Népakarat – 1957. augusztus 19.
 |
|
| Mai látkép – a jövő városáról | Szeptemberben indul az új, a második nagykohó |
A vézna facsemeték, amelyeket annak idején a képzeletbeli város és a gyár közé ültettek, sűrű lombot növesztettek, erdővé terebélyesedtek. Az egyik orvul kivágott fatörzsön éppen nyolc évgyűrűt számlálunk. Nyolc esztendő telt el. A képzeletbeli város, a képzeletbeli gyár – íme eleven valóság. Nyolc esztendő múltán! De nem szeretnőnk, ha félreértenék a kedves sztálinvárosiak. Nem, ők nem öregedtek. Figyeljük csak az anyakönyvezető szavait és a Város statisztikáját:
Csak a város öregszik – lakói nem
– Városunk polgárainak 80 százaléka negyven éven aluli, 20 százaléka nem töltötte még be 14. életévét, hat és fél ezer kis lakónk iskolaköteles. 1952 óta pontosan 4955 újszülött nevét vezettük be az anyakönyvbe. Csupán ebben az évben – és itt Sztálinvárosban, nem az égben – 175 házasság köttetett, most az ünnep előtti héten pedig 14.
Dehogy öregszenek a sztálinvárosiak – egyre fiatalodnak. Az a baj, hogy a város nem gyarapszik velük együtt. Legalábbis, ami a lakásokat illeti. Négyezer lakás épült a városban. (Közülük háromezerben távfűtés, amit a többibe is bevezetnek még az idén.) Ebben az évben további 300 új lakás épül, 152-t már át is adtak. De mi ez a háromezer igénylőnek?! A lakásgond országos gond. De valahogy a cipő itt jobban szorít. Sokan szeretnének családi házat építeni, de nem tudnak telket biztosítani a város környékén.
A város “legöregebb” polgára, Rácz Marika – édesanyjával. A sztálinvárosi anyakönyv első oldalára jegyezték be Marikát
Jól hallottuk az előbb: hat és fél ezer kisdiákja van a városnak. Most tegyük hozzá: három iskolája, összesen 45 tanteremmel. Jóval több, mint száz tanuló jut egy-egy tanteremre. Különösen nagy gondot okoz a tanácsnak a 650 új első osztályos – a sztálinvárosi “őslakók” – elhelyezése. Esetleg háromműszakostanításra térnek át egyes osztályokban. Persze, Tapolczai Jenő tanácselnök arról is beszél, hogy az épülő 32 tantermes iskola 16 tantermét feltétlenül tető alá hozzák jövőre.
Első érettségizők
Nemcsak illendőségből, a tényszerűség kedvéért is el kell mondanunk, hogy a lakás- és iskolagondok mellett a város Fejér megye kulturális centrumává fejlődött. Az idén először 48-an érettségiztek az új gimnáziumban, 72-en a kohász-technikumban.
 |
 |
| A gimnázium első érettségizői 1957-ben fotók: Széchenyi István Gimnázium – Archívum |
|
A minap kétezren nézték meg a Csárdáskirálynőt a modern szabadtéri színpadom. Van szépművelődési otthon, két nagymozi, plakátok hirdetik, hogy lehet jelentkezni balett-iskolába. Az Arany Csillag Szálloda – szakemberek véleménye szerint – a Margitszigeti Nagyszálló után következik az országos rangsorban. (Kár, hogy a szobák nagy része egész évben üresen áll.)
Művészi alkotások az Arany Csillag szállodában
Félkarú óriás
Az idén új szakasz kezdődött a város fejlődésében. A különböző városi építkezések, beruházások, a városfejlesztés jogát a KGM Vaskohászati Igazgatósága helyett a tanács hatáskörébe utalták. És a tanács nem kizárólag a folyékony vas és az izzó koksz fényénél vizsgálja a város lakóinak gombját-baját -, hanem várospolitikai szempontból is. Sok kohászfeleség van például munka nélkül a városban. Szívesen dolgoznának. De hol? A tanács kiadja a jelszót: a kohászati kombinát önmagában félkarú óriás.
Így történt, hogy a kikötő épületét hetek alatt átalakították konfekciós üzemmé. Már dolgozik is a budapesti Vörös Október Férfiruhagyár sztálinvárosi leányvállalata. Lányokkal és asszonyokkal.
A kikötő igazgatósági épülete /1954
fotó: Fortepan/UVATERV
Európa legkorszerűbb búgócsiga-raktára
A 256 munkavállaló közül mindössze tíz férfi. A ruhaüzem létszáma hamarosan 800-ra emelkedik. Ünnepélyes pillanatban lépjük át a gyár kapuját. Bene Sándor, az anyavállalat főmeósa éppen az első férfizakót veszi át. Kifogástalan minőségű. A pantallóvarrás már a kohászlányok és asszonyok mesterségévé vált: 140 nadrág készült el az új üzemben és csak egy volt munkahibás.
Az első kabát jól sikerült – állapítja meg Bene Sándor főmeós az új sztálinvárosi ruhagyárban
Három konkurrens
További tervek. Még szeptemberben üzembe helyezik a fehérnemű varrodát a gépgyár igazgatósági épületében. Ez újabb 150 nőnek biztosít munkát. A technikum tanműhelyére a Könnyű- és az Élelmiszeripari Minisztérium egyaránt pályázik, fésűsfonót, illetve tésztagyárat akarnak létesíteni. De, sajnos, pillanatnyilag van még egy harmadik konkurrens is: a KGM oktatási osztálya. Nem akarja átadni a helyiséget, holott a technikum növendékei a vasműben is megismerkedhetnének a gyakorlati kérdésekkel.
Akármiről essék szó az új városban, a beszéd fonala előbb-utóbb a vasmű sorsára terelődik. Mert ettől függ a város jelene és jövője. Szalai István, a kombinát szakszervezeti bizottságának fiatal, 25-28 év körüli elnöke könynyen eligazodik a számok között:
– Nem vagyunk babonásak, gazdaságos munkával szeretnénk megszerezni a tizenharmadik havi fizetést – mondja. – Júliusban a vasmű már 13 százalékkal termelt többet a legjobb eddigi eredménynél, a múlt évi harmadik negyedévinél. És 1100 fővel kisebb most a létszámunk. Így a 100 forint összbérre eső termelési érték a béremelések dacára sem csökkent, hanem 2 százalékkal emelkedett. Minden üzemrésznek megszabtuk a konkrét tennivalóit a gazdaságos termelés érdekében. Így a Dunai Vasmű összesen 64 millió forinttal kívánja csökkenteni költségeit az év végéig.
A Viharsarok brigád jókedvû tagjai /1957
fotó: MTI/Farkas Tamás
A jövő tervei – a sztálinvárosiak nagy megnyugvására – tisztázódtak. A II. számú nagyolvasztó már kész, az ünnep után megkezdik az átvételét. Még ebben az évben elkészül a phenjol- és a benzolüzem. Így két újabb fontos importanyagot állítanak majd elő a gázból. A hároméves tervben épül még egy martinkemence, elkészül a második kokszoló-blokk, melynek melléktermékét, a gázt, Budapest gázellátásának megjavítására használják majd.
Beszélgetés Sztálinváros jövőjéről
A legfontosabb: a hároméves tervben megépül a vasmű szíve, a meleg- és a hideghengermű, ahol már finomlemez is készül. A hengermű berendezéseinek legnagyobb része a helyszínen van már. Korszerű gépekkel látják el: a Lőrinci Hengerműéhez hasonló létszámmal háromszor annyit termel majd, noha a lemezek egy része vékony, 2 milliméteres.
Kálmán Tamás tervező mérnök, Pásztor Viktor kitüntetett tervező és
Schőn József technikus a meleghengermű igazgatóságának tervezésén dolgoznak. /1956
fotó: Magyar Fotó/Hollenzer Béla
Kimondhatatlanul is igenlő válaszok ezek a tervek, a város lakóinak néhány hónappal előbb még fejtörést, bizonytalanságot okozó kérdésére: mi lesz a vasmű sorsa – továbbfejlődik vagy visszafejlődik? A kérdés eldőlt -Sztálinváros nemcsak a gyermekek, a fiatalok, hanem ismét a jövő városa is.
Kovács József-Korner János
Felvételeket készítette: Gonda György
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
