Fejér Megyei Hírlap – 1987. február 25.

Ötszáz óra a jégen

Kicsikből lesznek a nagyok

Álló sor balról: Fáncsik, Végh, Kecskés, Tokaji, Orsó, Simon, Tomsics, Tőkés, Ladányi, Erdősi, Papp, Böcz, Kercsó Árpád edző;
Ül: Holló, Faragó, Szélig, Berényi, Halász, Farkas, Merényi, Bali Zs., Kővágó, Bali A.
Fotó: Rozsnyai Zoltán

Két éve még azt sem tudták, hol van a dunaújvárosi jégpálya, mára pedig egyszerűen legyőzhetetlennek tartják őket vetélytársaik. A napokban véget ért bajnokságot pontveszteség nélkül 324:24-es gólkülönbséggel nyerték, egyszerűen semmibe véve például a Ferencváros, vagy az Ú. Dózsa hagyományait. Aki pedig a hazai eredmények hallatán csak legyint és nemzetközi sikerekért kiállt, annak álljon itt: amúlt héten kétszer is játszottak a szlovák bajnok Topolcsánnyal, mindkét mérkőzésüket megnyerték, az egyiket 12:0-ra.

Kikről is van szó? A legfiatalabb dunaújvárosi jégkorongozókról, a D. Kohász előkészítő csoportjáról. Edzőjük, a Gyergyószentmiklósról áttelepült Kercsó Árpád két éve látott munkához a Duna-parti városban.
– Mint általában szokás, én is az iskolában próbáltam toborozni a fiúkat -mondja, miközben fél szemmel a pályán korcsolyázó gyerekeket figyeli. – Sajnos a legtöbb helyen mereven elzárkóztak, amikor meghallották, hogy jégkorongozókat toboroznék. Volt olyan iskola itt a városban, ahonnan egyszerűen kitiltottak. Végül az egyesület szokásos tavaszi beiskolázásán választottam ki néhány, jómozgású gyereket, ők aztán hozták magukkal a többieket.
A kívülálló, ha nem tudná, hogy egy újdonsült bajnokcsapat végzi edzését a jégen, joggal hihetné, hogy legalábbis kupadöntőre készül ez a másfél tucatnyi, 11-12 éves gyerek. Pedig csupán barátságos mérkőzésre hivatalosak a jövő héten Csehszlovákiába. Mégis, mindenki komolyan veszi a feladatát, tudják, hogy számukra csak a győzelem az elfogadható.
Kercsó edző elvei a gyakorlatban így festenek: minden áldott nap két és fél, három óra edzés, beleértve a karácsonyt, az újévet és a húsvétot is. Így aztán nem csoda, ha évi 500 óra jeges és 270-280 óra száraz edzés jön ki. Ez az óraszám megfelel a csehszlovák ifjúsági válogatott évi edzésmennyiségének. Kercsó Árpád akkor íratja ki a szabadságát, amikor Gyergyószentmiklósra mennek edzőtáborba. Az ottani fedett műjégpályán a jeges edzések óraszámát gyarapítja. A külföldi edzőtáborokra egyébként a szülők is elkísérhetik a csapatot, hiszen a családdal közös nyaralás egyébként nem létezik.
Szinte hihetetlen, de tény: a két év alatt mindössze egyetlen gyerek hagyta abba a hokizást, a többiek számára ez a sport életformává vált. A késés, a hiányzás ismeretlen fogalmak.
Kehi Zoltánt, a Kohás zsporttelep gondnokát is magával ragadta a Kercsó-féle közösség lelkesedése.
– Először csak nézelődni jöttem az edzésekre, aztán valahogy itt ragadtam -mondja a csapat másodedzőjévé előlépett pályagondnok. – Soha nem jégkorongoztam, de úgy megszerettem ezt a csapatot, hogy azóta mindenhova elmegyek velük.
A csapat felkészülését egyébként a januári nagy havazás sem hátráltatta. Az edzéseken akkor is mindenki ugyanúgy megjelent, mint máskor, csak éppen lapátot fogtak, mielőtt korcsolyát húztak volna a lábukra. Amikora pálya egyik harmadát letakarították a hótól, néhányan már fogták is a botokat, míg a többiek lapátoltak tovább.
Tudták jól: itt van a kutya elásva.

Vigh András

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.