A Hírlap – 1995. október 14.
Az építés első tíz éve (I.)
Az I. ötéves terv elfogadásával egyidejűleg 1949. december 9-én az országgyűlés, majd december 28-án a Minisztertanács ülésezett, és határozott a Vasmű és a hozzá tartozó lakótelep megépítéséről. Ennek nyomán, párt és állami intézkedésekre, példátlan prioritást kapott a beruházás. Megmozdult az ország, tízezrek érkeztek Pentelére. Az első fiatalok DISZ megbízólevéllel jöttek.
Szabad Nép – 1950. október 15.
Akik látják az Óriás első lépéseit…
Szinte hihetetlennek tűnik ma már ennek szövege: “Megbízunk, hogy vegyél részt Dunapentele építésében.” Majd másik felhívásban: “Magyar Ifjúság! Építsük fel a Dunai Vasművet, ötéves tervünk büszkeségét!”. Építő táborok és iskolákat végző fiatalok fogadalmi jelszava lett: “Találkozunk Dunapentelén!”
1950. május 2-án hivatalosan is megkezdődött a kohászati kombinát építése. Augusztus elején létrejött az első önálló pentelei vállalkozás, a Dunamenti Magasépítő Vállalat. Ezt nem sokkal később még vagy másfél tucat követte.
Az építkezés “egyenruhája” volt az esőköpeny és a gumicsizma. Bélyegző hirdette rajtuk a tulajdonos nevét pl. Kohó, Mélyép, Magasépítő stb. Ezeket bármerre mentek, büszén viselték. Rang lett Sztálinváros építőjének lenni.
DISZ – DUNAI VASMŰ IFJÚ ÉPÍTŐJE 1951 – kitűző
A rengeteg érkezőnek szállás kellett. Dunapentele túltelített lett, de példátlan gyorsasággal épültek a Radar és a Déliváros barakktáborai. Az utóbbiban volt eset, hogy hatezer ember is lakott, s az emeletes ágyak kényelmetlensége mellett a tisztálkodási lehetőségek is nagyon szűkösek voltak. Az elhelyezéseket, szociális feltételeket a születő vállalatok szakszervezeti bizottságai ellenőrizték, a Szállásellátó V. pedig gondoskodott – megalakulása után – a gyakorlati megvalósításról.
Az első barakkok lakosai bizony nem csak a munkaterületeket látogatták, hanem a pentelei parasztság szőlőit, gyümölcsöseit. Nem egy esetben kellett őrségeket szervezni a sokszor csoportos tolvajlások miatt. A szemestermény vetéseket a földgépek, a szőlőket, gyümölcsösöket pedig az emberek tették tönkre.
De elképesztő tempóban folyt a gigászi munka. Eredményeként 1950 augusztus végére beköltözhető lett a város első lakóháza. Otthonosabbá váltak a lakótelepek, barakktáborok is. Már, ha csak csírájában is, de jelentkezik a fiatalok kulturális tevékenysége. A radari Petőfi kultúrházban Villon estéket rendeztek, Kálnoki, Mészöly, József Attila fordításait olvasták fel. De lehetett hallani Lövy-változatokat éppen úgy, mint Faludi Villoniádáit. (Egyébként abban az épületben tartotta alakuló ülését 1951 májusában a Városi Tanács is.)
Volt idő, amikor a munkaverseny élén álló brigádokat rezesbanda fogadta munkahelyükön…
Az egészségügyi ellátás egyik első megoldása volt, hogy a korábbi radari katonai kaszárnyát kórháznak rendezték be. Később a Május 1. utcában Egészségház létesült.
Az építkezéseken a kézi munkákat a szállítószalagok és más gépek váltották fel. Az embert próbáló japáner viszont még sokáig használatos maradt. A gép az ember barátja lett, de helyenként számos balesetet idézett elő. A halálos balesetek mellett bizony sorra jelentkeztek a csonkolásos esetek. (Gy. József fiatal darukötöző áramütés következtében sérült. Két kezét és egyik lábát amputálták, 22 évig volt ágyhoz kötve. Szörnyű kínjait leírni nem lehet, azt csak felesége és két gyermeke élte át.)
Ikarusz helyett a fakarusz, na meg a ponyvás teherautók voltak a fő közlekedési eszközök. Ha a járművet az utasok kisegítették a sárból, vízből, akkor mehettek tovább. A rajtuk szolgáló szép kalauz kislányok, ma éltes fehérhajú nagymamák.
Fakarusz az 50-es években
fotó: MTI/Intercisa Múzeum
Az elképesztő ütemű munkák következtében sorra készültek az objektumok: Béke étterem és Üzletház, Május 1. utca.
1951 szeptemberében megkezdődött a tanítás a Vasvári Pál Általános Iskola bal szárnyában, míg a jobb szárnyban a tanács nyert elhelyezést. Az iskola tornatermében nyilvános tárgyalást is rendeztek – nyolc vádlottal – súlyos bűncselekmények miatt, Jocó, Lófej, Halál és bandája lábhoz bilincselt csuklókkal került be a terembe.
Felemelőbb érzés volt a tanácsi szárnyban Házi Árpád belügyminiszter látogatása. A serleg, mely körbejárt “varázsitallal” volt tele az ismerkedési esten, csak hát aki ivott belőle, saját magát sem ismerte meg. Később a Görbe utca első házába, majd pedig a Bartók kultúrház mellé került a tanács hosszabb időre.
1951 augusztusában a Szórád Márton iskola udvarán tartotta első előadását az Állami Faluszínház. Tagjai mint boldog időkre emlékeznek vissza.
Szeptemberben beüzemelt az öntöde, karácsonykor pedig már izgalmas filmet néztünk a Dózsa moziban. Egy másik szép “film” volt a filmszínház megtekintése, megismerése.
Aztán szintén mozgalmas év köszöntött ránk: mintegy 25 ezer nő és férfi izmai feszültek a nehéz munkának 1952-ben. Elkészült a Tűzálló téglagyár. De a városépítők is bizonyítottak; 1952 áprilisára elkészítik a városi Rendelőintézetet. Következő év szeptemberére átadják a Kohó és Gépipari Technikumot. Majd a gyárépítők bizonyítanak ismét, 1953-ban átadják az Erőművet. Két hónapra rá melegek a lakások, megindul a központi fűtés. December végére pedig van színházunk: Bartók Béla Művelődési Ház. Nincs határa a versenynek; 1954 februárban a Nagyolvasztó átadási ünnepségén dicsérjük az építőket.
Fizetés – önkiszolgálással… A “szocialista típusú” emberen folytatott sok-sok kísérlet egyike az ötvenes évek végén…
Ezer és ezer dolgos ember egyéni sorsa összegződik a hatalmas létesítményekben. Valóban ilyen még soha nem volt!
(Folytatás hamarosan!)
Horváth György
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
