Dunaújvárosi Hírlap – 1980. május 30.

Szoboravató és hangverseny

Varga Imre Bartók és Kodály szoborkompozíciója

Szükséges-e most, 1980-ban bemutató és méltató szavakkal kommentálni Európa és a világ huszadik századi és egyetemes zenetörténeténekkét olyan kimagasló egyéniségét, mint aminő Bartók Béla és Kodály Zoltán? S szükséges-e hasonlóképpen méltató szavakat szólni Varga Imre szobrászművész közelmúltban elkészült páros szobráról, amely túl minden naturális vagy naturalisztikus megfogalmazáson, a bartóki és kodályi zsenialitást, egyrészt a gyűjtő-értékmentő, tanító-továbbadó, s alkotó, másrészt az ugyancsak gyűjtő-értékmentő, s a legnagyobbakéval egyenrangú alkotó zsenialitást fogalmazza meg térplasztikában, köznapi szóval: kettős szoborral.
Értékelés és kommentálás helyett legyen elég nekünk dunaújvárosiaknak az a tudat, hogy végre csakugyan értékes szoborral gyarapodik városunk, s hogy június 2-án, délután 6 órakor valamennyien szem- és fültanúi lehetünk a Petőfi-ligetben Varga Imre Bartók-Kodály szobra leleplezésének, s a méltató ünnepi beszédnek, amelyet – stílusosan – zenészember, Forrai Miklós karnagy fog elmondani, utána a Bartók színháztermében szem- és fültanúi lehetünk a Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekar koncertjének, amelyen – az eseménynek megfelelően – Kodály- és Bartók-művek fognak elhangzani.

Varga Imre szobra Sétálj ki a Petőfi ligetbe, örülj a késve-késő, de már-már megérkezett szép tavasznak, örülj a zöldnek, a fűnek, a fának, a játszótéren hancúrozó gyerekeknek, és azután ballagj fel azon a lépcsőn, ami csak néhány nap óta létezik, a Bartók és a Vasvári iskola közötti lankán. Ha lehajtott fejjel ballagsz, talán meg sem ütközöl rajta, hogy jobb felől egy pár emberi lábat látsz – nyilván egy lefelé jövő, sétáló férfiét, s bal felől, egy lépcsőfokkal feljebb, egy másik pár emberi lábat. Ez mintha nem sétálna, hanem állna, mintha gazdája, ez a nyurga, átszellemült emberi test, felette a szikár, csaknem koponya-szárazságú fej, s benne a zseniális agyvelő – ezt már nem látod, csak gondolod – megpihenne egy pillanatra, hogy azután folytassa azt, amit megkezdett, amiért létrejött, ami egyetlen dolga: az alkotást. S ha visszafordítod fejedet, s egy kicsit jobbfelé nézel, szinte teljes emberi valóságában láthatod ennek a zseniális ikerpárnak másikát, a robusztusabb, valahogyan materiálisabb emberi alakot, a félrefordított fejjel lefelé lépő embert, akit a hazai föld gravitációja nem engedett távozni, akit nem eresztett el innét, aki maradt és alkotott, szervezett és beszélt, vállalt és teljesített. Bartók és Kodály, századunk és egész zenetörténetünk két óriása közénk költözött. Hétköznapi módon, feltűnés nélkül, magától értetődően. Mindennapjaink társaivá válnak a szobrász jóvoltából, közöttünk sétálnak, életünk részesei, kísérői. Sétálj le velük a ligetbe, s közben zengjen benned vissza a Háry, a Galántai táncok, a Páva-variációk utánozhatatlan és megismételhetetlen kodályi palettájának komor-derűs színorgiája, doboljon benned az Allegro Barbaro, fájjon a szóló-hegedűverseny, lazítson az ütőhangszerekre írott zene, s adjon bartóki enyhülést, bartóki disszonáns nyugalmat, azaz új küzdelmekre készülő hangulatot a Concerto lassú tétele. Tudd, hogy ők a mieink, s mi valamennyien az övéik vagyunk. (kemény) Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1980. június 6.

Varga Imre (1923–2019) Kossuth-díjas kiváló művész, a nemzet művésze címmel kitüntetett szobrász. A szobrok külön-külön más városokban is láthatók Bartók alakja Budapesten, Makón, Siófokon és Párizsban, a Kodály szobor másolata pedig Pécsen, de így együtt csak itt, Dunaújvárosban láthatóak.

KÉT SZOBOR SÉTÁLNI MENT… Két szobor sétálni ment a Petőfi ligetbe, hogy elvegyüljenek az emberek között. A lépcső fokán a világ dolgaival vívódva, töprengő tekintettel megálltak, helyet adva a mellettük elhaladó fiataloknak. “Igen, ők azok!” – vélhették visszafordulva a kisdiákok, a két szellemóriás arcvonásaira pillantva. A közelség eloszlatta bennük az áhitat érzését. Arra gondoltak, amit láthattak az arcokon, hogy ezek a szoboremberek most talán éppen velük foglalatoskodnak. Varga Imre szobrai már korábban leszálltak posztamenseikről, hogy találkozzanak az emberek tekintetével. Hogy szembenézhessenek velük, hogy elhitessék, közülünk valók, értünk éltek. Hogy felsokszorozzák azt az érzést: az ő életük azáltal vált számunkra teljessé, hogy mindig közöttünk voltak, soha nem akartak fölénk emelkedni, küzdelmeik értelmét mindig az adta, hogy mellettünk álltak. A Mohácson felállított emlékmű lépcsőjén lefelé lépdelő Lenin, a súlyos történelmi örökségek kapuján kilépő, botjára támaszkodó Károlyi Mihály szobra Budapesten, a Parlament szomszédságában, a salgótarjáni utca forgatagában hátradőlő, az elgyötört világ sorsáért aggódó Radnóti Miklós szobra is ugyanezt példázza. A művész nem deheroizál, és nem alkotói módszernek tekinti a talapzatokról alászállást, csupán azt a környezetet keresi alkotásai számára, amely a legméltóbb az emberhez! Sasvári György Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1981. június 12.

Varga Imre – Bartók és Kodály

Kiállításra vitték a szobrokat

“Eltűntek” Kodályék

Meglepő kép fogadta csütörtökön este a Bartók Béla Művelődési Központ felé sétálókat. “Eltűnt” Kodály Zoltán és Bartók Béla szobra, Varga Imre jelentős alkotása.
Bognár Ferenc, a városi tanács elnökhelyettese elmondta, hogy a szobrokat a művész beleegyezésével, a Művelődési Minisztérium intézkedése alapján szállították el. Varga Imre munkásságát bemutató kiállítás lesz ugyanis Bécsben, majd Párizsban áprilistól júniusig. A művész életművének szerves része e két szobor, ezért kérték a szervezők a város vezetőit, hogy engedélyezzék az elszállításukat.
A szobrokat várhatóan júnlius végén visszaállítják eredeti helyükre.

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1986. április 8.

________________________

Mint azt hírül adtuk, Varga Imre szobrászművész Kodály-Bartók szoborkompozícióját külföldön, Bécsben, majd ezt követően Párizsban állították ki. Képünkön bécsi környezetben láthatjuk “ismerőseinket”. A szobrok természetesen majd visszakerülnek eredeti helyükre, a Bartók Béla Művelődési Központ mögé.

(Keleti Éva felvétele)

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1986. augusztus 8.

Dunaújvárosi Hírlap – 2002. január 10.

Egy szobrász elismerése

Varga Imre szobrászművész német állami kitüntetést kapott

Dunaújváros (mti-dh) Első osztályú Szövetségi Érdemkeresztet adományozott Johannes Rau német szövetségi elnök Varga Imre szobrászművésznek, amit a mester január elején vehetett át kiemelkedő szobrászati tevékenységéért.

A kitüntetést Wilfried Gruber német nagykövet adta át Varga Imrének, aki – mint a nagykövet fogalmazott – különleges érdemeket szerzett a német-magyar kapcsolatok ápolása terén a parlamentközi együttműködés keretében. Mint köztudott, Varga Imre 1969-ben Munkácsy-, 1973-ban Kossuth-díjat kapott. Mellettük számos díjjal, elismeréssel jutalmazták már az európai kulturális örökség gyarapítása érdekében kifejtett példa értékű munkáit is, amelyért 1992-ben Herder-díjat kapott.
Városunkban szinte mindenki ismeri Bartók – Kodály párosát, amely a színházunk mögötti parkban, a lépcsőkön elhelyezve “áll”, ezzel is emléket állítva a két magyar komolyzenei géniusznak. Egyúttal, elsőként a magyar képzőművészetben, a polgárság körébe húzva a különleges művészeti régiókat képviselők személyiségét, mutatva: a zsenik sem szakíthatók ki a hétköznapi létből, amelyben élünk.

A Bartók – Kodály szoborpáros ázsiója városunkban is alkotójuk által emelkedik, immáron európai elismertségre szert téve

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.