Dunaújvárosi Hírlap – 1977. augusztus 9.
Városunk jövője
Figyelmet érdemlő tanulmány Dunaújvárosról
Dunaújváros a legdinamikusabban fejlődő magyar városok közé tartozik. A gyors növekedésből fakadó gond, hogy a város távlati fejlesztését meghatározó alapdokumentum, az általános rendezési terv – legalábbis egyes elemeiben – viszonylag gyorsan túlhaladottá vált. Szükség van ezért az általános rendezési terv rendszeres időközökben való felülvizsgálatára, s a terv átdolgozására az új realitásoknak megfelelően.
A VÁTI (Városépítési Tudományos és Tervező Intézet) a tanács megrendelésére hozzáfogott Dunaújváros korábban kidolgozott általános rendezési tervének felülvizsgálatához, s e célból s az ott dolgozó tervezőkollektíva elkészítette a “Dunaújváros regionális összefüggésének vizsgálata” című tanulmányt, amely az átdolgozásra váró általános rendezési terv egyik alapdokumentuma.
A szóbanforgó tanulmány számos figyelemreméltó megállapítást tartalmaz, amelyek irányadók lehetnek a városfejlesztésre vonatkozó döntések meghozatalában.
Római városrész /1975
fotó: MTI/Horváth Péter
Népesség – munkaerőhelyzet
A tanulmány első része elemzi Dunaújváros létrejöttének gazdasági indítékait, a dinamikus fejlődésre ható okokat, majd a város és a városkörnyék demográfiai adatait dolgozza fel.
Megállapítja, hogy az elmúlt időszakban a városi népesség növekedésének 48 százaléka származott a természetes szaporodásból, míg a beköltözések adták a növekedés további 52 százalékát. A jövőben mind a természetes szaporodás, mint a bevándorlás mérséklődésével lehet számolni. Az időskorúak arányának növekedése, továbbá a jövőben szülőképes korba lépő, kevésbé népes korosztályok léte valószínűsíti a természetes szaporodás városi mutatójának a csökkenését. A városokba költözés országosan mérséklő irányzata figyelhető meg, ami hatással lehet a dunaújvárosi népesség alakulására is. Mindezek figyelembevételével a tanulmány – az Országos Tervhivatal előrebecslésével egyezően – 70 ezerben jelöli meg városunk 1985-re várható, és 85 ezerben 1995-re várható népességét, egyúttal alultervezettnek minősíti a városi tanács V. ötéves tervében 1980-ra kalkulált 60 ezres népességszámot.
Összefoglalójában az idézett tanulmány megállapítja: “az ezredforduló utáni években egy százezer fős város megvalósulása reálisnak látszik.”
Elemzi a tanulmány Dunaújváros munkaerőmérlegét is. Jelenleg 36 ezren dolgoznak a város munkahelyein. Távlatban (1995-re) az iparfejlesztés mértékének függvényében 46, illetőleg 48 ezerben jelöli meg a tervezőkollektíva a város aktív keresőinek számát. Amennyiben az ipar, építőipar és a tercier ágazatok együttes munkaerőigénye eléri a 48 ezret, vagy az ingázók számának növekedésével, vagy a lakosság fokozott idetelepítésével lehet a város munkaerő-szükségletét kielégíteni. A tanulmány megállapítja: “Az elmúlt 5 éves tervidőszakban a már meglevő ipari bázisokon erőteljes volt a fejlődés. Ennek eredményeként megoldódott a városban a munkaerő teljes körű foglalkoztatása, sőt a város vonzáskörzetében tovább nőtt a munkaerőfeszültség, s ez a következő években még erőteljesebben fog növekedni és érvényre jutni.”
Iparfejlesztés
A tanulmány – az ismert iparfejlesztési koncepciókkal egyezően – reálisnak és szükségesnek tartja a Dunai Vasmű nagyarányú fejlesztését, mégpedig a hatékonyság javítása mellett. A vasmű termelésének fokozása távlatban (1990-re) az üzemben foglalkoztatottak három-négyezer fős növekedését feltételezi.
A papíripar fejlesztésével kapcsolatban figyelemre méltó megállapítást tesz a tanulmány, amit szó szerint idézünk: “Az ipari fejlődés során a csomagolóipar-igény nemzetközi viszonylatban is rendkívül nagy, ezért az ágazaton belüli fejlesztés a VI. ötéves tervben indokolttá teheti egy újabb hullámvertikum létesítését a dunaújvárosi meglevő bázison, hol adott a technológia, az infrastrukturális háttér és a szakképzett munkásgárda.”
Foglalkozik a tanulmány többek között a dunaújvárosi építőipar fejlődésének perspektívájával, kapacitásának kiemeli, hogy növelésével alkalmassá kell tenni az építőipari ágazatot az ipar- és városfejlesztésből fakadó feladatok ellátására.
Egy kritikus megállapítás indokolatlanul elmaradottnak tartja városunkban az élelmiszeripart, javasolja továbbá az iparon belül az élelmiszeripar részarányának növelését, mert – a munkaerőt kivéve – kedvező adottságokkal rendelkezik a város az említett ágazat fejlesztésére. A munkaerőhelyzetre utalva a tanulmány szerzői útmutatással is szolgálnak, idézzük: “Ez a tény a távlati fejlesztés szempontjából felveti a gazdaságtalanul működő üzemek, telephelyek esetleges felszámolását és a munkaerő átcsoportosításának lehetőségét.”
A tanulmány kedvezőnek értékeli Dunaújvárosban az iparfejlesztés területi adottságait. “Körülbelül 200 hektár tartalék iparterület áll rendelkezésre a város déli részén. Ennek egy része a meglevő üzemek (Dunai Vasmű, papírgyár) további bővítéséhez szükséges, míg új telephelyek kialakításához a vasműtől nyugatra, az iparvágány és a 6-os út közötti terület vehető igénybe. Ez a közlekedési kapcsolatok alapján (közút melletti fekvés, iparvágánnyal ellátható) igen kedvező szállításigényes iparok telepítésére.”
Érkező hajó a dunaújvárosi hajóállomásra
fotó: DH archívum
Duna-híd, kétsávos autópálya
A tanulmány legérdekesebb fejezete kapcsolatokról, a közlekedési s azok fejlesztéséről szóló rész, amely – az egy évtizede készített elemzésekkel ellentétben – indokoltnak tartja a város vonzáskörzetének keleti irányú kiterjesztését és az Alföld felé a közlekedési kapcsolatok javítását. Idézünk a tanulmányból: “A Duna jobb és bal parti kapcsolatának erősítése – a főváros elkerülésével – egyre reálisabb igény. A főváros tehermentesítését szolgáló úgynevezett középső körgyűrű, a Székesfehérvár – Szolnok közötti összeköttetéssel egy új Duna-híd megépítését tenné szükségessé, mely elősegítené a nagyméretű szállítási és kooperációs kapcsolatok további bővülését. Ez a híd mindenképpen érintené az általunk vizsgált térséget, mely nemcsak Dunaújváros, de környezetének számára is jelentős lenne. A teherszállításon kívül a Duna bal partjáról ingázók számára kedvező közúti összeköttetést biztosítana. A bal parti települések (Szalkszentmárton, Tass, Dunavecse stb.) és Dunaújváros fizikai távolsága csökkenne, a város vonzáskörzete megnőne, ami nagyon kedvező kooperációs kapcsolatok kialakulását eredményezné a város és környéke között (szállítások, munkaerő stb.). Későbbiekben a bal parti területek esetleges üdülőterületté fejlesztése is indokolná a híd Dunaújváros térségében való megépítését. A korszerű komp és révátkelés biztosítása mellett ez is sokszorosan hangoztatott jogos igénye Dunaújvárosnak és a bal parti településeknek egyaránt.”
Kiemelten foglalkozik a tanulmány a 6-os főútvonal jelenlegi és várható forgalmával. Utal arra, hogy a 6-os út Százhalombatta-Dunaújváros közötti szakaszán a forgalom 1970 és 1980 között megduplázódik, 1990-re pedig az 1970. évinek négyszeresére emelkedik. A forgalomnövekedés megköveteli a 6-os úttal megközelítően párhuzamos, a budapesti bevezető szakaszon háromszor kétsávos, Százhalombatta és Szekszárd között pedig kétszer kétsávos autópálya létesítését. Mivel az autópálya építésére csak távlatban kerülhet sor, ajánlatos kijelölni és fenntartani e célra a megfelelő helyet.
fotó: DH archívum
A fejlődés új iránya: kikötőbővítés
Nagy fontosságot tulajdonít a tanulmány a vízi szállítás fejlesztésének, s ebben kiemelt szerepet szán a dunaújvárosi kikötőnek: “A gabcikovó-nagymarosi vízlépcsőrendszer kiépítésével a megnövekvő belföldi és nemzetközi vízi szállítás lehetősége Dunaújváros számára igen kedvező adottságokat nyújt, melyeknek kihasználása a kikötő bővítésének, illetve új kikötő építésének problematikáját veti fel. A Dunai Vasmű üzemi kikötőjének közüzemi kikötővé alakítása más iparágak számára is megnyitná a víziszállítás lehetőségét. Ebben az esetben például célszerű lenne a gabonasilót, illetve az ömlesztett cement fogadására alkalmas cementelosztó létesítményt a kikötő mellé telepíteni. Ez a kikötőbővítés, illetve a hozzá kapcsolódó iparterület kialakíthatóságának vizsgálatát teszi szükségessé. A Duna-Rajna-Majna csatorna kiépítése után egy tranzitkikötő építésének lehetősége merül fel Dunaújvárosban. Ez új irányú fejlődését biztosítaná a városnak, valamint a Duna szállítási kapacitásának jobb kihasználását.”
Regionális összefüggések
A tanulmány további részében Dunaújváros intézmény-elátottságát vizsgálja. Utal a gyermekintézmény-hálózat fejlesztésének szükségességére, ami nem hat az újdonság erejével. Figyelemre méltó viszont a kórházfejlesztésére vonatkozó, s az Egészségügyi Minisztériummal egyeztetett prognózis, amely szerint 1985-re 1200, az ezredfordulóra pedig 1600 kórházi ágyra lesz szükség Dunaújvárosban. A közölt adatokkal összevetve alulméretezettnek tűnik a jelenleg folyó kórházbővítés, hiszen az új szárny megépülése után is csak kilencszáz ágy áll majd rendelkezésre.
Hetvenes évek végén elkezdett kórházbővítés
fotó: DH archívum
Foglalkoztak a tervezők Dunaújváros üdülőterületének fejlesztési perspektívájával, valamint a környező települések s városunk elmélyülő kapcsolatával. Utaltak arra, hogy üdülőterületnek legalkalmasabb a várostól északra húzódó Duna-part, de hiányzik itt egy összekötő útszakasz, amely egészen Kulcsig feltárná a Duna-parti területet. Az üdülés célját szolgálhatná a rácalmási sziget, de ehhez kívánatos volna a baromfitelep megszüntetése. “A rácalmási sziget a kulcsi üdülőterülethez csatlakozna, a tervezett Kulcs-Rárcalmás-dunaújvárosi Duna-parti sétány által összekötve üdülőterületté képezhető ki. A rácalmási Duna-ág pedig kajak-kenu- és evezős versenypálya lehetne.”
Nagyvenyim távlatban Dunaújváros kertes, családiházas övezetévé fejlődhet. Amennyiben összeépülne a várossal, gondolni kell a 6-os utat keresztező nagyobb forgalom megfelelő átvezetéséről. Kisapostagot stagnáló, lakóértékéből veszítő településnek tünteti fel a tanulmány, amit az iparterület terjeszkedésével és környezetkárosító hatásaival indokolnak a szerzők.
Talpalatnyi Dunaújváros – Scharbert-sziget
A száz oldal terjedelmű tanulmányból csak a legfontosabb megállapításokat adhattuk közre. A VÁTI tervező-kollektívájának munkája nem tervjavaslat, csupán kiindulópont a további részletes elemző és tervező munkához. Tegyük hozzá, jó kiindulópont, hisz számbaveszi a város életére, fejlődésére ható tényezőket, s reálisan következtet a továbbfejlődés várható irányára. A felülvizsgálat nyomán elkészülő általános rendezési terv – amely minden bizonnyal erre a tanulmányra épül majd – megbízható útmutatást ad Dunaújváros további, tervszerű fejlesztéséhez.
Csongor György
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült
