Dunaújvárosi Hírlap – 1997. február 22.
Séta a pentelei pinceszernél
Befejezésül látogassuk meg még az aranyvölgyi pinceszert, és ezzel zárjuk sétánkat. Valóban, jellegzetes tartozéka a sok pincéből képződött pinceszer a Mezőföld Dunamenti falvainak. Pentelén az Aranyvölgy két oldalán már a XIX. század elejétől kezdve szaporodtak a kis épületek, a Bánom, ma Pince sor 1836. évből származó térképen még csak az alsó harmadában látszik présházakkal beépítettnek. Voltak pincék a Kálváriára felvezető út mentén, valamint a Hegyekben is. A Kálvária keresztjei az idő tájt még nem az Öreghegyen voltak, így nem volt baj, ha valaki pityókásan botorkált alá a szőlőhegyről. Az Aranyvölgyre és a Bánomra a nagyszámú pince jellemző, a Kálvárián és a Hegyekben erősen keveredett kisebb lakóházakkal. Általános jellemzőjük a körülbelül 4×4 méter, vagy még ennél is kisebb alapterületű vastag, vert vagy falazott vályogtégla falú présház, széles, alacsony kétszárnyú kapuval, padlás nélküli, náddal bőségesen fedett tetővel, a falban kis ablakkal, amely inkább a szellőzés, mintsem a világítás célját szolgálta. Legtöbbször szorosan nekiépültek a löszpartnak. Innen indult a pince a helyiség közepe táján, padlója sokszor 1-2 méterrel is alacsonyabban, mint a présház. Kiváló volt a hőszigetelő képessége: a légzsilipként is működő présház után következő pince télen-nyáron 8-12 fokos hőmérsékletével igencsak alkalmas volt a borok érlelésére és tárolására.
Az állandó berendezéshez tartozott a 600-800 literes erjesztő kád, a must meregető dézsa, a szüretelő puttony, a hordó feltöltéséhez a tőzike, természetesen az ászokfán sorakozó hordók, az eddigiek mind-mind fából. Láthattuk a lopótökből készült hébért, különböző csapokat, aknákat, a tömítésükhöz szükséges papírvékonyságú kukorica leveleit és az ajcslongot, a filoxera megjelenése után már a kénegezőt is. A régi prések sok esetben még fából, később már öntöttvasból készültek. Nélkülözhetetlen kellék a présház sarkában a kis faragott asztalka, mellette gyalogszékek vagy pad, rajta a legfontosabb: gyertya, gyertyatartó, kancsó és poharak a bor kóstolgatásához. Gyertya nélkül nincs borfejtés, melynek alkalmával elmulaszthatatlan teendő volt a gyertyavilág elé tartott bor átlátszóságának, gyöngyözésének vizsgálata. Nem tudom, olvasóim közül ki fejtett már bort a pince mélyén, miközben friss krumplis házikenyérrel az éppen csak kifagyott fokhagymás füstöltkolbászt falatozták és torkukat a különleges illatú, zamatos borral öblítették. Nem szégyellem bevallani, ma is összefut a nyál a szájamban, ha rá gondolok.
Kevés olyan ház volt a faluban, ahol földbevájt, fúrt pince ne lett volna, a gazdák jórésze mégsem ott tartotta borát. Elengedhetetlen szertartás volt, a vasárnapi nagymise után még ünneplősen, ragyogó csizmában, kis demizsonnal a kézben komótosan kiballagni a Lebuktól a bánomi pincébe, csak azért, hogy friss bor kerüljön az ízletes tyúkhúsleves és a sok nokedli közül előpirosló tejfölös paprikás csirke mellé. Ilyen alkalmat senki sem mulasztott volna el! Hangulata volt az estébe nyúló közös borozgatásnak a komákkal a présházban, jó időben a présház előtt. Eltűntek a pincesorok – ma már néhány bánomi pince őrzi emléküket, ahol a vincellér szerszámok helyén az autó tartózkodik.
A Pince sor egy 1964-ben készült felvételen
Szép, regényes hely volt az aranyvölgyi pincesor kezdete. A betorkolló utak kis teret alkottak, az utak kezdetén nagyobb épületekkel, amelyek mögé megbújva sorjáztak az utcai kis házacskák. A tér közepét mély, szakadékos patak szelte át zúgóval, felette a boltozott téglahíd. Nem messze az út szélén a léckerítéssel övezett fakereszt, melynek helyét a plébánia 1797. évi feljegyzése így adja meg: In fine possessionis versus Földvárinum. A kereszt előtt mindig volt virág. Tervezte valaki az együttest, vagy csak így sikerült? Eltűnt a múltban…
Aranyvölgy egykori házai az új, panelházak tövében /1973
fotó: MTI/Horváth Péter
Röviden Pesty Frigyesről: Pesty Frigyes – a Magyar Tudományos Akadémia és a Helytartó Tanács támogatásával – 1864 februárjában bocsátotta ki felhívását helynevek gyűjtésére. A beérkezett válaszok meglehetősen vegyes értékűek voltak. A nem kielégítő feleleteket küldő helységek elöljáróit a Helytartó Tanács ismételt adatgyűjtésre kötelezte. A beküldött “füzetek” nyelvészeti, történeti, néprajzi, stb. értéke természetszerűen a leíró jegyzők, bírók, papok és mások műveltségének a függvénye.
Mint már említettem, a Pentelére vonatkozó leírást Zalay Ferenc helybéli kht. esperes-plébános adta Pesty Frigyes részére.
Őri Zoltán
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
