Dunaferr – 2007. július 27.

A PENTELE HÍD HÉTFŐTŐL JÁRHATÓ

Világrekorder és nagyon szép

Átadták és forgalomba helyezték július 23-án a Pentele hidat. Az ünnepségen részt vett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter is. Összeállításunkban beszámolunk az avatásról, és megszólaltatunk néhányat a hídépítésben közreműködők közül.

Kosárfüles híd Dunaújvárosnál

Hídavatás kánikulában

Beszorult a hőség hétfőn a Duna-parti löszfalba vágott autópályavölgybe. Csaknem ezer meghívott várta a miniszterelnököt és kíséretét a hídavatásra. Dunavecse felől érkezett a gépkocsisor, az autópálya sávelválasztó korlátai között léptek az alkalmi színpadra a magas rangú vendégek.

A híd elkészültét Tímár Gyula, a Vegyépszer Zrt. elnök-vezérigazgatója jelentette a Duna Újhíd Konzorcium nevében Reményik Kálmán, a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztési Zrt. vezérigazgatója számára. A híd adatai között hangsúlyozta, hogy világrekorder hidat építhettek. Megköszönte a kivitelezők nevében a kivételes munka lehetőségét. Továbbadta a hidat Reményik Kálmán Nagy Attilának, az autópályák üzemeltetéséért felelős vezetőnek. Röviden méltatta a mérnöki remekművet Nagy Attila, majd baleset- és bliccelésmentes közlekedést kívánt.
Dunaújváros és a híd körzetében lévő települések nevében dr. Kálmán András üdvözölte a hídavatás résztvevőit. Megköszönte a tervezőknek, hogy megálmodták a lenyűgöző hidat, és a kivitelezőknek, hogy megvalósították azt. Elmondta, a híd Pentele nevét viseli, a város jogelőd településének nevét, amely idén ünnepelte ezeréves fennállását. Reményét fejezte ki, hogy a híd évszázadokon át megőrzi építői emlékét.
Tényeket és adatokat sorolt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a magyar út- és vasútépítés elmúlt öt évéből. Úgy említette ezt az időszakot, mint történelmileg a közlekedési infrastruktúra legsikeresebb időszakát. Kitért arra, hogy a híd ötvenmilliárd forintos költsége csak egy szám a magyar költségvetésben, annyi, mint a megengedhető hibahatár. Rámutatott, érdemes megfogni ezeket az ötvenmilliárdokat, mielőtt szétfolynának az állami kiadások útvesztőjében. Hangsúlyozta, Magyarország és polgárai számára nincs más alternatíva, mint folytatni az építést. Zárszóként a Pentele hidat ünnepélyesen átadta a forgalom számára.
A miniszterelnök kíséretében megjelent Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter hangsúlyozta, az elkészült híd nem csupán autópályaelem. Régiókat, megyéket, településeket köt össze, Erdélyt Nyugat-Európával. Közelebb hozza Európához a Dunától keletre fekvő településeket. A híd gazdaságokat köt össze, egymást segítve.
Az átadási ünnep következő perceiben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, valamint dr. Kálmán András polgármester közösen rántották le a leplet a híd névtáblájáról. Ezzel újra az élő nevek közé soroltatott a Pentele név, a magyar gyorsforgalmi úthálózat szerves részeként.

Hármasban léptek a Pentele hidat keresztező nemzeti színű szalag mögé, amelyet Gyurcsány Ferenc vágott el. A szalagból jutott kinek-kinek érdeme és tetszése szerint. Gyorsan fogyott, a vendégek viszont még gyorsabban távoztak a színpad mögött parkoló gépkocsikba. Mielőtt a sajtó munkásai felocsúdtak volna, már mozgásba lendültek az autók, és elhajtottak, Dunavecse felé kerülve a jégcsarnokban tartott fogadásra.
A Pentele hidat hétfőn este nyitották meg a forgalom számára.

Felavatták a legújabb Duna-hidat

Nem mindennapi mű készült

— Megnyugvást hozott számomra ez a nap, hiszen három éves kemény munka végére kerülhet pont, ha átvágják a szalagot – mondja Szalai Tibor. – Ez a három év tele volt gyötrelmekkel, sikerekkel felváltva. Természetesen lényegében ez az építkezés is úgy zajlott, ahogy a többi, de a végeredmény nem mindennapi. Ha az ember kiszakadt a hétköznapokból, akkor szembesült azzal, hogy különleges mű elkészültének lehet részese. Egy folyamihíd-építésnél ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Igaz, hogy kifogtuk az évszázados árvizet, akkor le is kellett állítanunk a munkát, de például az utolsó télen nem lehetett panaszunk, tudtunk dolgozni. Itt befejeződött a munkánk, a csapat tagjai különböző helyeken folytatják, én például a metróépítésbe fogok bekapcsolódni. Dunaújvárosban azért is jó volt dolgozni, mert az itt élők támogatták a munkánkat, a metró építésénél nem mindenki részéről egyértelmű a szimpátia. Ez hatással van az építőkre is, hiszen ha azt érezzük, hogy a közvélemény ellenünk van, az visszahúz, míg ha érezzük, hogy mellettünk vannak, az erőt ad.

Kié volt a híd vasárnap? Nagy várakozással indultam vasárnap a hídra. Nagy nyüzsgést, igazi búcsús hangulatot reméltem. Felderültem a városból dél felé kanyarodva. Alig mentem kétpercnyit, máris egy barna színű, települést jelző tábla szúrt szemet a hatos mentén. Kisapostag nem a címerét festette neve mellé, hanem az új híd látképét. Bizony, magának tudja, kellő büszkeséggel a Pentele hidat. Kukoricaföldek felhőző porában, kátyúkon átdöcögve értem el a látogató központot. Érdekesnek találtam, hogy csak egy vállalkozó tartotta érdemesnek a beharangozott eseményt arra, hogy üdítőt és egyéb hideg italt adjon némi pénzért a szomjazóknak. Tenyérnyi sátor alá állította fel alkalmi padjait. Itt gyülekezett és edzett a kötélhúzó döntő kisapostagi csapata. Először és utoljára gyalog Jól összeácsolt falépcsőn ereszkedtem a hídra vezető autópályára. Egymástól elszórva gyalogoltak családok, jókedvű társaságok. Nem csúfolta meg magát a nap, rendesen tűzött, átforrósítva úttestet, acélkorlátot, cipőtalpat és fejtetőt. Elszántan céloztam meg Dunavecsét. Néhányan onnan jövet köszöntek rám. Találkoztam Almási Zsolttal, aki a város korábbi polgármestere. Mellette lépkedett unokája is. Kihagyhatatlan volt a kérdés, hogy tetszik? Benne volt őszinte mosolyában a válasz, az alkotó, városért dolgozó ember öröme. Nyilván, szóba jött a mérnöki bravúr, majd a látvány is. Bízhatunk benne, a szeméttelepet néhány éven belül lezárják, és befedik, majd fásítják a területet. Sóhajtottunk és elköszöntünk. A kosárfül alatt nemzeti színű pántlikával átkötve ott feküdt a kötél. Idősebb asszonyok csoportja várakozott a hídszerkezet árnyékában, szurkolni jöttek. Hamarosan megérkezett a két csapat, a kisapostagiak sárga, a dunevcseiek kék trikóban sorakoztak egymás mögé. Hajókürt jelezte a versengés kezdetét. Néhány percig tartott csak a móka, a kék trikósok fenékre huppantak. Győztek, hogy milyen áron, később derült ki. Kellemes zene hallatszott a híd alól. Dunavecse irányába haladva aztán megérkezett a pörkölt illata is. Még hagytak rést a hídépítők a két autópálya közt, onnan lestem le vágyakozva. A rekkenő hőség elől mentve, a híd árnyékában mulatott a nép. Bográcsban rotyogott a paprikás, ínycsiklandozó levegőt kavarva, betonúton masíroztak a mazsorettek, gyerekek vattacukorral rohangáltak. Jó lett volna lemenni, a tűző nap fáradtságából kicsit letenni. Őr állta el az odavezető lépcsőt, hosszas lejtőre és kerülőre mutatott. Ebben a pillanatban úgy tűnt, a híd, de legalábbis a népünnepély, a vecseieké. Nem vállalkoztam a majd egy kilométeres sétára negyvenfokos, déli napsütésben, visszafordultam Dunaújváros irányába. A vecsei forgatag hangulatában reménykedő ismerősökkel találkoztam, majd egy szirénázó mentő húzott el mellettem. Mire a baleset helyszínére, a megyehatárhoz értünk, szemből is jött egy mentő, majd pár perc múlva egy harmadik is csatlakozott hozzájuk. Kiderült, a kisapostagi csapatból sérült meg egy kötélhúzó lába. Rendesen ellátták a Bács-Kiskun megyeiek, majd egy-kettő-hármat számolva, lepedőstől átrakták őt a dunaújvárosi kocsira. A mentőtalálkozó nem volt az egész napos programban. Bevallom, a délutánt én is kihagytam. Hűvös szobában kenegettem pirosra égett karomat és tarkómat. A tűzijátékot nem hagyhattam ki. Megadták a módját, gyönyörű volt, és fényében a híd is. Együtt bámultam dunaújvárosiak százaival a látogató központ körüli poros dombtetőről, végre, fényekben ragyogva, a mienk is volt a híd. Népünnepély a dunaújvárosi Pentele hídon

Mint egy kidolgozott test

– Nagyon tetszik, amit látok, persze én már tudom azt is, hogy mit csinálnék még jobban – mondja Horváth Adrián, a híd tervezője. – Mindig úgy van, hogy már átadjuk a tervet, de még mindig tudnék változtatni. Az, hogy ezt a hidat megtervezhettük, óriási kihívás volt, nagy ajándék az élettől. Egy ilyen megbízás nem csak Magyarországon, hanem az egész világon ritka. Nekünk megadatott már egyszer hasonló munka, amikor a Rábára tervezhettünk egy hidat. Sárvárnál a Nádasdy Ferenc híd is különleges, nagyon szép szerkezet, csak kisebb, mint a Pentele híd. A tervek elkészítésénél azt is figyelembe vettük, hogy milyen környezetbe illeszkedik, hiszen egy híd akkor lesz igazán szép. Budapest hídjai is ezért világhírűek, mert mindegyiket úgy tervezték, hogy az éppen oda illeszkedjen. A híd egy kidolgozott test, az izmokat, a csontozatot nem rejti el semmi, ezért fontos, hogy megfelelőek legyenek az arányai. Egy épületnél a szerkezetet el lehet takarni a homlokzattal, egy hídnál nem.

Híd világcsúcs

Szakmai kihívás

– Nagy munkát fejeztünk be – mondja Müller Zoltán, a hídszerkezet szerelésvezetője. – Szakmánkban ez óriási megmérettetés, és megtiszteltetés. Nagyon kellett figyelnünk a munka során a biztonságra. Néha történtek hibák, de elmondhatom, hogy ezt a hidat úgy építettük meg több millió munkaórában, több ezer ember részvételével, hogy senki sem sérült meg komolyan. A sors iróniája, hogy a munka során én balesetet szenvedtem, de összességében szerencsésnek érzem magam, hiszen nem történt nagy baj, és már rendbe is jöttem. Már a következő megbízásom is megvan, a derekán tart az M0-s északi hídjának építése, ami műszakilag szintén nagy kihívás. Gyorsan kell dolgoznunk, mert egy év múlva azt is avatni szeretnénk. A közeljövő másik nagy feladata a budapesti északi vasúti összekötő híd felújítása. Azon jövő év tavaszáig jár a vonat, és a tervek szerint jövő év őszén ismét járni fog, a közbenső időben pedig keményen kell dolgoznunk.

Emlékeztető a HÍD-ról Még pöttyös napozóban jártam ki édesapámmal a Duna partjára, a magasból nézegettünk vágyakozva a túlpartra. Többen mondogatták, lesz egyszer híd a folyó fölött. Elképzelni sem tudtam, olyan távolinak tűnt Dunavecse és partszegélye. Lám, eleget mondogatták a város polgárai, kitartóan hitték, akarták, tették, és elkészült. Így épült a Pentelei híd – Dr. Imre Lajos hidász mérnök és grafikusművész rajzai Az átadási ünnep sokadalmában ott beszélgettek a HÍD Egyesület tagjai, a lobbisták is, akik az esélytelen szabadságával kezdték kijárni a híd építését. Eszembe jutott a kilencvenes évek eleje, amikor vergődött a világ acélipara, vergődött a vasmű, és vergődött emiatt a város is. Mégis, a rendszerváltás kezdetén az emberek abban bíztak, olyanná lehet a jövő, amilyenné teszik. A harmincas éveikben járó fiatalok tele voltak ambícióval, tervvel és tettel is. Élvezték, hogy kinyílt a világ, és betekinthettek a társadalmi összefogás nyugat-európai példáiba. Érezték, hogy egy kamaszodó demokráciában nem oldhat meg mindent a politika. Hamar megtapasztalták a gazdaság szabadpiacos elveit. Közben jó lett volna a várost továbbfejleszteni, a megélhetés bizonytalanságát tompítani. Reménykedő beszélgetésekben, egészséges vitákban vették szájukra mind többször a településfejlesztés, a térségfejlesztés szókapcsolatokat. Ott voltam, amikor dr. Zsíros Mária felvetette, hogy jó lenne egy civil szervezet a városban, amely a város és a környék lakóinak érdekeit szem előtt tartva kapcsolatot teremtene a politika és a gazdaság között, kezdeményezője és megtartója lenne egy folyamatos társadalmi párbeszédnek. Ebből lett az egyesület, amelynek a nevét Stossek Mátyás javasolta. Érvelt, miszerint a HÍD méltó jelképe az egyesület céljainak, hisz összeköthet településeket, folyópartokat, és összekötheti a politika, a gazdaság szereplőit a döntéseikkel érintett civil társadalommal. A történet további része már ismert. Az egyesület elsősorban az autópálya és a híd megépülését tűzte zászlajára. A siker ott feszül a Duna fölött. Sokan gondolhatnák, akár fel is oszlathatná magát a HÍD Egyesület. Aligha. A HÍD, az a másik híd, amelynek szükségét néhányan tizen évvel ezelőtt érzékelték, most jobban kell, mint valaha. Ideje lenne a pillérek helyét kijelölni.

.
Szép az eredmény

– Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában, minden napja, minden perce izgalmas volt, és nagyon szép az eredménye – mondja Kerényi Enikő, a híd projektvezetője. – Igazi csapatmunka volt, mindenki szívesen vett részt benne, ezért sikerült ilyen jól. Most hagyok egy rövid időt az ünneplésre, de már tudom, hogy hol folytatom a munkát. Az M7-es autópálya Mura-hídjának, illetve az M43-as autópálya Tisza-hídjának építésében veszek részt.

A dunaújvárosi Pentele híd tervezése

Hetvenezer köbméter beton

– A hídépítés betonozási munkáit irányítottam, három betongyár munkáját kellett összehangolni, ami nem volt mindig könnyű feladat – mondja Kis György, a TBG Betongyár diszpécsere. – Előfordult, hogy háromóránként fordultak a mixerek. A fokozott tempó ellenére minden rendben zajlott, szerencsére nem történt baleset sem. A hídépítés kiemelkedően nagy munka volt, Dunaújvárosban máskor évente 20-30 ezer m³ beton fogy el, ebben a hídban pedig több mint 70 ezer m³ beton van, és ez másfél év alatt került bele, akkor látható, mit jelentett ez a beruházás.

B. E., M. A.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.