A Hírlap – 1995. október 28.
Szívügyük az egészségügy I.
A második világháború befejezését követő években Dunapentelén két orvosi rendelő működött. Egyiket dr. Piry Sándor, a másikat a Budapestről érkezett dr. Simay Artúr vezette. Egyaránt népszerű, elismert, köztiszteletben álló orvosok voltak, akikre hálásan gondolnak egykori betegeik. Nagyon sokan voltak, különösen attól kezdve, hogy megindult a vasúti háborús károk felszámolása, szárnyvonal és a 6-os út építése, és ott voltak még a tanyák. Jöttek még a szomszédos községekből is a páciensek. Mindenkihez volt jó szavuk, biztattak, nyugtattak, vigasztaltak, miközben vizsgálták a betegeket, írták fel a recepteket, végtelen nagy türelemmel gyakorolták orvosi hivatásukat.
Kritikussá akkor vált a helyzet, amikor 1950 tavaszán megindultak a “Telepen” az építkezések. Az építők 300-as létszáma év végére 3 ezerre emelkedett. Épültek a barakkok a Délivárosban, a Radarban, a Szórád Márton út és a Táncsics Mihály út közti területen.
Ahol most a II. hőközpont működik, egy furcsa, fehérre meszelt barakk körül midig nagy volt a forgalom. Úgy hívták, hogy Szűrőállomás. Ez volt az első egészségügyi létesítmény, mellyel a Sztálinvárosba érkezett építőmunkások találkoztak. Vele szemben elhanyagolt terület, Tüzép telep, ahova vonaton hozták be a tüzelőanyagot. Lovaskocsik forgolódtak a sárban. Mellette az úton ponyvás teherautókon, majd később bódés “fakaruszokon” érkeztek és mentek haza a Rácalmásról és a környékből bejáró építőmunkások.
Sztálinváros 1953-ban
Hadtörténeti levéltár / Szabó Balázs
A Szűrőállomás a többinél nagyobb épületében tisztálkodó helyiségek, raktárak, irodák, meg kis vizsgáló volt, abból a célból, hogy eleget tudjanak tenni a helyi tanács azon előírásának, hogy “Minden Sztálinvárosba érkező dolgozót tetvességi vizsgálatnak kell alávetni, és bármilyen tetvességben szenved, a tetvetlenítést, a szőrzet lenyírását, illetve a ruhanemű fertőtlenítését el kell végezni.”
A barakkokban tisztaságfelelősök voltak, akiknek minden tömegszállást át kellett vizsgálni, megakadályozandó, hogy az érkező új dolgozók járványt okozó férgeket hurcoljanak a szállásokba. Az újonnan érkezetteket a Szűrőállomásra irányították. Az ott kapott igazolás első feltétele volt a munkahelyi felvételnek.
A Szűrőállomás hétfőn és kedden hosszított műszakban dolgozott, éjjel 24 óráig volt nyitva, illetve tartott ügyeletet.
Hetenként porozást kellett végezni DDT fertőtlenítő szerrel, úgy hogy a dolgozók testével érintkező ruhadarabokra jusson.
Erre nagy szükség volt, mert az építkezések első két évében a tisztálkodási lehetőségek hiányoztak. Ezt a gondot a nádpallóval elkülönített férfi és női zuhanyozó-fürdő csak nyáron tudta megoldani.
Női, férfi zuhanyzó
fotó: MTI/Intercisa Múzeum
A DDT (diklór difenil trikloretán) fehér por volt, egyike a leghatásosabb rovarmérgeknek. A járványos betegségek elleni küzdelem hatásos eszköze, különösen a ruhatetű és a kiütéses tífusz leküzdésére.
1951 júniusában csak négy orvos működött az építési területen. Az egészségügy központja a 4-es utcából lett Május 1. utca 3-as számú kocka épületben volt, ahol orvosi rendelőt, fektetőt, gyógyszertárat rendeztek be. Vezetőjét, dr. Szücs Endrét Budapestről helyezték ide. Később a Debrecenben végzett dr. Liptai László lett a fektető vezetője. A Budapestről érkezett dr. Erpf Károlyt nevezték ki a Városi Tanács Egészségügyi Osztálya vezetőjének.
A Belügyminisztérium 1951. szeptember 25-én kiadott rendelkezésével – a Dunapentelén épülő új városban – a letelepedést engedélyhez kötötte. Elsők között kapott letelepedési engedélyt a háromgyermekes dr. Fosztó Dénes. Büszke volt lakásában egy jól sikerült festményre, amely a homokdombon játszadozó Fosztó csemetéket ábrázolta ott, ahol később a Bartók Béla Művelődési Ház megépült.
Városépítés és letelepedés Dunaújvárosban
A négy orvos fáradhatatlan munkával igen sokat tett az egészségügyi szervezet kialakítása, a megelőzés, a gyógyítás, a higiénia biztosítása terén. Kiszűrték a táppénzcsalókat, mert ilyenek is voltak. Munkájuknak köszönhető, hogy a sokezer város- és gyárépítő körében tömeges járványos megbetegedések nem fordultak elő.
1952. május 1-jén megkezdte működését a rendelőintézet. Akkorra az orvosok száma már húszra emelkedett. Dr Liptai László lett az egészségügyi osztály vezetője. Három Kossuth Lajos utcai lakóépületben 65 ágyas ideiglenes kórházat létesítettek. Vezetője Gyöngyösről került ide, dr. Groszmann Sándor. A drótkerítéssel körülvett kórház igen jól együttműködött a rendelőintézettel, melynek élén dr. Simay Artúr állt. Mindkettőjüktől a beosztott orvosok igen sokat tanultak.
Folytatás hamarosan!
Dr. Hetényi István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
