Dunaújvárosi Hírlap – 1962. június 1.
Pentelei Molnár János emlékezete
A dunapentelei Molnár István házában 1878. május 8-án egy kisfiú született. Senki sem gondolt arra, hogy évek múltán Jánoskából az ország egyik leghíresebb festője lesz. Az igaz, hogy az iskolában tanulás helyett inkább rajzolgatott, de ezt még nem lehetett a jövő igéretének tartani. Apja szűkös viszonyok között nyolc gyermeket nevelt fel.
Molnár János Pesten reáliskolába járt. Anyagi lehetőségei nem engedték a továbbtanulást. Sokan voltak a gyerekek, arra törekedtek, hogy minél hamarabb kenyeret kereshessenek. Érettségi után az építő felsőipari iskolát végezte el, s a mezőhegyesi kataszteri hivatalban kezdett el dolgozni.
Tehetségét azonban itt nem tudta kifejteni. 1902-ben otthagyta hivatalát. Felköltözött a fővárosba, s megkezdte életének legnehezebb szakaszát. “Egyedül állni egy nagy városban, segítség és jó tanácsok nélkül, s emellett művészi álmokkal telve: ennél nincsen kegyetlenebb valami. Az úgynevezett bohémélet minden gyomorúságán átmentem, oly körülmények között éltem, hogy például irigyeltem azt, boldogságnak ítéltem azt, ha valakinek húsz forint havi jövedelme, fizetése van.” – mondta a művész, mikor egy újságíróval beszélgetett. Nem bírta ezt a megterhelést, s újra visszament hivatalába, ahol szerény fizetése mellett olykor még festegethetett is. Mikor megnősült, otthagyta munkahelyét, és feleségével együtt Münchenbe ment az Akadémiára, ahol Hollósy Simonnál kezdett tanulni. Itt a szokásos négy évi tanulás helyett már öt hónap múlva befejezte tanulmányait, s innen Párizsba ment. Itt beiratkozott a Julian akadémiára, ahol Jean Paul Laurens volt a professzor. Az itt tanultak teljesen ellentétben álltak Hollósy módszerével. Hollósy széles, összefoglaló látásra tanította a festőket, s ezt igyekezett követni Pentelei Molnár János egész életében.
Párizsból hazatérve, eleinte Dunapentelén, majd Orosházán laktak. Innen költöztek fel Pestre, ahol Benczur mester iskolájának lett a tagja. Művészi pályafutása ettől a perctől kezdve egyre feljebb ívelt. Ösztöndíjat nyert, s kimehetett Hollandiába, ahol Rembrandot tanulmányozhatta nagy előszeretettel. Vázlatai nincsenek, munkáit mindig a színek felrakásával kezdi, előzetes tanulmányokat nem igen végzett.
Azálea /1916
Legismertebb festményei a csendéletek. Bécsben és Berlinben ezekkel érte el nagy sikereit, a kor szellemének megfelelően. Csendéletein a színes brokát háttér előtt a csillogó, átlátszó üvegek színharmóniájával ragadtatta el a közönséget.
Paprika
Az állami nagy aranyérem nyertese /1915
Szülőfalujából nyert élményei élete végéig ihletői maradtak. Tájképei, “Az árvák”, “A falu kitaszítottjai”, mind ragaszkodását fejezi ki a falu népéhez, szegényeihez. Érdekesek és megkapóak a bibliai témájú képei. Nem egy díjat nyert ezekkel.
Fiam /1917
Meg kell még említenünk portréit, plein-air képeit is, melyekkel sikereket ért el.
Ego eimi
Kis állami aranyérem nyertese /1911
Finis
Az 1908-as Tavaszi Tárlat Wahrmann Mór díjának nyertese
Nagy sikerű munkásságáért sok díjat kapott, közöttük a magyar állami kis és nagy érmet. A bécsi és müncheni aranyérmeket is megkapta.
A művész munkásságát ma is megbecsüli szocialista társadalmunk. Ennek bizonyítéka, hogy az 1958-ban, – moszkvai kiállításunkon – három Pentelei Molnár kép is szerepelt. A “Pieta”, a “Harminc ezüst pénz”, és “A falu szegénye”.
Festményei túlnyomó részben a Magyar Nemzeti Galériában találhatóak meg. Bécsben, Velencében is vannak, de még ausztráliai és amerikai múzeumok is vásároltak alkotásaiból.
Még alkotó munkája közben, súlyos betegségben halt meg Gyulán 46 éves korában.
Pentelei Molnár János festőművész szülőházán elhelyezett emléktábla. /1962
Berán Lajos szobrász alkotását 1940-ben avatták fel.
MTI Fotó: Szilágyi Pál
Az Óvárosban lévő szülőházát 1943 decemberében bombatalálat érte. Ennek a helyére felépített házon ma is ott találjuk a Berán Lajos által készített domborművet.
Pentelei Molnár János (1878-1924)
dr. Bóna Istvánné – múzeumigazgató
