A Hírlap – 1995. november 4.
Szívügyük az egészségügy II.
Ápoltak, virrasztottak, gyógyítottak
Egész sor fiatal orvos kezdte munkáját Sztálinvárosban, dr. Etényi János, dr. Pátkay József, dr. Kalmár Imre, dr. Brousil Ervin, dr. Wittmann Károly, rendelőintézet vezető, dr. Csibra Géza, dr. Jávorka Ferenc, dr. Dlustus Péter, dr. Frank László, dr. Tirtzka Tamás. Idősebb fogorvosok is nyitottak rendelőt, dr. Balogh László, aki Dunaföldvárról került a városba és a volt katonaorvos, dr. Tülje István. Dunapentele Óváros lett. Két új orvos látta el a megelőző, gyógyító tevékenységet, dr. Gyurkó László és dr. Radnai Éva.
1952 novemberétől működött az Országos Mentőszolgálat itteni mentőállomása. Ügykezelője Radeczky Károly. Ahogy fejlődött a mentőszolgálat, vezetőjévé dr. Wilhelm Ervint nevezték ki. Az első üzemorvosi rendelő 1953-ban létesült a vasműben, dr. Dedovácz László vezetésével.
Sokáig gondot jelentett, hogy a kórházban nem volt az igényeknek megfelelő műtő, csak a rendelőintézetben. Ahogy az idő hidegre fordult, egyre nagyobb problémát okozott a plédekbe bugyolált betegeket tolókocsin a rendelőintézetbe, illetve onnét a kórházba visszaszállítani.
Szülőotthon létesült dr. Kiss a Dezső vezetésével, ott dolgozott későbbi kórházigazgató dr. Csák Endre és dr. Győrik János.
Felavatták az új szülőotthont és gyermekkórházat
Nevek merülnek fel a múltból. Orvosok, akik szívesen kapcsolódtak be az épülő város társadalmi életébe. Ásták, lapátolták a löszt, rakták a kordélyokat a Barátság ligeti stadion területén folyó társadalmi munkában, és a Vidám Parkban, az úttörővasút vonalának építésénél. Szolgálatot adtak a légó ügyeletén, dr. Liptai László, dr. Réthelyi Viktor, dr. Fosztó Dénes, dr. Selmeci József, aki az egészségügyi titkárság vezetője. Elődje dr. Kovács Pál országgyűlési képviselő volt, aki dr. Schábel Ferencet követte az egészségügyi osztály vezetőjeként.
Aki itt élt, vagy él Dunaújvárosban, úgyszólván kivétel nélkül mindenki volt beteg. Mindenkinek emlékezetében él egy-egy orvos, felvillan egy-egy arc, amint megállapítja a betegséget, tanácsot ad és receptet ír. Orvosok a röntgengép mellett, műtőben, kórházi osztályokon, és az intenzíven. Időrendi sorrend nélkül lehetne sorolni kiváló orvosokat, gyermekorvosokat, dr. Pentz Gusztávot, dr. Vönöczky Jószefet, a kitűnő fülorr-gégészeket, dr. Végh Sándort és dr. Jávorka Ferencet, belgyógyászokat, dr. Csapó Gábort, dr. Szentkirályi Gézát, szülész-nőgyógyászokat, dr. Halvax Lászlót és dr. Keserű Tamást, két kiváló sebészt, dr. Bartos Gábort és dr. Fenyőházi Jenőt, az intenzív osztály vezetőjét dr. Molnár Gergelyt és a jelenlegi vezetőt dr. Kiss Barnabást, végül dr. Jákics József és dr. Somorácz Györgyöt a fertőző osztály vezetőit.
Kellene írni a teljesség igénye nélkül az orvosnőkről dr. Breitner Valériáról, dr. Zsolnai Máriáról, dr. Gergely Szilviáról, dr. Szűcs Zsuzsáról, dr. Sáfrány Ilonáról, dr. Bács Máriáról, dr. Bakai Borbáláról, dr. Vitéz Ágnesről. Röntgenorvosokról, akik kezdetben Pestről jártak le, dr. Dobiz Istvánról…
A hatvanas évek: a vöröskereszt önkéntes nővérképző tanfolyama
Főápolónőkről, asszisztensekről, ápolónőkről is. Rájuk is tisztelettel és szeretettel kell, hogy emlékezzen a város közössége, mert ők is áldozatos munkát végeztek, ápoltak, virrasztottak, gyógyítottak, mert számukra is legfontosabb volt, tevékenységük középpontjában a gyógyulást remélő beteg ember állt. Teszik ezt ma is.
És egy kis gyógyszertár-történet.
Május 1. utca. Hármas kocka. Földszintjén volt a város első gyógyszertára, egy kétszobás lakásban. Csősz Zoltánná létesítette. Később dr. Zaránd Mihály lett a gyógyszertárvezető. Onnét a gyógyszertár a Vasmű út 25. sz. házba került. Ma már Őspatikának hívják. Vezetője Váczy Károly, majd Birtok Sándor volt. A város ma már kiterjedt gyógyszertár-hálózattal rendelkezik. Megváltozott körülményekkel, újabb gyógyszerekkel, egyre nehezebben megfizethető gyógyszerárakkal.
Ez már nem a helytörténet, hanem a közgazdaság területére tartozik. A számok rideg világában, a közgazdaságmutatók közé szorítva napjainkban igen sok szó esik az egészségügyről, egészségügyi intézmények összevonásáról, karcsúsításáról, megszüntetéséről, orvosképzésről, orvoslétszámról.
Visszaemlékezni, múltról írni is csak úgy szabad, ahogy a költő írta: “csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Erre törekedtem ezzel az írással. Tudom, hogy időben, személyekben nem teljes. Hiányozhatnak belőle nevek. Elnézést érte. De teljességre törekedni e témakörben szinte lehetetlen. Arra azonban úgy érzem alkalmas a tanulmány, hogy ráirányítsa a figyelmet azokra az orvosokra, egészségügyi dolgozókra, akikről viszonylag kevés elismerő szó hangzik el. Akikről keveset cikkeznek. Akiknek társadalmi megbecsülése nem áll arányban azzal a hivatástudattal végzett munkával, melyet a város lakossága érdekében a dunújvárosi orvosok és egészségügyi dolgozók oly mérhetetlenül sokat tettek és tesznek.
Folytatás hamarosan!
Dr. Hetényi István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
