Dunaújvárosi Hírlap – 2013. október 22.
Akkor és most – a szocreál
Olvasói kiegészítés a szocreálhoz – Eltűnt freskók nyomában…
Szente Tünde
Hűséges olvasónk, Szendrő Ilona az Akkor és most rovatunk szocialista realizmusról szóló cikkünk nyomán hívta fel szerkesztőségünket.
Elmondta, hogy egykori munkahelyét Pálfalvi János és Csasztka Ilona műalkotásai tették még szerethetőbbé, ezeket fotókkal is tudja dokumentálni.
Szíves invitálásának eleget téve kerestem fel Szendrő Ilonát belvárosi otthonában. Szobája asztalkájára már kikészítette féltve őrzött fényképeit, amelyek felelevenítik életének szépséges korszakát.
A fotók 1963-ban készültek a vasmű 4-es szállóján, középen Szendrő Ilona látható, mögötte a freskók, amik már nincsenek meg: ma az épületrészlet a Klub Hotel portája és étterem bejárata
fotók: Szendrő Ilona
– Férjemmel együtt érkeztünk hatvan évvel ezelőtt Sztálinvárosba. Mindketten Kunszentmártonban születtünk, amikor összeházasodtunk, Szentesre költöztünk. Férjem molnár volt, a jobb megélhetés reményében más molnárokkal együtt választottuk 1953-ban az épülő várost, ahol a Sztálin Vasmű Gépgyár dolgozói lettünk. A valamikori fehérneműgyár helyén álló igazgatóságon az étkezési jegyekkel és a vidékiek buszjegyeivel foglalkoztam.
Munka mellett Ilona néni röplabdázott, maradandó emlék a térde táján látható nyom a bőre alatt: – Vörös salakos kézi- és röplabdapályák voltak a mai uszoda helyén, ott szereztem a plezúrt, amit azóta is magamon hordok.
A vasmű 4-es szállójának hatvanas évekbeli átadásával (a pontos dátumra már nem emlékszik) megváltozott az élete, húsz évig annak vezetője volt. A fényképek tanúsága szerint a határozott és csinos asszony sokat látott és hallott a szállón megfordulók körül, a külföldi delegációktól kedves tárgyi emlékeket őriz.
A Dunai Vasmű 220 személyes munkásszállója az Építők útján /1961
Ez az első munkásszálló, melyben kizárólag kétágyas szobák vannak és mindegyikhez külön mosdófülke tartozik.
fotó: MTI/Tormai Andor
Dunai Vasmű – idegenek szemével
Szomorúan jegyzi meg a fotók rakosgatása közben, hogy a képeken láthatók közül sokan már nem élnek. Felcsillan a szeme, amikor az első autójáról, egy Moszkvics gépjárműről készült fényképet veszem a kezembe. – Korábban volt egy 125 köbcentis Danuvia motorkerékpárom, azzal jártam haza a szüleimhez a Kunszentmárton melletti Kungyalu egyik tanyájára. Szombaton délig dolgoztunk, s utána mentünk haza.
A Pálfalvi házaspár alkotásának tulajdonítja a 4-es szálló átalakításával megsemmisített kettő darab falfestményt. Az egyik a szálló portáján, a másik az alsó szintre levezető lépcső mellett volt. A kétágyas szobákkal, a folyosó végén fürdőkkel kialakított szálló 220 személynek biztosított lakhatást. A vasműsöktől 200 forintot levontak a bérosztályon havi fizetésükből, a kiküldetésben lévő vendégek pedig 25 forintot fizettek egy éjszakáért, nekik a “B” oldalon tartottak fenn 13 szobát, s még kettőt Borovszky Ambrus vendégeinek. Az 1967-es Horgász Világbajnokság résztvevőit is a szállón helyezték el. A Vasmű út felőli “A” részen működött a pinceklub, de kialakítottak kultúrhelyiséget is. Tizenvalahány újság járt hozzájuk. A portán iparőrök dolgoztak…
Dunai Vasmű munkásszállója, háttérben Pálfalvi János Kohászok című sgrafittója
fotó: Intercisa Múzeum
Ilona néni összesen 28 évig dolgozott a Dunai Vasműben, arany gyűrűs vagyok, mondja büszkén a törzsgárda minősítést. A Dunai Vasmű vezetése elismerte munkáját, többek között ezt jelzi a 10 bekeretezett oklevél, amit a szállón hagyott. Jó szívvel gondol Borovszky Ambrusra, a vasmű vezérigazgatójára. A Vasas Szakszervezetnek a mai napig tagja, a 60. évfordulóra emléklapot kapott.
Vasmű út képeslapon
– Régen a város tele volt virággal, rózsákkal, az emberek a kirakatok nézegetése közben sétáltak a Vasmű úton, nem járt ennyi autó – gondol nosztalgiával a múltra. – A valamikori hatvanezerből jóval kevesebben vagyunk – fájlalja a mára már kissé megfáradt asszony.
“Szocializmus, kádárizmus után most euizmus van”, ez utóbbin az Európai Unióhoz tartozásunkat érti. Majd lakonikusan kijelenti: “Utálom a politikát.” Mondván, mindenbe beleszól, a tévé, a rádió sem szórakoztató, politikával és erőszakkal van tele. Ennek ellenére a Dunaújvárosi Hírlapra a kezdetektől előfizetett, kedvenc rovata a sport. S hogy mennyire alapos olvasó, ennek bizonysága a most elkészült cikk.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
