Sztálinvárosi Hírlap – 1958. november 18.
Városunk dolgozói lelkes hangulatban járultak vasárnap az urnák elé
Vasárnap Sztálinváros dolgozói is kimondták szavukat. Döntöttek a néphatalom mellett, mely boldog életet, emberi méltóságot adott nekik.
November 16-a népünnepély volt hazánkban. Tüntetés a néphatalom mellett. Erről nemcsak a fellobogózott lakóházak és középületek beszéltek. Erről az ünneplőbe öltözött választópolgárok tanúskodtak leginkább, akik minden szónál, minden betűnél szebben demonstrálták, hogy szabadságunk tizennegyedik évében egyetlen választópolgárnak sem kellett a mi hazánkban, a mi városunkban rongyos vagy foltozott ruhákban az urnák előtt megjelennie.
A város lakói örömmel éltek törvényadta jogaikkal, szívvel teljesítették hazafias kötelességüket.
A jog és kötelesség csak szabad légkörben válhat eggyé. Csak ott, ahol a szavazópolgár saját érdekei felett mondhatja ki a döntést. Különösen akkor, ha e saját érdekek a dolgozó nép jelöltjeinek kezébe vannak lehelyezve. Mert a lépcsőházi jelölőgyűlésektől a nagygyűlésekig mindenütt azok álltak a dolgozók elé, akik becsületükkel, a nép iránti szeretetükkel kiérdemelték a nagy tisztességet, a nép jelölését. S e nevek biztosítékul szolgálnak holnapunkra: újra jó kezekbe került a dolgozók ügye.
Ezzel az érzéssel indultak el a sztálinvárosi szavazók az urnák elé. Ezzel az érzéssel mondták ki az igent, szocializmust építő hazánk tizennégy éves múltjára és végtelen jövőjére.
Az ifjúság városa szavazni indul
A ködöt még nem nyelte el a reggeli fény. Szokatlanul korán ébredt a város. Mintha mindenki korai műszakba indulna. Pedig lett volna még idő pihenésre, hiszen vasárnap van, és a szavazóhelyiségek este 8-ig vannak nyitva. Az ünneplőbe öltözött férj és feleség kart karba fonva mégis elindul a ködös reggelen. S a Vasmű klubban elhelyezett szavazóhelyiség szavazatszedő bizottsága meglepetve látja, hogy háromnegyed hétkor már sorban állnak a választók az ajtó előtt.
Nagy Sándor, a nagyolvasztó dolgozója feleségével együtt szavaz
A Május 1. utca 7. alatt működő szavazóhelyiséghez fiatal választók érkeztek elsőnek. Mert ugyan megmaradhatott-e ágyában Biró Teréz, aki életében először szólt bele az ország ügyeibe ezen a napon. Teljesült kívánsága: elsőnek az ő borítékja hullt az urnába. Aztán Cserna Ilonkáé, aki mint diák, ugyancsak először szavazott.
A délelőtti órákban egyes szavazóhelyiségekben 20-25-ös csoportokban kellett bebocsátani a választókat. Olyan sokan “futottak be”, mintha csak összebeszéltek volna. Jókedvűek, most nem bosszantja őket, hogy néhány percig várakozni kell. Egy-egy szülővel ott vannak a gyermekek is, így az igazi, hiszen az apák és anyák helyettük is szavaznak, értük is szavaznak. És a gyermek mindig mosolyt varázsol környezetére. A leleményes bizottsági tagok üres lapot adnak kezükbe. S az apró kezek ráírják: “A még több tejért”. A kislány, aki még nem ismerkedett meg a ceruzával, hagyja, hogy édesanyja vezesse kezét. És ez kerül az üres lapra: “Éljen a béke!” A kicsi maga ejti a lapot az urnába. Boldog, hogy ő is “szavazott…”
Kilenc órára a Sztálin út és a város többi utcái eresztő méhkassá változnak. Az ifjúság városa szavazni indul. A Május 1. utca 2-es és 6-os lépcsőház lakói “testületileg” vonulnak át a szavazóhelyiségbe.
A D/4-es épülettel szemben, egy barakkban rendezték be a szavazóhelyiséget. Csupa fiatal házasok jönnek ide: a Semmelweiss utca lakói. Maga az utca is új, most nőtt ki a földből, a szavazás esztendejében. Az egész város által megcsodált több tucat új lakás ontja a fiatal szavazó polgárokat. Egy leány kéri a bizottságot, adjanak neki is szavazólapot, mert az utóbbi hetekben Pesten tartózkodott, és semmi értesítést nem kapott. Személyi igazolványát kérik, s máris mutatják nevét a választásra jogosultak listáján. A leány mosolyogva lép a szavazófülkébe. Elégedett, hogy azért számon tartották, számítottak szavazatára.
Fiatal választók az urna előtt
A 32 tantermes iskolában két szavazatszedő bizottság működik. Aki nem járt még ott, könnyen eltéved a nagy épületben. Ezért áll a bejáratnál két piros nyakkendős úttörő. Üdvözlik a belépőket, elkérik a kis fehér lapokat, s kedvesen “eligazítják” a felnőtteket. Ők az igazi gazdái ennek a hatalmas épületnek. Két hónap alatt megismerték minden zegét-zugát. Ide tart egy kedves fiatal házaspár: Rácz László és felesége. Az asszonyka “már” 23 éves, tehát nem először szavaz. Lakásuk szemben a Gábor Áron utcában van, s hároméves házasságuk alatt sikerült szépen berendezniök. Erre az elmúlt három évre szavaznak, s arra a többire, ami még előttük áll.
Délután három óra körül városszerte leadta szavazatát a szavazók 80-85 százaléka. Az Irodaház első emeletén, ahogy az L/1. épület lakói jönnek, a bizottság tagjai már azt számolgatják, hány szavazat hiányzik még a 100 százalékhoz. Egy fiatal házaspár mosolyogva dobja az urnába a borítékot, örülnek, hogy a 33-as körzet hét hiányzó szavazatát ötre csökkentették.
A 36-os körzet listáján kilencven név szerepel. Ebből 89 bekarikázott azt jelenti, hogy már leadta szavazatát. A kilencvenedikről az ismerősök azt mondják, hogy este 6-ig műszakban van. De bíznak, hogy eljön. Mert szükség van az utolsó, a kilencvenedik szavazatra is, így diktálja a környék becsülete.
A kórházban
A Városi Kórház vezetősége a választás előtti napon elkészítette a kórházi betegek jegyzékét, és ezen feltüntették azokat a személyeket, akik járóképtelenek, tehát a szavazási körzeti irodákban megjelenni nem tudnak.
E jegyzék alapján vasárnap délután szavazatszedő bizottság jelent meg a kórházban, amelynek tagjai sorbajárták a kórtermeket, és leszavaztatták a betegeket.
Beszéltünk dr. Groszman Sándor kórházigazgató főorvossal, aki elmondotta, hogy a betegek jó hangulatban szavaztak le, sokan köztük már türelmetlenek voltak, és a délután folyamán több ízben leszóltak az irodába, kérdezték, hogy mikor jön már ki a szavazatszedő bizottság, mert le akarják adni szavazatukat. Számszerint összesen 140 beteg szavazott a kórházban.
Az Óvárosban
Óváros lakóinak egy része az iskolában, másik része pedig a Tanácsházán szavazott. Reggel 7 órakor a szavazóhelyiségek nyitásával egyidejűleg megindultak a választók, hogy hazafias kötelességüknek eleget tegyenek. Az iskolában, a 65-68 választókerület szavazóhelyiségébe elsőnek Varga László tizenkilences veterán és felesége toppant be. Nyomukban egy fiatalember, izgalomtól kipirultan türelmetlenkedett. Szentmártoni Antal első választó, először járult az urnához életében, s ez okozta az izgalmat. Rózsa Gyuri bácsi, a terményforgalmi dolgozója ugyancsak az elsők között volt.
Aztán egy idős asszony toppant be.
– Jöjjenek már emberek, segíteni! – mondta. – A férjem szavazni akar, de nem tud feljönni a lépcsőn. Eddig még csak eljött valahogy.
A szavazatszedő bizottság tagjai közül többen ismerik Sudár Ferencet, aki már túl van a hatvanötön. Tudják azt is, hogy nemrégen operálták, s nehezére esik a hosszabb út. Mozgó urnával mennek le hozzá, s az idős ember ott szavaz le a folyosón.
Most két megilletődött fiatal lép be a szavazóhelyiségbe. Egy fiatal fiú és egy kislány. Vőlegény, menyasszony. Kézenfogva lépnek a bizottság elé. A fiú egyik kezével az igazolványért nyúl, meg a cédulát tartja, másikkal pedig a lány kezét fogja. El nem engedné egy percre sem.
– Az ön nevét szabad lesz – mondja a lánynak a szavazatszedő bizottság egyik tagja.
A lány fülig pirul, s bevallja, hogy neki még nincs választójoga, csak vőlegényét kísérte el. Együtt mennek a szavazófülke felé, együtt jönnek vissza, s együtt helyezik a borítékot az urnába.
Butyorka János már korán reggel leszavazott, de itt maradt az iskola környékén segédkezni. – Mert akad itt munka bőven – mondja -, most is, és a 76 éves Horváth Istvánné mellé szegődik.
– No, csak jöjjön mama, majd én felsegítem itt a lépcsőn!
– Köszönöm lelkem! – mondja az idős néni. – Hát bizony nekem már fárasztó az út eddig a Molnár János utcából. Gyermekkoromban könnyebben csatangoltam errefelé.
Butyorka János belekarol, felsegíti az emeletre, majd mikor leszavazott a néni, lekíséri. Jólesik az ilyen kis figyelmesség, ha már eljárt egy kis idő, és a lábak nehezen bírják.
Munkában a szavazatszámláló bizottság
Horváth Ferenc alacsony, kopaszodó, nagybajszú ember. Hatvanötödik esztendejébe lép, de még mindig frissen, fürgén mozog. A Tanácsházán szavaz. Mielőtt belépne, megkopogtatja az ajtót. Aztán leveszi kalapját, s amint a teremben kezébe kapja a szavazócédulákat, már teszi is bele a borítékba.
– Kérem, tessék, ott a fülke! – int a szavazatszedő bizottság tagja.
Az öreg kissé összehúzza szemöldökét, ránéz, s aztán halkan megjegyzi:
– Kérem! Én ott is ezt tenném…
Szabó László elhozta a szavazásra kétéves kisfiát is.
– A fiamnak ugyan még nincsen szavazati joga – mondja mosolyogva -, de a borítékot együtt helyezzük az urnába!
Egymás után jönnek a választók, s dél felé már a választók 60 százaléka leszavazott.
Ekkor jön be Kanász Lajos óvárosi parasztember.
– Én eljöttem, de az asszony nem tud – mondja keserűen. – Ha csak lehet, jöjjenek ki a mamáért. Betegen fekszik otthon. A bizottság felvési a kérést, és Kanász Lajosné a délután folyamán betegágyán szavaz le.
A Délivárosban
Az őszi reggeli ködben két fényes szempár világít messzire. A választási szavazókörzet helyiségeinek ablakai ezek, ahol már kora reggel óta folyik a készülődés, hogy meleg szoba, feldíszített falak fogadják a Déliváros választópolgárait.
Még aludt a barakkváros, amikor a bizottságba beosztott elvtársak megkezdték munkájukat. A délivárosiak, mint a 46-os választókörzet lakói, két helyen adják le szavazatukat. Mind a két helyiséget a barakkváros bármely pontjáról gyorsan meg lehet közelíteni. Hat órakor már minden kész és várják a szavazókat. A névjegyzékek, a szavazólapok, a borítékok, tollak, ceruzák katonás sorrendben fekszenek az asztalon. A kis néprádió vidám zenét követít, barátságos meleg van a helyiségben. A küszöb felett nemzetiszínű és vörös szalagokkal díszített tábla:
»SZERETETTEL ÜDVÖZÖLJÜK A VÁLASZTÓPOLGÁROKAT«
Pontban fél hétkor belép az első két választópolgár: Lajkovics József és Horváth Ferenc vasutas. Most fejezték be az éjszakai műszakot és mielőtt pihenni térnek, teljesítik állampolgári kötelességüket. Ezután már sűrűbben nyílik az ajtó, egykor CT-nk adják a kilincset a válaszrek.
Ez a délivárosi neni unokái jövőjére szavaz
Nyolc óra körül már jönnek az asszonyok és a lányok, ünneplőbe öltözve, mosolyogva veszik át a szavazólapokat és a borítékot.
Délelőtt 11 órakor az 55-ös és az 56-os, valamint az 57-es és 58-as délivárosi szavazókörzetekben a választók 65-70 százaléka leadta szavazatát.
A szavazatszedő bizottság elnökével beszélgettünk néhány szót a szünetekben.
– A választópolgárok magatartásán – mondotta – szinte érződik, hogy ünnepélyes pillanatnak tartják a szavazás aktusát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a VAS-MÁV dolgozói, akik estig műszakban vannak, telefonáltak, hogy hat óra után jönnek szavazni. Azért jelentkeznek, mert nem szeretnék, ha azt hinnék, hogy elfeledkeztek hazafias kötelezettségükről…
Megkérdeztük ezután, hogy mi történik azokkal, akik a névjegyzékben szerepelnek, de nem jelentkeztek szavazásra?
– Ezeket a délután folyamán felkeressük a lakásukon, mert lehet, hogy ezek között a választók között néhány beteg is van. Általában azonban nagyon kicsi lesz azoknak a száma, akik nem tettek eleget szavazási kötelezettségüknek.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
