Dunaújvárosi Hírlap – 1997. január 11.
A pentelei rác templomról
Dunapentele a XVII. században a folyó túloldaláról
Ludwig Erminy nyomán készült F. Wolf litográfia 1824-ből
“A város keleti részén szép magaslaton áll az óhitűek kisszerű temploma, amely harmadik az ő ittlétök óta. Ebben több régiség darabok, nevezetesen két zászló 1707-ből, szemlélhető, még meglehetős állapotban” – folytatja Dunapenteléről szóló leírását Pesty Frigyes. Mielőtt tovább mennénk vele, érdemes egy kissé itt elidőznünk.
Az épületről többen – így dr. Bóna István is – úgy vélik, hogy az az Andornok nemzetség föld-fa várában, Intercisa erődjének római kváderköveiből épített, román stílusú templom maradványain áll a mostani rác templom. Vajon mi maradhatott meg az egykori templom falaiból a tatárjárás után. Károly János szerint Pentelének 1424-ben plébániája volt. Ez a templom lehetett-e a falu temploma, vagy másutt építették azt fel? Hogyan vészelte át a török időket? Kérdések, amelyek még feleletre várnak. Nem látható a templom a Pentele-palánk Ottendorf-féle ábrázolásán sem.
A török kiűzése után Badeni Lajos táborának térképe 1691-ben már feltüntet egy templomot, amelyet Marsigli 1704 előtt ugyancsak megismétel. Az épület helye azonban róluk csak hozzávetőlegesen állapítható meg, éppúgy lehetett a Rácdombon vagy az Öreghegy Kálvária felőli oldalában, mint ahogyan a palánkhoz tartozó elővárban. Az egykorú metszet, amely Pentele látképét tünteti fel, inkább ez utóbbit látszik valószínűsíteni.
A ma is létező ráctemplom eredetére álljon itt a pentelei görögkeleti vallású hívek 1777. január 2-án a helytartó tanácshoz intézett instanciája: “Templomunk annyira kicsi és szűk, hogy a parochiát látogató népeket semmiképpen sem tudja befogadni, roskadozó állapota azzal fenyeget, hogy az égő gyertyák már-már a legkisebb huzatra is elalszanak, amely okok miatt szükségesnek látszik, hogy ennek a romos templomnak a helyében új emeltessék és építtessék.” A mai templom tehát ezen időszak után épülhetett. Építésének évét pontosabban meghatározza valószínűleg az az évszám, amely a templommal egyidőben készült támfalba bevésve szabad szemmel már olvashatatlan.
Ha elfogadjuk Pesty Frigyes leírását, akkor “ez a harmadik az ő ittlétök óta”. Ezt megelőzően – mint a Pentele tájképi ábrázolásából vélhető – az egyik az elővárban lehetett, a harmadik helyét még kereshetjük.
Régiek emlékezete szerint a fazsindellyel fedett torony a rácalmási rác templom tornyához volt hasonlatos. Miután leégett, kapta azt a bádog toronysisakot, amely a két háború közötti képeslapokon is látható. Bizonyára feleletet kaphatnánk kérdéseinkre abból a régi könyvből, amelyet ott láttunk gyerekkoromban Gyuri barátommal – akinek édesapja az egyházközségi gondnok volt – a templom bejárata melletti állványon, szerb nyelven, szépen rajzolt cirill betűkkel írva. Megvan-e még valahol? A templom tornya 1944. december 5-én kapta az első belövést a Dunán felvonuló szovjet Dunai Flottillától, majd az 1945. januári harcok során több helyen is alaposan megsérült. Az oroszok a lovaikat kötötték be. A harcok elmúltával egy erdélyi román kiskatona nagy büszkén mutatta, hogy milyen szépen sikerült kitakarítania.
A helyreállítás elmaradása és az idő vasfoga alaposan megrongálta az épületet: az elkorhadt kötőgerendák miatt a boltozat megrepedt. Új tetőt és toronysisakot kapott ez utóbbi teljesen azonos most már nem a rácalmásival, hanem a dunaföldvári rác templom toronysisakjával.
Gyuri barátom abban a kitüntetésben részesített hogy a görögkeletiek húsvétja előtt én is klepetálhattam a torony ablakában. A katolikus templomok harangjaihoz hasonlóan a görögkeleti harangok is elmennek húsvét előtt – valószínűleg nem Rómába – hogy hová, azt nem tudom. Harang helyett ilyenkor a klepetálás szólítja a híveket a templomba. A torony ablakában kötélre függesztett száraz szederfdeszkát kellett ütni két fakalapáccsal megfelelő ritmusban, ami a dzsezzdobosoknak biztosan nem jelentene problémát, de bennünket a nagy igyekezet ugyancsak próbára tett.
A harangot már csak a fotó őrzi – nemrég ellopták
A templomnak régen három harangja volt, közülük az egyiket az első, a következőt a második világháború idején vitték el, hogy ágyút öntsenek belülük. Maradt a legkisebbik, amely a hívek meggyőződése szerint éles hangjával képes arra, hogy szétoszlassa a jégfelhőket. A vészesen tornyosuló sötét felhők láttán mindig hallani lehetett a templom tornyából a harang szavát, mindenki feszülten figyelte, hogy hangjára elmennek-e a félelmetes, borzongató hangulatot árasztó sötét felhők.
Az 1696-ban alapított görögkeleti plébánia 1884-ben szűnt meg önállóan létezni, utolsó plébánosa Masztanovics Vazul volt. A szerb iskola még 1934-ben is működött, ott volt a Táltos utca ma már nem létező egyik épületében. Édesanyám engem is beadott, mondván nem árt, ha szerbül is tud a gyerek. Sajnos, nekem sem volt nagy kedvem és rövidesen az iskola is megszűnt. Ha egy kissé pletykálhatok: az 1970-es évek elején végzett helyreállítási munkák alkalmával a templom homlokzata már a külső vakolás befejezéséhez volt felállványozva. Tito elnök látogatása alkalmával a székesfehérvári rác templomot kívánták neki megmutatni, ezért a rendelkezésre álló pénzügyi kereteket a megyeszékhelyre csoportosították át, így a mi templomunk helyreállítása két évtizedes csúszást szenvedett.
Őri Zoltán
Dunaújvárosi Hírlap – 1997. január 18.
TEMPLOMOK, HARANGOK
“Méltán megemlítendő az újonépült szép katolikus templom pompás tornyával, mely az N. M. Helytartótanács által építtetett.” – olvashatjuk tovább Pesty Frigyesnél. Valóban, a látvány még nagyon is új lehetett Pesty Frigyes kéziratának összeállítása alkalmával. “1864. június 12-én Zalay Ferenc helybéli plébános által megáldott kereszt az egybegyűlt megszámlálhatatlan nép ujjongása közben huzatott fel a toronyra és Istennek ajánlva a tető felett helyére illesztetett.” – áll a pentelei plébánia históriás könyvében.
Érdemes kissé megnéznünk az előzményeket is. A Rácpentelén élő rác lakosság mellett a gyorsan szaporodó katolikusok részére Rudnyánszky József, a falu földesura 1748-ban felépíttette a Szentháromság tiszteletére szentelt templomot, amely rövidesen kicsinynek bizonyulván, helyette már 1769-ben újat kellett építeni. Az új templom nem is lehetett akármilyen, még toronyórája is volt, amint az ugyancsak kiderül a plébánia feljegyzéseiből: “Örök emlékezetül. A plébánia templom, valamint a torony újra megtetőztetett és kimeszeltetett, új toronyóratáblák készületének, szóval ez egész templom és toronynak külső alakja kijavíttatott és ékesíttetett.” Olvashatjuk az 1848. október 30-i bejegyzést. Majd az egész templomot 1928-ban ismét kívül-belül teljesen felújítják, mely alkalommal készültek a belső falfestések, a külső kerítés és támfal, a külső homlokzat vakolat. Felszentelése 1928. december 18-án történt. Az ünnepségről megyeszerte megemlékeztek.
Az épület még különösebb sérülés nélkül megúszta az 1944. decemberi harcokat, de az 1945. január 19-én a Kálváriára felkapaszkodott német páncélosok és a Rácok között telepített szovjet ütegek tűzpárbajának következtében a torony annyira megsérült, hogy röviddel utóbb egy erősebb tavaszi szél az egészet ledöntötte. A tető felét bomba vitte el, a falak is több belövést kaptak, a festett ablaktáblák ki¬törtek. Ideiglenes helyreállítás után mai formáját a százéves évfordulóra, 1964-ben nyerte vissza. A toronyóra szerkezete annyira tönkrement, hogy már nem lehetett visszaszerelni.
A katolikus templom 1945 tavaszán
A templom öt harangja osztozott a többi harang sorsában. A legnagyobbikat az első világháború idején vitték el ágyút önteni belőle. Sokáig látható volt a főbejárat előtti téglaburkolatban az a bemélyedés, melyet a torony ablakából kilökött nagy harang okozott. A maradék négy közül ismét a legnagyobbé a második világháború ágyúinak számát volt hivatva szaporítani. A környékről összegyűjtött harangokat a harcok után, még 1945 őszén is ott láttuk a százhalombattai vasútállomáson – a háborút megúszták, de helyükre már nem kerültek vissza. Vajon köztük voltak a penteleiek is?
Kisiskolás korunkban nagy örömmel harangoztunk. Tizenkét óra előtt néhány perccel már kiengedtek bennünket az iskolából. Lélekszakadva trappoltunk az iskola előtti fahídon át a toronyba. Amint elütötte u tizenkettőt, már húztuk is az öregharangot. Vigyázatlan pajtásainkat a harangkötél gyorsan a magasba rántotta. A megholtakat a legkisebb – a lélekharang – hangja jelentette be; ha megszólalt, dédanyám máris biztatott: Eredj kérdezd meg már, ki halt meg. A temetési meneteket a négy harang együttes szólama kísérte végig az úton. Nem is volt kis teljesítmény a harangozás, ha meggondoljuk, hogy sok esetben a falu túlsó végétől indult a gyászoló menet. A halottakat akkoriban még a háznál ravatalozták fel, a temetőig vezető úton végig kísérte a harangzúgás a kerékagyig sárban döcögő halottaskocsit és a bokán felül érő kátyúkat kerülgető menetet. A harangozás ilyenkor fenn a toronyban történt, ahonnan az út végig belátható volt. Ha csak kettesben voltunk János bácsival, a harangozóval, a Notre Dame-i toronyőr módjára húztuk, löktük, rúgtuk, rángattuk a négy harangot.
Érvényesült bizonyos fokú munkamegosztás a harangok között. Addig, míg a görögkeleti harang a viharfelhők eloszlatására is hivatva volt, a katolikus harangok kongatása a tüzet jelezte. Rekkenő nyári hőségben évente két-három nádtetős ház is leégett. A harangok kongatására máris jött a helyi tűzoltóság lóvontatású, kézi meghajtású szivattyújával, a szomszédok és mindazok, kik nem a határban voltak elfoglalva vödrökkel, csáklyákkal. Legtöbbször csak a szomszédos házak megóvására szorítkoztak, mivel a kigyulladt épületet már nem igen lehetett megmenteni. Ha a ház bejárata fölött ott volt az Adria Biztosító emblémája, a tulajdonos jól járt, mert rövidesen cseréptetősre építhette át nádfödeles házát.
Dunapentelei zsinagóga /1948
Forrás: Gergely Anna: A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája
Pesty Frigyes nem említi a zsinagógát. Lehet, hogy akkor még nem volt meg. Mi most mindenesetre pótoljuk. Ott volt az 1914-18-as emlékművel szemközt az út túloldalán, a patakparton. A belőle átalakított családi ház még mindig megvan. A zsinagóga eredetileg magasabb, nyeregtetős épület volt. Belsejét fából készült karzat tagolta, alul a pincében a rituális fürdővel. Homlokzata párkányokkal díszített, oromzatait Dávid csillag ékesítette. Arany János utcai kerítése még az eredeti. Osztálytársammal, Petivel többször is voltunk benne, ha sapka is volt éppen a fejemen. Családjával együtt Peti is Auschwitzban végezte életét.
A reformátusoknak egy deszkafallal körített harangláb- és egy harangjuk volt a Lengyel-köz sarkán. Istentiszteletet az egyik tanteremben tartottak. A mai református templom harangja azonos ezzel a régi haranggal.
Őri Zoltán
