Szabad Nép – 1952. június 1.
A brigádok munkájának tapasztalatai
a Sztálin Vasmű építkezésein
Szovjet gyártmányú gépekkel rendezik a talajt a vasmű építésén.
A DT-54A Sztalinyec lánctalpas erőgéppel vontatott földnyesőt (szkréper) mozgatnak. /1951
fotó: MTI/MAFIRT
A magyar építőipar néhány év alatt kisiparból nagyiparrá nőtt. Egyre több gép jelent meg: korszerű ekszkavátorok, toronydaruk, szállítószalagok, nagyteljesítményű betonkeverők. A feladatok évről évre növekedtek. Építőiparunk olyan hatalmas megbízatásokat kapott, mint a Sztálin Vasmű és a terv többi nagy alkotásának felépítése. Ugyanakkor tízezrével áramlottak ebbe az iparágba a faluról felkerült új dolgozók; olyan munkások, akik építőiparban még soha nem dolgoztak, nem ismerték az ipari munka szervezettségét és fegyelmét. Ezeknek a megváltozott feltételeknek megfelelően meg kellett változtatni a szervezeti formákat is. Olyan szervezeti formát kellett létrehozni, amely elősegíti a gépek jó kihasználását, a hatalmas arányú építkezések szervezettségét – s ugyanakkor megkönnyíti az építőipari dolgozók, mindenekelőtt az új munkások nevelését, a fegyelem erősítését. Ez a szervezeti forma – a brigád.
Szabad Népet olvasnak a kőműves brigád tagjai a Dunai Vasmű építkezésén /1951
fotó: MTI
Több mint egy éve jelent meg az a rendelet, amely kötelezően előírta brigádok alakítását az építőiparban. Azóta az építésügyi minisztérium vállalatainál sokezerre emelkedett a brigádok száma. Bebizonyosodott, hogy a dolgozók a jól szervezett brigádokban nagyobb eredményeket érnek el, mint amikor egyedül vagy néhány főből álló kis csoportban végezték a munkát. A brigádszervezet nélkülözhetetlen feltétele a sztahanovista módon végzett falazásnak, vasbetonszerelésnek, amely a szakmunkások és segédmunkások közötti észszerű munkamegosztáson alapul.
Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél
A brigádba tömörült dolgozók sokat fejlődtek: megmutatkozott, hogy a brigád közössége nagy alkotó-, nevelőerő. A sztálinvárosi Zója női segédmunkásbrigád vezetője, Czanik Klára elvtársnő, így számolt be brigádjának fejlődéséről: “Először válogattunk a munkában, nem nagy kedvvel dolgoztunk. Persze, keveset is kerestünk. Azután rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább. Kezdtünk gyűlésekre járni, újságot olvasni. Én magam áttanulmányoztam a brigádvezetők jogairól és kötelességeiről szóló rendeletet és igyekeztem azt végrehajtani. A lógósokat kizártuk a brigádból. Észszerűsítéseket vezettünk be, átvettük a sztahanovista módszereket”. Ma már a Zója-brigád – sztahanovista brigád.
Sztálinváros legjobb női brigádja
Ez a példa is mutatja, hogy rendkívül sok múlik a brigádvezető munkáján. A brigádvezetőre megtisztelő feladatot bíz az állam: ő a termelés legkisebb egységének parancsnoka, aki teljes felelősséggel tartozik a brigád munkájáért.
A fegyelem erősítéséért
Mi kell ahhoz, hogy a brigádvezető eredményesen elláthassa feladatát? Mindenekelőtt az, hogy ő maga jó példát mutasson. A brigádvezető a brigád legtekintélyesebb munkása, a tagok általában követik vezetőjüket. Az a brigádvezető tehát, aki nem hiányzik, nem késik, lelkiismeretesen dolgozik, fegyelemre neveli az egész brigádot. Ilyen vezető Simon Ferenc. Mindennap már munkakezdés előtt megjelenik a munkahelyen, lelkiismeretesen kihasználja a munkaidő minden percét. Személyes példája is hozzájárult ahhoz, hogy brigádja, amelynek teljesítménye egy évvel ezelőtt még a norma alatt volt, most már másfélszeres normát teljesít. Vannak azonban olyan brigádvezetők is, akik túlságosan sok időt fordítanak adminisztrációra, más hasonló feladatok elvégzésére és emiatt nem végzik el jól termelőmunkájukat. A sztálinvárosi dolgozók az ilyen munkásokat gúnyosan “ügyvezető-brigádvezetőknek” nevezték el. Más brigádvezetők abban látják legfőbb feladatukat, hogy örökké vitatkozzanak a normással, bérelszámolóval, művezetővel. Inkább ezzel a módszerrel akarnak több keresethez jutni, a brigádban népszerűségre szert tenni, ahelyett, hogy megfognák a munka vastagabbik végét. A brigádvezető legyen a legkülönb a munkában – akkor lesz igazán tekintélye a brigád tagjai előtt!
A brigádvezetőnek komoly szerepe van a szocialista munkafegyelem megszilárdításában. Úgy kell nevelnie a brigádot, hogy az ne tűrje meg a fegyelem megbontását. Ezt tette az erőmű építkezésén a Hamza kubikosbrigád, amely ismételt igazolatlan mulasztásai miatt kizárta egyik tagját. A brigádból való kizárás természetesen a fegyelmezésnek nem egyedüli eszköze. A brigádok, a brigádvezetők túlságosan gyakran élnek ezzel a rendszabállyal. Nem egyszer kényelmességből választják ezt a megoldást: gyorsan eltávolítják a fegyelmezetlen dolgozót, ahelyett, hogy többet törődnének nevelésével. Csak azokat szabad kizárni, akik valóban javíthatatlannak bizonyultak. De a kisebb felelőtlenséget se tűrje el a brigádvezető, hanem minden esetben vonja felelősségre a rendbontó brigádtagot. Ezt kívánják, ezt követelik tőle a brigád fegyelmezett tagjai, akik tudják, hogy a brigád munkája a kollektív munka, a kollektív munka pedig csak akkor igazán eredményes, ha becsülettel dolgozik a közösség valamennyi tagja. A brigádvezető legyen harcos, elvhű, őrködjék a társadalmi tulajdon, az állam érdeke felett, ne hunyjon szemet semilyen anyagpazarlás, rosszminőségű munka, semilyen hanyagság előtt.
A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) fiataljai megtekintik a legjobb dolgozók teljesítményét mutató versenytáblát az ifjúsági vezetőség épülete előtt /1951
fotó: MTI/Farkas Tamás
A brigádvezető – a termelés szervezője, a munkások nevelője
A brigádvezető felelős a maga embereinek eredményeiért, tehát nagy figyelmet kell fordítania a munka helyes megszervezésére. Ezért a brigádvezető hetenként legalább egyszer, munkaidő előtt vagy után értekezletet tart a brigád tagjaival, amelyen megbeszélik az elvégzett munka tapasztalatait, a további feladatokat, a munkahely és az anyag előkészítését. Ezeken az értekezleteken vitatják meg azt is, hogy milyen módszerekkel dolgozzanak. A központi laboratóriumnál dolgozó Csikós-brigád vezetője jól szervezi a munkát. Sohasem várja meg, hogy a brigád keze alól elfogyjon a munka, hanem – amikor az egyik munka befejezéséhez közelednek – már figyelmezteti a munkavezetőt a soron következő munkaterület előkészítésére. Ezzel lehetővé teszi, hogy a brigád folyamatosan végezze munkáját.
Az a brigádvezető éri el a legjobb eredményeket, aki nemcsak parancsnoka egységének, nemcsak szervezője a termelésnek, hanem személyes jóbarátja, nevelője is a hozzá beosztott dolgozóknak. Sztálinváros egyik legismertebb, legkiválóbb brigádja a Lauffer-brigád. Lauffer elvtársat nem csupán a brigádtagok munkája érdekli, hanem nagy szeretettel törődik személyes problémáikkal is. Amikor a brigád egyik tagja megbetegedett, meglátogatta a kórházban, majd levelet írt a családjának, amelyben beszámolt a beteg állapotáról. Kilenc hónapja dolgozik, együtt a 26 tagú brigád. Tagjai korábban tizennyolc helyen kaptak szállást. Lauffer elvtárs arra törekedett, hogy a brigádot egy szálláson helyezzék el, mert ezzel is erősíteni akarta a kollektívát. Az a brigád dolgozik igazán eredményesen, amelynek tagjai jól összeszoktak.
Ezért okoznak komoly kárt azok a műszaki vezetők, akik ide-oda “dobálják” a brigádokat vagy a brigádok egyes tagjait – és ezzel lazítják a brigádok egységét. Emiatt nem egy brigád felbomlott már. A brigádvezetőknek síkra kell szállniok azért, hogy az összeforrott brigádot hagyják együtt és gondoskodjanak számára állandó feladatról.
Betont keverő munkásnők az új gyárépület építkezésén /1952
fotó: MTI/Csörgeő Tibor
A brigádvezetőknek tanulniok kell, mégpedig igen sokat kell tanulniok, ha felelősségteljes feladatukat teljesíteni akarják. Ezt szolgálták a Sztálinvárosban megindult brigádvezetői tanfolyamok. A gyárépítő vállalatnál például 111 brigádvezető tette le sikeresen a vizsgát, köztük 29-en kitűnő, 62-en pedig jó eredménnyel. A brigádvezetőknek a tanulásban is példát kell venniök a szovjet építőipar brigádvezetőitől. Ott valamennyi brigádvezető tanul, sokan közülük elhatározták, hogy mérnökké képzik magukat.
A tervek havi felbontása
A brigádok tervszerű munkáját nagy mértékben elősegítette azt, hogy a Sztálin Vasmű építkezésein bevezették a tervek havi felbontását és az ezen alapuló havi munkaversenyt. A műszaki vezetők egy-egy hónapra előre pontosan megállapítják a tervet, s ennek alapján előre kiadják a brigád havi feladatát. A brigádok a havi terv túlteljesítését ígérik meg szocialista versenyfogadalmukban.
Ez a rendszer nagyon eredményesnek bizonyult Sztálinváros építkezésein. A tervek havi felbontása lehetővé teszi a munka jobb megosztását, a folyamatos, egyenletes termelést. A brigádok most idejében megbeszélhetik, milyen módszerekkel szárnyalhatják túl a havi tervet. Előre tudják, hogy a kiadott munka elvégzéséért mennyi bért kapnak. Ez is növeli a munkakedvet. Az új rendszer megnövelte Sztálinvárosban az egyéni felelősséget. A brigádok, a brigádvezetők tudják, hogy a számukra egy hónapra kiadott munkáért vállalniuk kell a felelősséget.
Dunapentele, 1951. március 1.
Szovjet gyártmányú, lánctalpas, önjáró, kanalas markológép segítségével rakják a tereprendezéskor kitermelt földet egy kétlovas szekérre
Fotó: MTI/MAFIRT
Valamennyi építkezésünk terve, minden egyes brigád terve – fontos láncszeme Sztálinváros közös nagy tervének, s végső soron az egész népgazdasági tervnek. Egy-egy brigád tervének teljesítése kihat az egész építkezésre. Amikor például a B/3-as épületen a Fodor-brigád nem teljesítette határidőre a mozaiklapok szállításának tervét, emiatt elmaradtak a burkolók, a burkolók miatt az asztalosok nem tudták az ajtólapokat felszerelni, ez pedig azzal járt, hogy a szegezőlakatosok sem tudták idejében elvégezni munkájukat. A terv nem jóslat, nem óhaj, hanem utasítás, amelynek törvényereje van. Aki nem teljesíti a tervet, az a törvényt sérti meg. A tervgazdaságnak ez a sztálini elve teljes mértékben érvényes a brigádtervekre is.
Az eddigi tapasztalatok különösen két hiányosságra hívták fel a figyelmet. Az egyik az, hogy számos brigádnak egy hónapra előre kiadják a munkát – és utána más munkát végeztetnek velük. Ez természetesen nem havi tervfelbontás, hanem értelmetlen papírmunka, amely lejáratja ezt a nagyjelentőségű új rendszert. Ne azért bontsa fel egy hónapra előre a vezető a tervet, hogy ellenőrzés esetén “igazolni” tudja: megtette kötelességét – hanem tekintse a havi tervet a munkaalapjának, a szerződés vezérfonalának. Maguk a brigádvezetők követeljék meg: azt a feladatot kapja meg hónap közben a brigád, amit a havi munkautalványon előre kijelöltek a számára.
Versenyezzenek egymással a brigádok!
A másik hiba, hogy a brigádok egy része a termelési értekezleten megteszi az ígéretet a havi terv túlteljesítésére – s utána megfeledkezik róla. Pedig a fogadalom teljesítése a brigád becsületbeli kötelessége; ez a legfőbb harci feladat egy egész hónapon keresztül. A szakszervezetnek, de a műszaki vezetőknek is rendszeresen ellenőrizniük kell, hol tartanak a brigádok fogadalmuk valóraváltásában.
Épül a Békemű – propaganda kiadvány az építkezésről
A sztálinvárosi brigádok között erősödik a szocialista verseny. A Tűzállótéglagyár építkezésén például Sandó József vasbetonszerelő brigádja versenyben áll a Kovács vasbetonszerelő brigáddal. Naponként ellenőrzik egymás eredményeit, összehasonlítják a versenytárs teljesítményét a magukéval. Az építkezés többi dolgozója is figyelemmel kíséri az izgalmas versenyt. Ez a vetélkedés is hozzájárult ahhoz, hogy a Sandó-brigád átlagteljesítménye 200 százalék fölé emelkedett, a Kovács-brigád pedig komolyan megjavította munkájának minőségét. A szocialista versengés, a brigádok közötti verseny a termelés egyik nagyszerű hajtóereje. Brigádjaink vetélkedjenek egymással: melyik dolgozik derekasabban, fegyelmezettebben azért, hogy minél előbb felépülhessen büszkeségünk, hazánk legnagyobb alkotása, a Sztálin Vasmű és az új szocialista város!
Kovács Miklós
a sztálinvárosi 26. állami építőipari tröszt igazgatója
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
A Zója brigád női tagjai földet lapátolnak az épülő Sztálin Vasműnél. /1953
fotó: MTI/Magyar Fotó/Zinner Erzsébet
ZÓJÁSOK, LESZÁRMAZOTTAK, ROKONOK FIGYELEM!
Czanik Pál, a legendás Zója brigád vezetőjének, a néhai Czanik Klára leszármazottja egy facebook csoporban várja mindazokat, akik rokona, hozzátartozója a híres Zója brigádban dolgozott a város-, és gyárépítés hőskorában. Cél a közös emlékek felidézése, múltidézés, az elődök tisztelete.
Zója brigád tagjai egy 1952-es újságcikkből idézve: Tóth Judit, Zsebők Mária, Rácz Istvánné, Kótai (Koltai) Erzsébet, Palatinszki Péterné, Vincze Mária és a brigád sofőrje, Czanik Klára férje, Fóti István és természetesen a brigád vezetője.
Csatlakozzatok, adjátok tovább, hogy minél több helyre eljusson a kezdeményezés!
Zója lánybrigád, Sztálinváros 1950-55, között!
