Új Magyar Építőművészet – 1997/1
Kortárs Művészeti Intézet
Különösen nagy örömmel adunk hírt a Dunaújvárosban újonnan épült Kortárs Művészeti Intézet átadásáról, melyre 1997. szeptember 12-én került sor. A Modern Művészetért Közalapítvány Műgyűjteményének helyet adó épület, mely mozgalmas, ugyanakkor hívogatóan intim tereivel, meglepő és változatos részleteivel barátságos, Juhász Péter tervei alapján készült.
Az intézet nyitókiállításainak egyike a gyűjteménynél letétben lévő Dali-műveket mutatta be, utalva az intézet létrehozásának ötletét adó 1988-as dunaújvárosi Dali-kiállításra. Nemcsak tanúi, hanem résztvevői is lehettünk egy izgalmas kísérletnek: a The paraSITE European Tour nemzetközi művészeti internet projekt és workshop európai turnéjánakegyik állomása Dunaújváros új létesítményében volt.
A rotterdami ATTILA Foundation paraSITE-ja egy felfújható, intelligens szobor, amelynek belseje virtuális adathalmaz, a Weblounge. Ebben az évben öt európai városban áll meg egy-egy hétre, ahol digitális információkkal, adatokkal táplálják. A különböző városok különböző kulturális karakteréből táplálkozó paraSITE minden adatot magába szív, raktároz, és az megjelenik az Interneten az adott város építészeti és szellemi közegének részévé válva. A paraSITE célja egy saját nyelv kifejlesztése. (http://www.attila.nl/paraSITE.html)
ÉPÍTÉSZ ÉS BELSŐÉPÍTÉSZ:
Juhász Péter
STATIKUS TERVEZŐ:
Tóth Tibor
GÉPÉSZ TERVEZŐ:
Szabó Péter
ELEKTROMOS TERVEZŐ:
Miskovicz Mihályné
FŐVÁLLALKOZÓ:
Hegelsberger és tsa Kft
BERUHÁZÁSI KÖLTSÉG:
60 millió Ft
A-N. M.
Szabad Föld – 1998. január 27.
Salvador Dali – kristálygúlával
A falon ott az elegáns fölirat: Kortárs Művészeti Intézet.
Dunaújváros gazdagodott, példamutató áldozatkészséggel (bátorsággal…). A modern város magához méltó, modern gondolatokat megfogalmazó, modern kulturális intézménynek adott otthont. És nemcsak otthont adott, hanem előbb megteremtette létének feltételeit. Ez – pénzektől, anyagi keretektől körülkarózott világunkban – külön is elismerésre méltó, kulturális fegyvertény. A siker kimunkálói, kovácsai Almási Zsolt, Dunaújváros megyei jogú város polgármestere, Birkás István, a Modern Művészetért Közalapítvány kuratóriumának elnöke, Takács Lajos, a Dunaújvárosból elszármazott, Svédországban élő műgyűjtő – és a város, a város munkásai, a forintjaikat, az egyetértésüket adók.
Az intézet születési körülményei – illőek Dunaújvároshoz. Úgy kezdődött: volt itt egy nagy lyuk… Szebben fogalmazom: támadt itt egy nagy üreg, a talajban. Állott korábban a Vasmű út torkolatában egy szépséges kutacska (Cyránsky Mária alkotása). A rosszul szigetelt, így-úgy vezetett csövek eláztatták maguk körül a talajt, a szivárgó víz kimosta a kút aljzatát. Jókora, többméteres üreg keletkezett. Itt az üreg? Legyen a helyén – képtár… Párját ritkító alkotói, tervezői megoldással bővült a már régóta szolgáló Uitz Béla-kiállítóterem. A terem előterében, az “árkádok” alatt, a mélyben teremtette meg a tervező – Juhász Péter – az egyik kiállítóhelyiséget. Az ehhez vezető lépcsősor nem holmi pincelépcső, hanem az ázott talajba mélyedő “fúróhegy” szűkülő köreinek mentén lerakott, szinte rusztikus – de dunaújvárosi illendőség szerinti – betonlépcső.
A Művészeti Intézet avatóünnepének legméltóbb tárlata: Salvador Dali műveinek kiállítása. Dali kerülőúton, Skandinávia felől jutott el Dunaújvárosba. A történet kezdőpontja azonban itt kapaszkodik – szülőföld talajába. Takács Lajos műgyűjtő innen kelt útra – mint a mesében -, ment világgá. Útján, már túl az üveghegyeken, s talán a kék hegyeken is – a művészettel találkozott. Ma Svédországban jelentős gyűjtemény tulajdonosa. Majdnem tíz éve már, hogy rangos műveket helyezett letétbe Dunaújvárosban azzal, hogy majd itt létrejön a modern művészek magyarországi múzeuma. Nem minden úgy sikerült, mint előbb látszott. Hosszú vajúdás után azonban mára mégis megnyílhatott a Kortárs Művészeti Intézet. Az évtized küzdelmeire, az 1988-as első Dalí-kiállításra
emlékezvén láthatja most a közönség Salvador Dali műveinek válogatását, az újonnan létesített teremben.
Néhány plasztika, rajzok, nyomatok.
Fogékony-e valaki, napi törődésein túl, erre a művészetre?
A jövő világ. Salvador Dalí kiállítása
Igen: érkezik fiatalember, diáklány, diákfiú. Kisgyerek, édesapjával. Végigsétálnak a képek előtt. Megállnak Dali Elefántjánál. Az Elefánt – nem egészen “olyan”. Ennek karcsú, hosszú a lába, s hátán kristálygúlát hordoz. Szikár, áttetsző, számítógépes, mérnöki valóság – és mégis valami más, csak egyetlen kötődés szívhez, csodához? Ez talán maga az új világ? Jövő?
Kommunikáció. A kortárs művészeti gyűjtemény új szerzeményeiből
Létrejött, megnyílt a Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújvárosban: majd jönnek – kristálygúla elé – új generációk.
Vincze István
