Cyránski Mária – Rosti Pál emlékérem /1973
ROSTI PÁL
Uti emlékezetek Amerikából
A PALMARI PUSZTA (VENEZUELA)
Nem messze San Mateio helységétől, az araguai völgy közepe táján fekszik a Hacienda de Palmar (magyarosan mondva palmari puszta) Volmer Ferencz ur birtoka, kihez egy caracasi közös barátunktól ajánlólevelem volt. Benyargaltam tehát Palmarra, s ott oly barátságos fogadtatásban részesültem, hogy azt valóban csak a magyar vendégszeretethez hasonlíthatom. Ámbár csak néhány órát, legfölebb egy napot szándékoztam ott maradni, szeretetreméltó gazdám folytonos marasztalásának engedve, egész egy hónapot mulattam nála. Volt tehát alkalmam az araguai völgygyel, annak növényzetével, népe jellemével és szokásaival, valamint a kávéültetmények körüli kezeléssel közelebbről is megismerkedhetni.
Valamint Cuba szigetén a czukor, ugy az araguai völgyben a kávé képezi a vidék főgazdaságát, legyen tehát megengedve, ezen oly nagy fontosságu s közkedvességű növényről néhány szót szólanom.
A kávé apró, embermagasságnyi bokrokon terem. Levelei hosszukások, fodros szélüek, sötétzöldek, fényesek. A csemetét faiskolában nevelik körülbelül egy évig, a mikor aztán kiszabott helyére átültetik, mégpedig quincunxba (ötpontos elrendezésbe :*:), mintegy 3-4 lábnyira egymástól s mint már emlitettem bucharasek s bananék alá, hogy ezek árnyában növekedjenek, mert a kávé meg nem szenvedi a napot, ha nincs árnyéka, kiszárad. A bokor ugyan már átültetése évében (tehát a második évben) virágzik s gyümölcsöket hoz, de teljes termést csak az ötödik évben ad. A termés átlag véve 1-2 font bokrától, vannak azonban esetek, hogy teljesen megnőtt bokrok 16,18 sőt 20 font kávét is teremnek. A virágok aprók, fehérek, gyenge, de kellemes illatúak s a bokor veszszejét gyürűkként fogják körül. A kávébokor rendesen csak egyszer, nevezetesen az első esőzések után (april végével s májusban) virágzik. A virágzás csak 24 óráig tart, még pedig egyszerre az egész ültetvényben; ez gyönyörű látvány, mintha csak hó lepné be az egész táblát. A kávébogyó éretlen korában zöld, érett korában vörös. Az aratás, a bogyó-szedés septembertől decemberig szokott tartani, ennyi ideig azon okból, minthogy a kávé nem érik meg egyszerre, főkép ha egyes kora esők következtében (melyek kivételképen martiusban s aprilisban egy-két napra beállanak) a bokrok a rendes időn kivül többszörösen virágzanak. Aratás idején minden házi s mezei munka abban marad, s a környék valamennyi asszonya, leánya s gyereke összesereglik kávét szedni. Valóban bámulatos ügyességgel s gyorsasággal tudják a szép bokrokat vörös diszétől megfosztani. Munkájukat kosár-számra fizetik (ha jól emlékszem egy reállal); a kosarak pálmalevélből fonvák s mintegy vékányi nagyságúak. A leszedett vörös kávébogyóban rendesen két, bab-alakú mag van (az általánosan ismert kávészem, amint az a kereskedésben forog) finom hártyával egymáshoz kötve; hogy tehát tulajdonképeni kávé-szemekhez jussanak, a bogyókat vízzel hajtott morzsológépen eresztik át, mely a felső, vörös kérget lehántja. Ezután a szemeket megmossák s megszárítják, s ha már egészen szárazak, szintén vízzel hajtott, könnyű törönczök lehántják a második hártyát. Most végre a nők megválogatják az ép szemeket a hibásoktól s ezzel a kávét elkészítik az elszállításra, t.i. Cocuyza (Agave Americana és Agave Cocuy) fonalból szőtt, rövid, félmázsát tartalmazó kávézsákokba rakják, melyeket aztán az arrierok szamaraikon Caracasba vagy Porto Cabelloba szállítanak. A szállítási díj az említett városok bármelyikéig 3 dollár egy-egy cargáért (2 mázsáért). A kávé ára változik, rendesen 10-12 dollár mázsája helyben, ottlétemkor (1857-ben) 15-16 dollár volt mázsája.
El Palmar Venezuelában
Az araguai völgyek termesztőinek a kávé mázsája átlag 6 dollárba kerül, betudva az ültetménybe fektetett tőke kamatját. A főkiadást az ültetmény tisztántartása képezi; ezen áldott földben ugyanis, ezen dúsan fejlesztő égalj alatt a sok mindenféle gaz is nagy bőségben terem, az ültetménynek pedig gazmentesnek kell lenni. Különös ellensége a kávébokornak egy kuszó-növény (élősdi, a loranthus egy neme), mely a szerencsétlen bokrot boa constrictor módjára körülfonja s elöli. De ezen egyen kivül nincs is más ellensége; nincs állat, mely leveleit, vagy zsenge ágait kedvelné, nincs bogár, hernyó, mely a termést megkárosítaná, mint a magyar alföld repczéjét. A kávéültetmény rendesen sokáig eltart, vannak Venezuelában 60-70 éves ültetmények; a palmari körülbelől 30 éves. Az utóbb nevezett ültetményben évenkint kerekszámmal 2000 mázsa kávé terem.
Folytatás hamarosan…
Rosti Pál – Uti emlékezetek Amerikából
