A Hírlap – 1993. december 4.

LUCASZÉK

A folklorista Sebestyén Gyula (1864-1946) múzeumi tárgyak iránti érdeklődését jelzi az általa szerkesztett Ethnographia folyóirat 1909-es kötetében megjelent Luczaszék című közleménye, amelyben arról tudósított, hogy országszerte elterjedt hiedelem szerint Luca napján (december 13.) kellett elkezdeni és karácsony estére befejezni a lucaszéket. Rajta ülve készítője karácsony éjjelén, az éjféli misén úrfelmutatáskor megláthatta a falu boszorkányait: “Mert a néphit szerint az ilyen bátor vállalkozó nemcsak az elforduló arczokat látja, hanem még azt is, hogy melyiknek milyen szarva van, sőt, ha sok boszorkány akad a falubeliek közül, akkor még a sok szarv gyakori összekoppanását is meghallja.” – írta Sebestyén Gyula.

Luczaszék. Az ország nyugoti felében a magyarság még általánosan ismeri a Lucza-széket. Mikor valamire rámondják, hogy “valóságos Lucza-szék”: akkor mindenki tudja, hogy az a valami azért “Lucza-szék”, mert lassan készül. A Lucza-széket ugyanis 13 határ 13 fajtafájából 13 napig faragják. Kezdik a szék ülőlapján (1-ső fa), folytatják a négy lábon (2-5-ik fa), minden lábát két ékkel erősítik az ülőlapba (6-13-ik fa). A faragás Lucza napjának (deczember 13-ikának) előéjjelén éjfélkor kezdődik és tart karácsony (deczember 25.) előéjjelének éjféli miséjéig. A 13-ik fából kifaragott utolsó ék tehát december 24-én készül el és a misére hívó harang megkondulásakor, vagy már bent a templomban üttetik bele a szék negyedik lábába. A szék körül a tulajdonosa fehér krétával kört kerít, hogy a kör megvédhesse a boszorkányok esetleges támadásától. Az így elhelyezett szék szerepe a nagy mise alatt kezdődik, mert tulajdonosa csakis a szentség felmutatása előtt áll fel rá, hogy a szentségtől iszonyodva visszaforduló boszorkányokat megláthassa. Mert a néphit szerint az ilyen bátor vállalkozó nemcsak az elforduló arczokat látja, hanemlátja még azt is, hogy melyiknek milyen szarva van, sőt ha sok boszorkány akad a falubeliek közül, akkor még a sok szarv gyakori összekoppanását is meghallja. Mivel a boszorkányok tudják, hogy ilyenkor fel lehet ismerni őket, nagyon megfigyelik, hogy nem leskelődik-e rá valamely Luczaszékes. Ha aztán valakit meglátnak, akkor abban bizakodva, hogy ők látatlanok, a széken állót megtámadják, a fehér körből kirántják, vagy reá lesnek és széttépik. Ezért történt meg pár évvel ezelőtt, hogy a Győr melletti Szabadhegyen, egy hallucináló huszár kardot rántott és összekaszabolta szomszédjait. (Lefoglalt Lucza-széke most a M. Nemzeti Múzeum néprajzi osztályában őriztetik.) Az, a kit a boszorkányok észre nem vettek, székét ismét ruhája alá rejti és a mise után gyorsan hazafut, hogy a széket az e czélra külön befűtött kemenczébe dobja. Mivel az utóbbi gyakorlat érthetővé teszi, hogy a Lucza-szék miért készül titokban és hogy a használat után miért szokott eltűnni nyomtalanul, ezúttal megemlítjük, hogy a győri polgármesteri hivatal és a katonai hatóság együttes hozzájárulásával megmentett győr-szabadhegyi néprajzi ritkaság már nem volt első Lucza-szék a M. Nemzeti Múzeumban. A régiségtan osztály 1871. évi szerzemény-naplójába okt. 7-én 267. sz. alatt a következő bejegyzés történt: “Luczaszék 1 drb. 7-féle (?) fából Gürtler Mihály vaáli plébános és egyházkerületi esperes ajándéka. Jegyzet: Vaálban 1868-ban éjféli mise alatt elkobzott Luczaszék, melyen18 éves vaáli legény Körmendy János a helybeli templomatya által ülve találtatott”. Valóban kívánatos volna, ha a régiségtári osztály raktárából e ritkaságot előkeresnék és az utóbb létrejött néprajzi osztályba áthelyeznék. Dr. Sebestyén Gyula Megjelent: Ethnographia • 20. évfolyam (1909)/IV.

A Magyar Nemzeti Múzeum első lucaszéke Fejér megyéből, Válról származik. A régiségtári osztály 1871. évi szerzeménynaplójába október 7-én 267. szám alatt a következő bejegyzés történt: “Luczaszék 1 db, 7 féle (?) fából. Gürtler Mihály vaáli plébános és egyházkerületi esperes ajándéka. Jegyzet. Vaálban 1868-ban éjféli mise alatt elkobzott Luczaszék, melyen 18 éves vaáli legény, Körmendy János a helybeli templomatya által ülve találtatott.”
A nevezetes lucaszék ülőlapjának aljára a váli plébános egy cédulát ragasztott, amelynek szövege ma is olvasható: “A babonás hit kívánja, hogy a Lucza széknek faragása Lucza napján, vagyis deczember 13-án kezdődjék és 9 féle fából készüljön, – és azt tartja, hogy a ki a karácsony éjféle mise alatt ily széken folytonosan ülve marad, úrfelmutatás alatt, a templomban jelen lévő boszorkányokat látni fogja.” A váli lucaszék hossza 30 cm, szélessége 8 cm, magassága 17 cm. Gyalulatlan, lábait hosszában és keresztben merevítő fák kötik össze, így 9 fődarabból áll. A Nemzeti Múzeum növénytani osztályának szakértője, Hollendonner Ferenc 1915-ben megvizsgálta a lucaszék anyagát. Megállapította, hogy valamennyi fődarabja különböző fafajtából, tehát 9 féle fából: jegenyefenyőből, közönséges borókából, cserből, akácból, kökényből, juharból, rózsafából, veresgyűrű-somból és körtefából készült. A lábak bekapcsolásához használt ékek közül háromnak az anyaga a felsoroltak közül való, a negyedik pedig bükkfa. Ezzel a váli lucaszéket alkotó fafajták száma tízre emelkedett. Körmendy János a környezetében előforduló valamennyi faféleséget felhasználta rítuseszközének elkészítéséhez. A váli lucaszék fényképét az 1930-as években megjelent kézikönyv, A magyarság néprajza is közölte.

Váli lucaszék, 1868-ból; a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi
(A szerző felvéte)

Válon eszerint még a 19. század utolsó harmadában is igen erősen élt a lucaszékkel és a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelem. Ezt a néprajzi gyűjtésből származó adatok is megerősítik: az ekkor születettek még személyekhez köthető történeteket, eseteket ismertek a lucaszék készítésével és használatával kapcsolatban. Nagy Gyuláné (szül. 1886) Valkó József esetét említette: “Kilenc nappal előtte kell elkészíteni a lucaszéket, 9 darabból szokták elkészíteni. Odaültek a szentegyházba a kórus alá, és akkor gyültek a boszorkányok. Éjféli misekor megnézték, ki a boszorkány, ember vagy asszony. Aztán az történt, a Kata néni, a Menyhárt Kata néni volt a legnagyobb boszorkány. Nagyon mérgesek voltak az emberre a széken, Valkó József bácsira, de muszáj volt megjelenni, mert a lucaszék odavette üket. Fölkapták székestül az öreget, és vitték oda a zugóba, Szent Jánosba (a szoborhoz a patak mellett), és belevágták a folyóba. Ha barátom nincs ott, belefullasztanak ezek a boszorkányok, mesélte Valkó József bácsi.” Domak Sándorné (szül. 1889) még hozzáfűzte: “Söprűvel jelentek meg az öreg Valkónak. Lucaszékre ráült, mind megjelent neki, és cérnaszálon malomkövet lógattak a fején”.
Ugyanezt a történetet – már általánosítva – 1951 -ben a Válhoz tartozó Mária-Anna pusztán is ismerték: “Lucaszéket karácsonyig csinálják, 12 napig. Akkor kimennek vele a keresztútra. Mikor a boszorkányok elmentek, akkor az ember gyorsan hazaszaladt, a kemencében meg már ég a tűz, és bedobja a széket. Mire elég, nincs többé ereje rajta a boszorkányoknak. Ha a boszorkányok mégis előjönnének, akkor az ember fölfelé a levegőbe babot szór, s a boszorkányok addig nem tudnak semmit csinálni vele míg fel nem szedik a babot. Ugyanezt templomban szenteltvíztartóhoz is szokták tenni, és aki megrúgja a lucaszéket, az a boszorkány. Lucaszéket kukoricalevélből készítik, fonják meg, s aki beleül, az látja a boszorkányokat. Lucaszékről lehet látni, hogy hajszálon forog a malomkerék, boszorkányok vannak benne. A boszorkányok figyelmeztetik azt, aki a lucaszéken ül, hogy jó lesz neki vigyázni. Egy ember is egyszer megszentelte a székét, mert nagyon félt. De mégsem volt ereje, amikor a boszorkányok a hajszálon függő malomkövet ráengedték. Ment volna haza, árokba lökték. Meg akarták fojtani, de nem halt meg. Keservesen ért haza, és csak a halálos ágyán mondta el, hogy látta a boszorkányokat a malomkövön, mert a boszorkányok felbíztatták, ha elmondja, akkor mindjárt meghal.” Az esetről a szomszédos községekből Válon szolgáló leányok is hallottak. Tordason így mesélte el 1951-ben a 76 éves Bradák Jánosné: “Luca napján – Válban szolgáltam akkor, ott készült a lucaszék, karácsony böjtjéig. A szenteltvízhez odaállították, az volt a boszorkány, aki nem tette bele az ujját szenteltvízbe, csak úgy csinált, mintha beletette volna. Aki az volt az mind kifelé nézett. Ismerték az embert, aki a lucaszékbe ült, kifelé sompolyogtak a mise vége előtt a templomból, a híd alá bújtak, s mikor ment haza az ember a lucaszékkel, behúzták a híd alá. Azt mondták neki, ha elárulja, hogy kik a boszorkányok, azonnal meghal. Hogyha nem akkor élhet, de jól vigyázzon magára. Ekkor az embert jól elverték, és elvihette a lucaszéket haza. Többet nem mert beleülni”.
Kajászópéteren a lucaszéket 13 napig csinálták. Karácsony éjszakáján kivitték a kereszthez, nagy bundában ráültek, “Fehér boszorkányt, kutyaszeműt” láttak róla. Tordason 1951-ben a 71 esztendős Bradák János mondta a lucaszékről: “Lucaszéket mi is csináltunk herelevélben áztatott kukoricahéjból, négylábú kis szék. Ezt elvittük az éjféli misére, az oltár elé letettük, s aki erre ráült, az látta a boszorkányokat. A széket Luca-napján kezdjük csinálni és karácsonyra fejezzük be. Tízenkét napig tart, minden nap dolgozunk rajta valamit, különösen este. Én nem ültem benne, csak segítettem a lucaszéket csinálni. Aki benne ült, elmondta, mit látott, aztán még a mise befeje előtt el kellett menekülnie, és elszórt valamit maga mögött, nem emlékszem, hogy mákot-e vagy kölest. Ezt a boszorkányoknak fel kellett előbb szedni, s akkor elmenekülhetett az ember. Bicskén a lucaszék Luca napjától karácsonyig készült úgy, hogy minden nap dolgoztak rajta. Különböző fafajtákból faragták, ülőkéjét 13 szálból összefont rozsszalmából készítették. Gyúrón a lucaszék ülőkéjét kukoricalevélből fonták. Készítését a lányos házaknál már advent elején elkezdték, hogy Luca napjára elkészüljenek vele. Luca estéjén a lány kivitte a kapuba, ráállt, s aki először jött, azt mondták, az lesz a férje. Ahol nem volt eladó lány, ott a lucaszék Lucanap és karácsony között készült. Aki az éjféli misén a templomajtóban ráült, az meglátta, hogy kik a falu boszorkányai, mert azok az oltárnak háttal álltak.

Lukács László
néprajzkutató

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.