7közlap – 2001. október 19.
Árulók és szentek
Aki könyvet írt az igazságról
Mindig nagyapám jut róla az eszembe. Nagyapám, akinek valós képe már csupán emlékeimben él. De akármikor meglátom Zecher Jánost, akkor arra gondolok, hogy a végtelen tartású, rendíthetetlenül konok, méltóságukban egyszerű emberek mindig hasonlítnak egymáshoz…
Ugyanezt éreztem a nyolcvanas évek végén, amikor a Pofosz irodájában találkoztunk, de nem volt ez másképp, amikor a Skála bejáratánál. A méltóság sohasem hely- vagy helyzetfüggő. A méltóságot az ember nem kaphatja, önmagából, önmagától sugározza. Még akkor is, ha nem is sejtünk a viselőjének a sorsáról semmit.
Árulókból szentek
Beszélgetünk, könyveket tesz elém: Sztálinváros ’56, Megtorlás, A csillag lelullt… Ezerkilencszázötvenhat könyvbefűzött lenyomatai… Mindegyiket ő írta. Évizedek távolságából, újra és újra. Mert fonosnak tartja.
– Rengeteg legenda fűződik a forradalomhoz – magyarázza. – Sokan azt hiszik, hogy a valóság felejthető, megmásítható. Manapság olyan hősök is teremtődnek, akiknek semmi közük nem volt, jobb esetben a forradalomhoz. Időnként pedig éppen, hogy a másik oldalon álltak. Árulókból csinálunk szenteket, kisstílű tolvajok kaptak elismeréseket. A valóságot mindenkinek tudnia kell, s nem árt szembesülni is vele.
Részegekről és tisztákrólDokumentumokon nyugvó történelmünk a közelmúltbólDunaújváros (P. I.) – A Csillag lehullt. A kiadvány címe a hull szócska lágyságával is a befejezettségre tesz pontot. Zecher János pedig tudása, információi legjavát adva az új kiadványba válaszokat, adalékokat keresett a korról, amit több évtizedig zárolt a hatalom.
Ha abc-sorrendben kezdenénk sorolni a falvak, települések nevét, amit a kiadvány tartalmaz, akkor Abával kezdenénk és Kisláng volna az utolsó. Köztük a Fejér megyei települések jelentős része. Hogy csak városunk környékét emeljük ki és soroljuk: Rácalmás, Mezőfalva, Kisapostag, Perkáta, Nagyvenyim… Nem utolsósorban persze Sztálinváros.
Újabb adalékok tehát egykorról, községekre bontva, adatokkal, nevekkel, dokumentumokkal, jegyzőkönyvekkel illusztrálva. Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 2001. augusztus 30. |
A Történeti Hivatal betekintést engedett az anyagaiba, jegyzőkönyvek százait olvasta el, és segítségére volt az, hogy a kommunista párt ‘56 decemberében kiadott egy utasítást, amely szerint rögzíteni kellett az októberi eseményeket, mindenhol. Ráadásul nem egy-egy személy visszaemlékezéseire épültek a beszámolók, négy-öt ember dolgozott rajtuk. Akkor még frissebbek voltak az élmények, s így nagyobb is a történeti hűség.
Lázadó ember. Állítása szerint mindig is az volt. Nyolcvanegy évesen sem aludt ki szavaiból a lobogás. Nem, nem a gyűlölet, az igazság keresése, amely nem hagyja nyugodni. A felesége azt meséli, hogy ha meghall a híradóban valamit, máris rohan a dobozaihoz, s kutat a saját külön bejáratú irattárában. Dobozokban állnak ugyanis a papírok a Bocskai utcai lakásban.
Mit jelentett az októberi forradalom?
– Mi nem kapitalizmust akartunk. Mi olyan társadalmat szerettünk volna, ahol valóban a dolgozóké a hatalom – magyarázza. – A Rákosi-rendszer visszájára fordította azt, amiben hittünk. S közben az is egyértelmű volt, hogy nyilasokból lettek az R-gárda tagjai. A diktatúra diktatúra maradt. Jobbára ingyen kellett dolgoznunk, építettük a hidakat, épületeket, s nem lepődtünk meg, ha egyhavi bérért csupán egy tojást vásárolhattunk.
A forradalom sztálinvárosi napjait hozzuk szóba. Érezni, hogy számtalanszor végiggondolt, felelevenített eseményről beszél. Adatok, nevek, dátumok órákkal…
Maradhat-e Borovszky?
Akkoriban a vasműben dolgozott. Az öntöde munkástanácsát vezette, a központi munkástanács tagja volt. Elmesélte, hogy csoportjának, amely negyven emberből állt, a feladata a vasmű védelme volt. A munkástanács tagjaként a szociális juttatások újra-elosztásával is foglalkoztak. Ebbe tartozott többek között a kenyér, tüzelő, lakásgondok enyhítése. Még azt is elmondja, hogy megjelent BorovszkyAmbrus, az akkori vezérigazgató, aki könyörgött, hogy ne rúgják ki, öntőként is szívesen tovább dolgozna, hiszen ez az eredeti szakmája. Azt válaszolták neki, hogy előbb megkérdezik az embereket arról, hogy ő legyen vagy a Pilker Pali bácsi, akinek köszönhetően nem volt atrocitás a gyár területén. Borovszky elment, s nem is jött már vissza csak a forradalom leverése után.
Zecher János neheztel a nemzetőrökre. Szerinte nem volt súlyuk az ‘56-os eseményekben, legalábbis annyi nem, mint ahogy mostanában felnagyítják.
– A nemzetőr urak feladata volt a közellátás biztosítása. Hat nap alatt gyorsan le is vágtak ötszáz hízott sertést, száz marhát. Egész nap rotyogott a kondérokban a pörkölt, főtt a gulyás, volt nagy dínom-dánom. Harcban egyiküket sem lehetett látni.
Volt-e sortűz Pentelén?
A kérdésre dühös lesz. Lebegteti a Pofosz levelét, eszerint itt senki, semmiben nem halt meg. Továbbá tartalmazza, hogy egy sebesültről találtak anyagot a városi kórházban a többinek nyoma sincs. S valószínű, hogy a sortűz nem is volt igaz. Nagyéri százados – a levél szerint – csak a tüntetők feje fölé lövetett, s onnan pattant le a golyó, egyébként a százados sikeresen vert vissza több orosz támadást.
– Itt egyetlen orosz katona sem sebesült meg. Itt nem volt fegyveres harc. Nagyéri pedig nem a fejünk fölé, hanem belénk lövetett. Mellettem halt meg egyikük, s a sofőrünk is fejlövést kapott, amibe a kórházban belehalt. Tizenkét ember vesztette el az életét, ott voltam a temetésükön, húszan pedig megsebesültek. Nagyériről pedig a történelmi hivatalban leltem dokumentumokat, arról, hogy kiadta az ütegeink elhelyezését az oroszoknak, megakadályozta, hogy egyáltalán az orosz tankokra lőjenek, leitattatta a támadás előtt az ütegeket kezelő katonákat, s ezt követően ellenállás nélkül néhány társával lelépett. Az már az én személyes tapasztalásom, hogy amikor engem a forradalom után rugdostak és vertek a börtönben, Nagyérin nem volt egy karcolás sem.
– De hát Nagyérit halálra ítélték, s életfogytiglant kapott – szegezem neki a tényeket.- Miért haragszik ennyire rá… ?
– Ő adta ki a tűzparancsot, s elárulta a forradalmat, most meg hős, és kitüntették. Nem elég?
Amíg meg nem halok…
Zecher János 1957 februárjától húsz hónapot ült. A kihallgatások során többször összeverték, megrugdosták. De azért valahol mégis töretlen a hite az emberi becsületben és tisztességben. Volt, aki kiállt mellette még a tárgyaláson is, s igazolta, hogy nem íratott listát a kommunistákról azért, hogy felakasszák őket…, s még az ítéletet meghozó bíró is rendes volt vele. Húsz hónap elteltével kiengedték. Csak munkát nem kapott. Vagont rakodni járt fel Pestre, s naponta meg kellett küzdenie azért, hogy a két gyereknek legyen mit ennie. Megromlott az egészsége, leszázalékolták, s utána ásatási segédmunkás volt a múzeumnál, pénz kellett a családnak. Jelenleg hatvanezer forint a nyugdíja, és büszkén újságolja a mögötte lévő temérdek ledolgozott évet. A lánya nem nagyon szereti, hogy harcol még mindig ötvenhat emlékéért. Azt szeretné, ha pihenne már. A felesége beletörődötten viseli, társa mindenben, már évtizedek óta.
Hogy meddig … harcol ötvenhat igazságáért?
– Amíg meg nem halok… – válaszolja gondolkodás nélkül, eltökélten.
Zecher János, az idén március 15-én megkapta a Fejér Megye Díszpolgára címet munkássága elismeréseként.
Fekete Györgyi
A Fejér Megyei Bíróság által elítéltek:
|
Halottaink:
Formenko kapitány vezetésével orosz parancsnokság létesült, visszatértek a félreállított volt városi vezetők. A tanács alagsorában letartóztatott “ellenforradalmárokat” tartottak fogva, akárcsak a vasmű pincéjében. Róluk a tanács dolgozói úgyszólváns emmit sem tudtak. Sajnálták őket. Egy kis törékeny, széparcú szőke lány időnként teát főzött nekik. Ez volt a bűne, ami miatt elsők között küldték el az apparátustól. Később a rabgazdaságban helyezkedett el, de ott is utánanyúltak, kihallgatták, megfenyegették, üldözötté vált rabnak érezte magát a rabok között. Felhánytorgatták kapcsolatát az ellenforradalmárokkal. Próbálta elviselni az elviselhetetlent, de amikor helyzetét kilátástalannak látta, törékeny kis teste már holtan lógott a kötél végén. Élhetett volna szépbe vetett, de összetört hitével Gelz Olga, |
Zecher János
Forradalom Sztálinvárosban – teljes cikksorozat
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
