Nagyszerű muzsika és pompás előadás az őszi kánikulában
Emlékezés, összefogás
Dunaújváros – Rossz beidegződések munkálnak bennem, kétségtelen: kicsit megijedtem, amikor megtudtam, hogy Karl Jenkins műveiből közel négymillió példány fogyott el világszerte…
Jenkins két (most már tudom: remek) művéből gyúrt ugyanis össze egy produkciót Horváth Péter, a Dunaújvárosi Vegyeskar karnagya – a vasárnap esti, az evangélikus templomban tartott telt-telt házas Emlékezés koncert előadói pedig, újabb nagyszerű összefogás eredményeképpen a Vegyeskar, a Dunaújvárosi Női Kar, a Viadana Kamarakórus, továbbá a Széchenyi, a Rudas és a Bánki középiskolák kórusai voltak. És persze nagy hiba lenne elfeledkezni a hibátlanul muzsikáló, a Sándor Frigyes Zeneiskola tanáraiból összeállt zenekarról.A mintegy negyvenöt perces mű előadásával – mely a világszerte roppant népszerű, nálunk jószerivel ismeretlen wales-i komponista, Jenkins The Armed Man – A Mass for Peace című miséjének négy tételéből, továbbá a Stabat Mater három szólótételéből állt össze – egy világméretű kezdeményezéshez csatlakozott a több mint száz fős összkórus és a zenekar. Vasárnap ugyanis a világ számtalan pontján kórusok ezrei énekeltek a békéért – s bármi elkoptatott is e kifejezés, fontosságába vetett hitünk csak erősödhetett a koncert végére.
A mű, e kombinációban: nagyszerű. Megkapó. Lélekemelő. Csodálatos. Úgy modern, úgy kortárs, hogy közben minden ízében klasszikus. Ami pedig az előadást illeti, nos, arról csak annyit jegyeztem be hűséges kockás laptopomba, hogy bárhol a világon megállná a helyét.Ahogy a kórus szólt, az lélegzetelállító volt: egységességénél csak a dinamikája volt veszélyesebb fegyver – helyenként a duzzadó energiák visszafogása látszott a legnehezebb feladatnak.
A remekbe szabott, rafináltan szerkesztett szólók (Ács Erika megkapóan fátyolos, és Péter Kata szintén hibátlan, érzelmekben gazdag hangjának hála) közül igazán ritkán hallható élményt adott a harmadik sirató, amely arám nyelven csendült fel – a kórus, melyben e résznél szinte minden énekes külön szólamot kapott, oly csodásan zsongott, akár a marakesi éjszaka.
Letaglózó, felemelő, magával ragadó este: de sok ilyenre lenne szükségünk…
2011. szeptember 13. Dunaújvárosi Hírlap – Boda András
