Pentele helye a középkorban


Dunaújvárosi Hírlap – 1998. január 9.

PENTELE HELYE A KÖZÉPKORBAN


Korabeli térkép a szerző felvételén

Adonytól Dunaföldvárig a kedvező adottságokkal rendelkező kis dombocskákat, a magas part Duna fölé kiugró földnyelveit mindenütt felhasználta az ókor és a középkor embere, hogy a maguk védhető szálláshelyeit létrehozza. A Rácdomb esetében beértük azzal, hogy a Dunáig nyúló földnyelvről a Vaskapu árkával leválasztott várhelyet vizsgáljuk. Nem véletlenül; rajta építette fel várát az Andornok nemzetség, majd később a hódító törökök.
Azért, hogy a mulasztást bepótoljuk, érdemes lesz kissé tovább vizsgálódnunk.
Ha Pentele középkori elődjét keressük, a XI. és XII. századba kell képzeletben visszamennünk. Az Öreghegyen Intercisa erődje, palotái romokban hevertek, a mai Kálvária út mentén kis házacskák romjai húzódtak a patak partjáig. A tatárjárás rombolta le az Andornok-féle várat, és a római kori alapokra épített Pentele monostorát. A napjainkra kialakult Pentelét felejtsük el: ebben az időben a dombok karéjában kialakult már a patakvölgyek rendszere a Felsőfoki, Lebuki, Alsófoki patakokkal, valamint ezek távolabbi, időszakos vízfolyású mellékágaival. Egyebütt lankás, helyenként meredekebb lakatlan domboldalak, ahol házaknak, utcáknak még semmi nyoma. Mivel a középkorról beszélünk, elfogadhatjuk ezt az okiratokkal bizonyítható állapotot. Nem úgy a Duna esetében, ahol teljes bizonytalanságban vagyunk, mivel a folyam szinte nemzedékről nemzedékre változtatta medrét, alakította partvonalát, építette, rombolta szigeteit.
Vizsgálódjunk tovább: út még nincs a völgyben, a patakok mellett, a Duna vízszintjéig mélyen berágódott vízfolyások az időnként kialakuló zúgókkal inkább akadályozzák, mint segítik a közlekedést. A rómaiak régi útja a Duna mellékéről a mai Kálvária út közelében vezet az erőd északi kapujához, majd onnan déli oldalon kilépve a polgárváros néhány jelentéktelen maradványa között halad a mai Aranyvölgyben épülő templomig, majd a mai Béke téren csatlakozott a limes útba.
Kolostor és vár nem létezhetett szolganépek, jobbágyok nélkül. Hol lakhattak ezek? Érszegi Géza szerint a mai Magyar utca helyén volt az az út, amelynek a várnál kezdődő két oldalát népesítették be, dr. Bóna István néhány bizánci eredetű lelet alapján úgy véli, hogy lakóhelyük valahol a Lengyel köz és a Bem utca karéljában lehetett, Nagy Lajos úgy gondolja, a Rácok közét is magában foglaló dombhátságon keresendő.

Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés

Ma ezt a dombhátságot a Temető, Frangepán, Pentelei Molnár János utcák, valamint a Páskom dűlő határolják, melyek gyűrűként övezik a középpontban fekvő kis magaslatot a Frangepán utca és a Rosti Pál sor között. A terület könnyen volt védhetővé alakítható: nagyobb árkok, némi túlzással sáncoknak is nevezhetők, fokozhatták a magaslaton lakók biztonságérzetét. Ha elfogadjuk ezt a felvetést, magyarázatot találunk a Pentelei Molnár János utca létrejöttére is. Ez az utca valahogyan “kilóg” Pentele település fejlődésének elméletéből. Ha arra gondolunk, hogy a későbbi lakók a felhagyott árok – sánc – vonalát hasznosították, érthetőbbé válik máris létezése. Hasonlóan fejlődhettek a további utcák is: a Lebuk és a Temető utca. A hátságnak ezen a délnyugati oldalán a domb lankásabb, a kettős árokrendszer nagyobb védelmet nyújthatott. Merész feltételezésnek látszik? Gondoljunk csak vissza: Dunaföldvár templomhegyi utcái a kelta Annamatia sáncainak nyomvonalán alakultak ki!

Habsburg Birodalom (1869-1887) – Harmadik Katonai Felmérés

Az 1882. évi kataszteri térképen világosan felfedezhető a magaslat árokrendszere. A domborzati viszonyok ismeretében rájövünk, hogy ez a rendszer nemcsak vízelvezetés célját szolgálta, inkább épületet – épületeket övezhetett.
Ha előzőeket elfogadjuk, képzeletben kirajzolhatjuk a XI-XII. századbeli Pentelét: lakói, talán az elődöktől örökölt védhető dombocska előnyös fekvését használták ki. A település gerincét a Közép út képezte, mely a mai Frangepán utca nyomvonalát követve érte el a Rácdombon épített vár Vaskapuval leválasztott dombját a Táltos utca és a Magyar út keresztezésénél, innen a Mohácsi út helyén érkezett a várkapuhoz, mint azt egy 1826. évi térképen látjuk.
A helyi lakosság évszázadokon át használhatta a helyet anélkül, hogy az esetleg napvilágra került egy-két üszkös csont, földbe vájt tűzhely, a tetőt tartó elkorhadt oszlopok helye bármit is jelentett volna számára a régi rác temetőn kívül. Elszórtan ezen a területen is kerültek elő leletek, régi penteleiek, köztük magam is emlékszem földből kiásott, római pénzzel teli kis korsóra, fekvő alakot ábrázoló szobrocskára, emberi csontokra, csontvázakra, koponyákra.
A kis dombátság szélső öveit, a Szérűskertek útját (Temető utca), valamint a Burgundiát – ahogy a rácok hívták a későbbi Vatze utcát – (Pentelei Molnár János utca), az idők során folyamatosan bővítették lakóik. Erre csak a domboldalak irányába volt lehetőség. Az utcák mai, meredek partoldalai csak ezen munka során jöttek létre. A templom mögött, a Temető utcán felfelé menet láthat a szemlélődő egy garázscsoportot, nekiépítve a partnak. Gyerekkoromban a garázsok helyén még domb volt. Régiek emlékezete, valamint a kataszteri térkép bizonysága alapján itt volt a falu régi iskolája még a múlt század elején. Vele szemben, a Frangepán utca torkolatában volt a mesterház, a tanítói lakás, udvarában jóvízű kútal. Ezt használta a környék, gyermekként többször voltam itt dédanyámmal. Maga a katolikus templom is a domb nyúlványának végében volt.

Őri Zoltán

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros