Sztálinváros – 1955. december 23.
Hogy gyorsabb legyen a segítség…
A sztálinvárosi mentőfőorvos érdekes újítása
Baleset történt a Déli városban, hívtuk a mentőket, s alig telt el 4-5 perc, már itt is voltak, pedig több mint 10 km-re vagyunk a mentőállomástól. Ez már többször is előfordult, ezért meglátogattam az Országos Mentőszolgálat Sztálinvárosi Mentőállomását és megérdeklődtem dr. Wilhelm Ervin főorvostól, mentőállomás vezetőjétől, hogy mi az, aminek következtében ennyire fokozni tudják gyorsaságukat, hiszen sok ember ennek köszönheti életét.
Megtudtam, azért ilyen gyorsak, mert jó kocsijaik vannak és menetközben is tudnak utasításokat adni a kocsiknak. Fenti esetben is egyik mentőkocsi éppen betegszállítást végzett és nem a mentőállomásról, hanem majdnem félútról indult a sürgősebb balesethez.
Így már érthető az egész! Ha új, üzembiztos, modern autóik vannak, rövidhullámú adó-vevő rádiókészülékkel felszerelve, akkor gyerekjáték!
Mentőállomás a rendelőintézet hátsó udvarán
fotó: MTI/Intercisa Múzeum
Wilheim elvtárs mosolyogva fogadta naiv elképzelésemet és egyetértett velem abban, hogy valóban így gyermekjáték – lenne. Mert nem így van. A mentők sem kapnak állandóan új kocsikat, többszörösen generálozott, javítgatott autókkal végzik fontos munkájukat és hogy mégis üzembiztosak, azt kiváló, sztahanovista gépkocsivezetőiknek köszönhetik.
De rádió az csak van minden kocsiban, hiszen másképpen nem tudnák útközben közölni velük a sürgős baleseteket!
– Sajnos ez még a jövő titka! Ma még egyetlen mentőautó-rádióval sem rendelkezik az országunk, addig is, míg meg lesz, megoldottuk a problémát! Itt a Sztálinvárosi mentőállomáson már 6 hónapja használjuk az erre vonatkozó újításomat, amelyet most az egész országban bevezetnek – mondotta Wilhelm elvtárs. A lényege az, hogy a lakosság segíteni akarását felhasználva, a főbb útvonalakon kerestünk telefonnal rendelkező házakat, ahova jelzéseket rakunk. Minden mentőkocsink erre haladva ránéz a jelzésekre, és a telefonügyeletesünk tudva, hogy merre jár a kocsi, szükség esetén ezekre a helyekre telefonál üzenetet hagyva. Ez főleg vidéki útjainkon válik be, Sztálinváros és Budapest között. Sztálinvárosban 3 helyen, Adonyban, Ercsiben, Érden és Budapesten tudjuk megállítani kocsijainkat újabb betegszállítással bízva meg őket. Ez nemcsak azt jelenti, hogy fenti községekből – ha éppen arra úton van kocsink – sokkal előbb érnek a betegek a kórházba, hanem komoly kilométer és forintmegtakarítást jelent, mert az arra lévő kocsinak nem kell még egyszer visszamenni a másik betegért, és nem nélkülözzük arra az időre egyik mentőkocsinkat sem. A város területén kilométermegtakarításra nem törekszünk, itt viszont az idő sokat számít. Pl a Szórád Márton útra ment egy kocsink és a Piacon összeesett valaki, akkor a Szülőálomásra és a béke-téri MÁVAUT-hoz telefonálunk, ahol készségesen megállítják a mentőkocsit és átadják az újabb címet. Nagyon sokat köszönhetünk a postának is, mert a telefonközpontkezelők a mentőkocsi megállítás céljából kért interurbán kapcsolásokat a legrövidebb időn belül létrehozzák.
Telefonközpont a postán
fotók: MTI/Intercisa Múzeum
Megköszöntem a felvilágosítást és megnyugodtam, hogy jó kezekben van az életünk, a mentőknél valóban legfőbb érték az ember. Végezetül megkérdeztem a főorvos elvtársat, hogy miben segíthetnénk még őket, mire azt felelte, hogy ne vegyük indokolatlanul igénybe a mentőkocsikat, mindig állapítsuk meg pontosan, hogy mi történt és csak sürgős szükség esetén hívjuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy ezzel nem vesszükel súlyosabb betegtől a gyors segítséget.
– r –
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
