Dunaferr – 2001. május 24.
Pentele nem kellett az új városnak (III. rész)
A NEB volt az úr
Nagy úr az Idő. Rostál. Szelektál. És minden percben viszi a magáét. Közben pedig az válik csak történelemmé, amit megírnak, közreadnak a továbbélő nemzedékeknek. Az alapításának 50. évfordulójához ért Dunaújvárosban igen-igen keveset vetettek papírra az első hetek és hónapok eseményeiből. A szemtanúk többsége sajnos végleg elment már, s alig akadnak olyanok, akik ott voltak az első őrtüzeknél, ahol az aznapok históriái a tekintetek hitelesítő kereszttüzén át juthattak csak el a megőrzésüket felvállalókhoz.
Lapunk munkatársa a település első tanácselnökét, dr. Illyés Józsefet ezekről a feledésre ítélt hónapokról kérdezte, mivel 1950 nyarán azzal irányították Dunapentelére, hogy a község újként kinevezett jegyzőjeként legyen mindenben segítője a falu határában épülő kohászati kombinátnak.
– Az is elgondolkodtató, hogy az első esztendőben milyen cégek alakultak meg. A már említett Vegyesipari Vállalaton kívül ekkor kezdte el szolgálatát a szikvízüzem, a kovács- és bognárműhely, a daráló, a cementáru-készítőüzem, a szeszfőzde, a dunai komp és a filmszínház. Az újként megválasztott tanácsnak az volt a fő törekvése, hogy valamennyi szolgáltatás a lakosságot, a dolgozó embereket szolgálja. Miközben igyekeztünk mindenben eleget tenni a telepiek kívánságainak, az is mind világosabb lett, hogy elkerülhetetlenül közeleg Dunapentele várossá nyilvánítása.
Az akció 1951 elején kezdődött, a központi szervezetek ekkor vetették fel Pentele várossá nyilvánításának gondolatát, s helyben is megkezdődtek az ilyen jellegű tárgyalások. Azegyik napon megjelent a községházán dr. Kovács Tibor, a BM tanácsi főosztályának vezetője, s arra kért, hogy menjek vele a NEB (Nemzeti Beruházási Vállalat) helyi kirendeltségéhez. Pentele várossá nyilvánításáról tárgyaltunk, ám a NEB illetékesei kategorikusan kijelentették, hogy a javaslattal ugyan messzemenőkig egyetértenek, de Dunapentelének községnek kell maradnia. Álláspontjuk szerint az új építkezés területe ,valamint az általuk kolóniának mondott terület lehet csak város. Hiába érveltünk, hogy Pentelének is városnak kell lennie, a tárgyalások abbamaradtak. A döntés végkifejletét 1951. március 31-én ismertük meg, amikor a Minisztertanács határozatot hozott Dunapentele várossá nyilvánításáról.
Ettől kezdve a legfontosabb teendő a városi tanács alakuló ülésének előkészítése lett. A Fejér Megyei Tanács is bekapcsolódott a munkába. Intézkedésére a Pentelei Községi Tanács 81 fős létszámát 20-szal fel kellett emelnünk, s az új tagoknak az építkezés dolgozói közül kellett kikerülniük. Felkértük a vállalatokat, társadalmi szervezeteiket, hogy a megadott létszámoknak megfelelően tegyenek személyi javaslatokat. Az illetőket a Függetlenségi Front megyei előterjesztése alapján, a hatályos Tanácstörvény szerint a községi tanács kooptálta tagjai közé.
A központi szervezetek javaslatára a BM egyik főosztályvezető-helyettesét, Berecz Bertalant választották vb-elnöknek, helyettese Borbás József sztahanovista ács lett, vb-titkárnak pedig engem szavazott meg a városi tanács. Az új testület megalakulását követően otthagytuk a pentelei tanácsházát, s a továbbiakban a 20 tantermes iskolában tevékenykedtünk, majd 1952 elején a Görbe utca 1. számú lakóház lett az újabb otthonunk.
Épül a Görbe utca (1951)
A városi apparátus kialakításánál, a tanácsi osztályok megszervezésénél, a szükséges szakemberek tisztségbeállításánál fontos szempont volt, hogy a Tanácstörvény határozottan leszögezte: “A tanács az államhatalom helyi szerve.” Ez a helyi hatalom ugyanis esetünkben a NEB-et jelentette. Ő volt az úr, neki volt pénze, lakása, kórháza, bölcsődéje, orvosi rendelője. Az ő emberei ellenőrizték e felsorolt intézményeket, továbbá a konyhákat, az üzleteket s a közlekedést is. Azazhogy olyan államigazgatási feladatokat is ellátott a NEB, amelyekre egyébként a tanácsoknak volt felhatalmazásuk.
Ahogyan épült a város, úgy gyarapodtak a közművek, több lett a lakás, új intézmények is épültek, s ezek kezelésével már nem akart és nem is tudott megbirkózni a NEB, így a sokasodó feladatokat a tanács kezelésébe kívánták adni. Ehhez viszont vállalatokat, intézményeket kellett alapítanunk. A városi tanács végrehajtóbizottsága 1951. június 7-én, illetőleg június 15-én alapította meg az Ipari Javító Vállalatát, a Temetkezési Vállalatát, a Kertészeti Vállalatát, a Víz- és Csatornamű Vállalatát, valamint a Köztisztasági, Útfenntartó és Ingatlankezelő Vállalatát. Augusztus 1-jével a Sütőipari Vállalat, szeptember 6-ával pedig a Patyolat és Mosoda Vállalat alakult meg, s ezen cégeknek adta át a beruházó a megépült létesítményeket.
Külön is foglalkozni kell a barakktáborokkal, az ideiglenes lakásokkal. Ezek üzemeltetését is a tanácsra bízták. Ezen újabb feladat miatt jött létre a Szálláshely Vállalat. Később a nem ipari beruházásokat is átvette a városi tanács, s ebben a folyamatban vált a helyi vezetés számára egyértelművé, hogy a Dunai Vasmű a település meghatározó vállalata, s nélküle elképzelhetetlen Dunaújváros hosszú távú fejlődése.
(Vége)
dr. Illyés József visszaemlékezése
Lánczos András
dr. Illyés József – Élete történelem
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
