakarításként jelentkezett. Elősegítette a Petőfi ligeti, Ságvári városrészi lakóházak bevakolását, a hiányzó távfűtési és gázvezeték kiépítését, bekapcsolását, parkosítást, bölcsődék, óvodák udvarainak rendezését, még egy bölcsőde bővítését is.
Túl mindezen sokan emlékeznek arra, amikor együtt dolgoztak a társadalmi munkások a vezetőkkel, közvetlen kapcsolatba kerültek egymással. Részeseinek érezték magukat egy-egy létesítmény megvalósításában, lakókörnyezetük szépítésében. A társadalmi munkát évről-évre “jeles ünnepen”, november 7-én, műsoros rendezvény keretében értékelték. Kiosztották az okleveleket, a legtöbbet teljesítőknek a tárgyjutalmakat, és a társadalmi munkajelvényeket. Voltak, akik büszkén viselték, voltak akik megőrizték, mint a lelkesedés, az együtt végzett, közös munka emlékeit.
Csendélet, anno…
A társadalmi munka még két maradandó létesítményt teremtett, a Városháza mögötti Széchenyi parkot és a Városi Uszodát 1975 és 1977 között.
Dunaújváros fedett uszodát avatott
Lehet, mindez ma már csak az idősebb korosztályok emlékezetében él. Vele együtt annak a lelkesedésnek, önként vállalt munkának az emléke is, amely mai világunkból – sajnos – hiányzik…
Hetényi István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
