Az építés első tíz éve (II.)


A Hírlap – 1995. október 21.

Az építés első tíz éve (II.)

Az építkezés fejlődésével mindinkább kiteljesedik, párosul a kulturális tevékenység is. Ahány vállalat, annyi kultúrcsoport. Gyakorlottabbak a színjátszás úttörői is. Egyebek között Molier-, Csehov-darabokkal, vidám tréfákkal készülnek és álmodnak egy-egy Bartók-beli szereplésről. Nagyon jó gyakorlópályák a kultúrotthonok.
Önbizalmát, bátorságát erősítette, büszkeségét növelte a gyárépítőknek, amikor 1954 februárjában felavatták a nagykohót. Áprilisban pedig a vasmű, 21 megawattos turbinája révén bekapcsolódik az ország áramrendszerébe.


Egy kis pihenő a fotó kedvéért is

Zsarolás nyolc korsóval

Vidéki munkámat követően a Késdobálóba tértem be a Béke téren egy pohár sörre. Mint mindig, most is rengetegen voltak. Hónom alatt táskámmal, nyújtom a blokkot a csaposnak, miközben kicsúszik a táska és nyomtalanul eltűnik. A tolongásban – ahogy a sört megkaptam -, megyek az egyik oszlophoz és pohártartójára teszem poharamat. Nézek körbe, melyik barátom volt a tettes. De semmi gyanúsat nem látok. Azonban mikor visszafordulok, egy alacsony köpcös egyén issza a sörömet, majd miután kiitta, lecsapja, csak úgy fröcsög belőle a maradék. “Mi az! Talán nem tetszik?!” – kérdezi. Őszinte barátsággal mondom: “Dehogynem! Iszol még egyet?!” – kérdezem, mire ő -: “négyet a puskám, érted? Négyet!”
Hát vittem négy pohár sört. Elégedetlen a vendégem, mert korsóval gondolta. Erre hozat nyolc korsóval, és felhívja a figyelmem, ha ezt nem iszom meg “kikészítenek”.
Ebben a pillanatban mintha Erosz almája pottyanna a helyiségbe. Olyan verekedés tör ki, hogy alig tudok kijutni. Akkor már négy harcos feküdt kint az ajtó előtt, ahol a “szanitécek” próbáltak beléjük lelket verni.
A szerencsés flótás tudatával lépkedek a megálló felé, mire megszólít négy szembejövő közül az egyik: “Apuskám! Jó csukád van!” Két nappal előbb vettem egy pár sárga cipőt. “Na, ledobni! Apuskám!” Mit tehetek, nem akarom mind a négyet megverni, hát odaadom szép cipőmet, így kénytelen vagyok bizonyítani, hogy azért is a tanácstól kért tornacipőben megyek haza, és nem mezítláb!
Ahogy mondani szokták, ez is benne volt a pakliban, így nekem olcsóbb volt, mint ha mentő visz be.

Nem véletlenül folyik erre a jó öreg Duna. Meghozza az első érccel megrakott uszályt a kikötőbe. Aztán a korábbi lendületes “világot formáló” évek után szinte érthetetlenül vettük tudomásul a munkák lassítását, az építkezések befagyasztását 1954 júliusában. Azért még augusztusban sikerül üzembe helyezni a martinkemencét a vasműben.


Földszállítás kordékon

Novemberben a megnyílt Arany Csillag éttermében értékeltük a belpolitikai helyzetet, sörözés közben. Akkor még a segédmunkások is tudtak viselkedni. Nem volt felső tízezer és alsó 9 millió. Még ma is érzem a gőzölgő sertéspörkölt illatát (burgonyával) és látom a lányok gyönyörű arcát.
1955 februárjában aztán kiengedtek a fékek, újra indultak az építkezések. Mind változatosabbá váltak az építési módok a városban. Van hagyományos tégla, középblokkos, a házgyárak működésével nagypaneles épületek és öntöttházak. Azóta mindegyiknek beigazolódott előnye és hátránya.
Egy év múlva indult a meleghengermű építkezése. Aztán sorra követik egymást a szénmosó, a kokszoló, az érctömörítő. Rendületlenül gyarapodik a város és a gyár. A nehézipar addigi uralkodó szerepe mellett megjelenik a városban a könnyűipar, a szalmacellulóz-gyár építkezése. Innen hívtuk a helyi múzeumigazgatót, a szép emlékű Bónáné Vágó Esztert, hogy a szalmacell építkezés segédműhelye csatorna munkáinál mamutcsontokat fedeztünk fel. A szenzációt, mint realitást kellett mindenkinek tudomásul venni. Mamut az egykori Pannon-tenger üledékében! Elég öreg lelet! Agyarakat és fogakat mentettünk, nem kis gonddal-épségben, mire lóhalálában jöttek a Nemzeti Múzeum régészei. A kész munkák megbolygatása nélkül a csontvázat elhallgattuk. Nekem, mint amatőrnek a szinte szakszerű munkám dicsérete volt az öröm, és hogy a mi múzeumunkhoz tartozóan produkáltuk. Aztán az ottani víztorony térségében számos urnasírt tártunk fel, melyek az antik világ itteni életének gazdagságát igazolták.
S nem messze a kelta éremkincs lelőhelyétől beüzemelt júliusban a kokszolómű, majd szeptemberben az érctömörítő.
Októberben innen a szalmacelltől látni lehetett a kohókapunál felállított magyar ágyúkat – melyek válaszoltak a forradalom leverésére érkező és tüzelő idegeneknek. Az ágyúk mögött pentelei születésű tüzértisztek is álltak a “vártán”. De nem tudták őket megtörni az idegen orvlövészek sem, akikkel nem azonosult Gogosz Menelosz, Karakagisz Algja és Lazaridisz Athéna. Ők a forradalmat magyar belügynek tartották.

1956 – Görögök a forradalomban

Amikor a magára hagyott nép, téveszmék miatt egymásnak esett, és sok-sok emberi és tárgyi érték veszett kárba. Amikor vége lett a sok-sok szenvedésnek, az egyik legrégebbi iskolában a Móriczban felcsendültek a gyermekek ajkán a béke dallamai, a Kodály-módszer oktatása révén.
Teljesedett a város. A munkás hétköznapok verejtékeiben együtt remekeltek a gyárépítők, városépítők. Nagykohó, vegyiművek, a városban pedig a strand, fésűsfonoda és óvodák. Emlékezetes marad az első társadalmi munkanap 1959 szeptemberében.
A politika többször is átírta a város történetét, többször is cserben hagyta a becsületes munkások tömegét.
Egy család gyermekei itt születhettek Pentelén, Sztálinvárosban, Dunaújvárosban.


A 26-os egyik kitüntetett brigádja

Az első évtized végére a vállalatok kultúrcsoportjai elsorvadtak, kivéve a 26-os és a vasmű kultúrgárdáját. Megalakul a szatíra műfaját képviselő Ostor együttes, Ősz Ferenc vezetésével. Sorsa ennek is véges lett, ahogyan a vállalati néptánccsoportoknak is. Örömünkre európai vagy tán világhírnévre tett szert a Vasas Néptáncegyüttes, mely büszkeségünk!
Az énekszeretet magja malterosládák mellett, csupasz téglafalak árnyékában, barakkok között szökött szárba és nőtt dalos lombkoronáig. Mert dalban született és fejlődött ez a város, már elporladt és ma is élő dolgos kezek nyomán. Mert az ember itt házat, otthont, hazát épített, jövőt alkotott.

(Vége)

Az építés első tíz éve (I.)

Horváth György

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros