Dunaújvárosi Hírlap – 1962. december 11.
Ünnepélyesen felavatták a Dunai Szalmacellulózgyárat
19 kormánykitüntetést, 90 miniszteri kitüntetést adtak át a gyár építésében élenjáró dolgozóknak
Szombaton délelőtt (1962. december 8-án – szerk.) 10 órakor a Dunai Szalmacellulózgyár műhelycsarnokában ünnepélyes keretek között avatták fel második ötéves tervünk legnagyobb könnyűipari beruházását. A műhelycsarnok falait körbe azoknak a nemzeteknek a zászlói díszítették, amelyeknek szerelői, szakemberei részt vettek a gyár létrehozásában. Az ünnepség megkezdése előtt a városi úttörőzenekar kedves kis ajándékműsort adott a gyár építésében és szerelésében kitűnt brigádok tiszteletére. Az avatóünnepségen részt vett Kilián József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, építésügyi miniszter első helyettese, Tapolczai Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Városi Tanács VB elnöke, Osztrovszki György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Végh Józsefné elvtársnő, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Borovszky Ambrus kohó- és gépipari miniszterhelyettes, Lehr Ferenc könnyűipari miniszter-helyettes, Neményi István, a Beruházási Bank elnöke, Terényi László, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, Kalmár Dezső, ez MSZMP Fejér Megyei Bizottságának titkára, Takács Imre, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára, Tóth Gyula, a Fejér megyei Tanács elnökhelyettese, valamint az országos, megyei, városi párt- és társadalmi szervek, intézmények, vállalatok számos képviselője.
Szabó Sándornak, a Dunai Szalmacellulózgyár pártszervezőjének megnyitó szavai után Nagy Józsefné könnyűipari miniszter mondotta el avató beszédét.
Nagy Józsefné könnyűipari miniszter beszéde
Bevezetőjében emlékeztetett az első kapavágásra, amelyet hat esztendővel ezelőtt végeztek ezen a helyen. Majd arról szólt, hogy az új gyár létrehozása a párt következetes és töretlen politikai irányvonalának egyik kifejezője.
– A párt gazdaságpolitikájának célja többek között a vidék iparosítása. Nemcsak Budapest túlzsúfoltsága miatt fejlesztjük a vidék iparát – hangoztatta -, hanem azért is, hogy erősödjék, izmosodjék a vidéki városok, területek munkás rétege, értelmisége.
Majd az új gyár jelentőségével foglalkozott.
– A mai napon olyan hatalmas üzemet adunk át, ami nemcsak a város fejlődése, hanem az egész könnyűipar, sőt az egész ország ipara szempontjából igen jelentős.
A könnyűiparban ilyen nagy beruházást egy helyen még nem valósítottunk meg.
1956. szeptember 19. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter az első, ünnepélyes
kapavágást végzi a sztálinvárosi szalmacellulózgyár építésénél.
Fotó: MTI/Kovács Ferenc
Első kapavágás a sztálinvárosi szalmacellulóz-gyárnál
Kiemelte, hogy a gyár építésére népgazdaságunk 660 millió forintot fordított, és ez lehetővé tette, hogy a gyár világviszonylatban is a legkorszerűbb technológiával dolgozzék.
– A Dunai Szalmacellulózgyár a papírgyártás legfontosabb alapanyagát, a fehérített cellulózt állítja elő. A gyár jelenlegi papírtermelésünk nemes cellulózszükségletének mintegy 30 százalékát képes fedezni. Ezt a nyersanyagot eddig külföldről, nagyrészt nyugatról hoztuk be. Most a hazai termelés megvalósításával
a gyár egy évi termelése csaknem három millió dollár megtakarítást jelent népgazdaságunknak.
Beszélt arról is, hogy az új gyár fontos alapköve a 20 éves távlati terv megvalósításának. Kezdeti, de hatalmas alkotás ahhoz, hogy a cellulóz és a papíripari termelést 20 év alatt 3-5-szörös színvonalra emeljük. A papír minden fejlett társadalmi rendszer számára elengedhetetlenül fontos termék. Jórészt papírra nyomva juttatjuk el mindenkihez az emberi tudás, a kultúra felhalmozott értékeit. De a papír elengedhetetlenül szükséges az ipar általános fejlődéséhez is.
– Ma hazánkban egy főre még csak 24 kiló papírfogyasztás esik évente – mondotta -, ami elmarad a fejlett országok színvonalától.
A 20 éves terv során azonban papírtermelésünk feszített ütemű növelésével elérjük a fejlett országok színvonalát.
A sztálinvárosi Szalmacellulózgyár vegyiüzemének homlokzata. /1961. szeptember 5.
fotó: MTI Fotó: Tormai Andor
A miniszter hangsúlyozta, hogy az üzem hazai nyersanyagbázisokra épül. A legfontosabb alapanyagok, mint a búzaszalma, és a főbb vegyianyagok, mint a klór, glaubersó és mész, hazánkban megtalálhatók, és a világpiacon értékes termékké, fehérített cellulózzá dolgozhatók fel. Ezzel a gyár jelentős lépést jelent a mezőgazdaságban keletkező alapanyagok legértékesebb módon való feldolgozására. Az üzem a hazánkban termő búzaszalma másfél-két százalékát dolgozza fel évente nagyértékű cellulózzá.
Ezután arról beszélt, hogy a gyár jelképévé vált a békés építő munkának, jó példája a szocialista és a kapitalista országok békés gazdasági együttműködésének. A magyar és a baráti szocialista országok szakembereivel együtt az üzem gépeinek szállításában és szerelésében részt vettek angol, amerikai, kanadai, svéd, norvég, finn, holland, osztrák, nyugatnémet cégek, szakemberek, munkások, mérnökök.
A miniszter beszéde további részében részletesen foglalkozott a minisztérium, a tervező és a beruházó, valamint a kivitelező vállalatok munkájával. Hangsúlyozta:
– A gyár építésében és szerelésében 25 építő-, szerelőipari vállalat vett részt.
Kiemelkedő munkát végeztek a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a 26. Építőipari Vállalat, az Április 4. Gépgyár, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár, a Villamos Automatikai Intézet dolgozói és alvállalkozói, valamint a Könnyűipari Tervező Iroda munkatársai.
A sztálinvárosi Szalmacellulózgyár cellulózraktárának rámpája, háttérben a kazánház épülete. /1961. szeptember 5.
fotó: MTI/Tormai Andor
Külön kiemelte a helyi párt és gazdasági szervek, elsősorban a Dunaújvárosi Pártbizottság, a Városi Tanács, valamint a nagy testvérvállalat, a Dunai Vasmű segítségét is.
Majd az új üzem munkatársaihoz szólt:
– Nagy értéket bízunk most önökre. Önökön múlik, hogy azt a nagy várakozást, amit ehhez a gyárhoz fűzünk, valóra tudják-e váltani. El tudják-e sajátítani a bonyolult gépek helyes kezelését, üzemben tartását. Önökön múlik, mennyire élvezheti a népgazdaság, egész dolgozó népünk a befektetett munka gyümölcsét. A papír- és cellulóziparban hatalmas berendezések működnek. Országosan minden munkásra félmillió forint értékű gép és berendezés – de itt több mint egymillió – jut. Itt tehát a legfontosabb, hogy ezek a berendezések percnyi késés nélkül termeljenek.
– Gyártsanak olyan cellulózt, amely minőségben eléri, sőt túlhaladja az eddig importból beszerzett cellulóz minőségét. Legyenek méltók a szocialista nagyüzem színvonalához, védjék, óvják a közős népi tulajdont. Ehhez a munkához pártunk biztosítja a nyugodt alkotás légkörét, a munka megbecsülését – mondotta befejezésül. Majd átadta a gyárat rendeltetésének.
Az építőmunkások a Dunai Szalmacellulózgyár egyik épületének kátránylemezes vízszigetelést készítik. /1961. április 28.
fotó: MTI/Balassa Ferenc
Termel a Dunai Szalmacellulózgyár
1962. DECEMBER – MAGYAR FILMHÍRADÓ 50.
Kitüntették a gyárépítés élenjáróit
A miniszter ezután kormánykitüntetéseket és miniszteri kitüntetéseket adott át a gyár létrehozásában legkiemelkedőbb munkát végzett dolgozóknak.
MUNKA ÉRDEMRENDDEL tüntették ki dr. Koltai Györgyöt, a Dunai Szalmacellulózgyár beruházási főmérnökét, dr. Morvai Sándort, a Könnyűipari Tervező Iroda létesítmény főmérnökét és Gáti Pétert, a Dunai Szalmacellulózgyár igazgatóját.
SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREMMEL tüntették ki Pintér János kőművest, a 26. Építőipari Vállalat szocialista brigádvezetőjét. Mikó Lászlót, a 26. Építőipari Vállalat főmérnökét, Újvári Jánost, a Dunai Szalmacellulóz gyár osztályvezetőjét, Várkonyi Mihályt, a Dunai Szalmacellulózgyár főépítészét, Lakner Kálmánt, a Dunai Szalmacellulózgyár főmérnökét, és Czobor Endrét, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szocialista brigádvezetőjét.
MUNKA ÉRDEMÉREMMEL tüntették ki Bőhm Mihályt, a 26. Építőipari Vállalat szocialista brigádvezetőjét, Gémes Lászlót, a Könnyűipari Tervező Iroda irányító tervezőmérnökét, Faragó László lakatost a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szocialista brigádvezetőjét, Szőke Pált, a Könnyűipart Tervező Iroda műszaki osztályának vezetőjét, Jakab Tibort, a Dunai Szalmacellulózgyár főkönyvelőjét, Viszlai Jánost, a Dunai Szalmacellulózgyár létesítmény főmérnökét, Jakicza Lajost, az Április 4 Gépgyár szerelési és technológiai osztályának vezetőjét, Détári Miklóst, a Villamos Automatikai Intézet szakosztályvezetőjét Lantos Józsefet, a Dunai Szalmacellulózgyár osztályvezetőjét, Nagy Lajost, a 26. Építőipari Vállalat gépészeti szocialista brigádvezetőjét.
A KÖNNYŰIPAR KIVALÓ DOLGOZÓJA miniszteri kitüntetést kapta a Szalmacellulózgyár dolgozói közül: Paulányi József csoportvezető, Wolf Miklós műszaki ellenőr, dr. Kristóf Józsefné előadó, Török Sándor előadó, dr. Kertész György jogtanácsos, Báthory Béláné titkárnő, Vass András kalkulátor, Szvetkó Nándorné előadó, Kovács István műszaki ellenőr, Eichner Ernő osztályvezető, Stange Béla gyártásvezető, Horváth Miklós üzemvezető, Nyitrai Dezső osztályvezető, Major István üzemvezető, Bedi Zoltán TMK vezető, Korom Béla műszaki ellenőr, Somodi János vízmű vezető, Bars Sándor műszaki fordító, Tóth Mátyás főművezető, Besztercei Ferenc részlegvezető, Kuminka József művezető, Tóth István osztályvezető, Horváth László, Csernák Imre, Varga Ferenc, Török István, Tauzik Dezső, Csásszi János művezetők, Blau István lakatos, Csonka László csoportvezető, Bercze Antal villanyszerelő, Földi Gyula csoportvezető, Kovács János főfűtő, Kovács Mihály csoportvezető, Pászti István csoportvezető, Szabó József szakmunkás, Hegedűs Pál főmechanikus, Schnetter Péter, Varga Zoltán csoportvezetők, Varjasi Zoltán kazánfűtő, Zsákai Lajos lakatos, Tomcsányi Elemér főenergetikus. A Könnyűipari Tervező Irodától: Góczán János, Oltvai Ferenc, Réfy Imre, Sárközi István, Schmidt Henrik, dr. Fonó József mérnökök és Vepsz Géza technikus. A KGM Tervező Irodától: Koren István főosztályvezető, Lőrinczi Sándor tervező technikus. Az ÉM. Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalattól: Takácsi Béla szakosztályvezető, Südi Ernő felelős tervező, Guszter János építésszerkesztő. Az építő és szerelő vállalatoktól: Mayer Ferenc művezető, Kouba Vilmos szerelő, Molnár Flórián géplakatos, Kovács Béla üzembehelyező, ifj. Bölöni János mérnök, Pászti Miklós, Dobos Sándor villanyszerelők, Monoszlai János, Bencze János csoportvezetők, Szabó József, Császár Szilveszter hegesztők, Kanozsai Zoltán kirendeltségvezető, Benyó Olivér művezető, Kuti József vezetőszerelő, Tichi István brigádvezető, Pivarnyik József, Györffy Gábor villanyszerelők, Petruska Lajos szerelésvezető, Lukács János üzemtechnikus, Papp József műszerlakatos, Ujvári Mihály kőműves, Kliber István és Kiss János savszigetelő, Kincses Ferenc hegesztő, Dukai Zoltán lakatos, Fabók István csoportvezető, Szabó István csoportvezető, Purgel János szerelésvezető.
KIVÁLÓ DOLGOZÓ jelvénnyel tüntették ki Móricz Sándor anyag-áruforgalmi csoportvezetőt. Oklevéllel tüntették ki Molnár Ferencné könyvelési csoportvezetőt, Varga Ferenc gépészt, Molnár József főzőházi panelkezelőt, Weibel Györgyné könyvelőt és Csák Ervinné műszaki ügyintézőt.
S végül a miniszter elismerésben részesítette a Dunai Szalmacellulózgyár pártszervezetét, szakszervezeti bizottságát és a KISZ szervezetet.
A kitüntetések átadása után Takács Imre, a Városi Pártbizottság titkára átadta a szocialista szerződésben derekas munkát végzett vállalatoknak a Városi Pártbizottság elismerő oklevelét. Ezután Gáti Pétér igazgató méltatta a gyár építésében résztvevő vállalatok, intézmények munkáját, majd az új gyár első termelési eredményeiről számolt be az ünneplő közönségnek. Elmondotta, hogy november 3-án indult útjára az üzem, és azóta, egy hónap alatt már 300 tonna cellulóz hagyta el a gyárat.
Majd az ünnepség résztvevői megtekintettek az új gyár üzemrészeit, s végül közös ebéddel zárult a gyár avatóünnepsége.
Épül a gyár /1962. szeptember 5.
fotó: MTI/Járai Rudolf
