Dunaújvárosi Hírlap – 1980. szeptember 2.
“…Olyan legyen, ahová repül a gyerek…”
Felavatták városunk új általános iskoláit
Két iskolaavató ünnepséggel kezdődött meg városunkban az 1980/81-es oktatási év.
Elsőként a Béke városrész új iskolájának avntóünnepsé gén jelentek meg a megye és a város állami és társadalmi életének vezetői, köztük Sudár Iván, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának titkára. Gadanecz György, a városi pártbizottság első titkára, Sárosi József, a városi tanács elnöke.
A Béke városrészi iskolában Sudár Iván mondott beszédet
A megyei pártbizottság titkára beszéde bevezető részében Dunaújváros fejlődéséről szólt, hangsúlyozva, hogy mint az országban mindenhol, itt is minden az emberért történik. Utalt a lakások építésére, az új óvodák átadására, s külön is említette a mostani tanévkezdés eseményét, hiszen egyszerre két új, korszerű iskolát vehet birtokába a város. Beszéde további részében utalt az általános képzés fontosságára, amely képzésnek alapot kell adnia a változó szakismeretek későbbi befogadásához.
Sudár Iván dicsérettel szólt az iskola tervezőiről, építőiről, akik rekordidő alatt készítették el a létesítményt. A továbbiakban köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az iskola építésében, az iskola berendezésében és kitakarításában, akik közreműködtek abban, hogy sor kerülhetett most az ünnepi tanévnyitóra.
Hétszázötven tanuló kezdi az új tanévet Dunaújváros Béke városrészi általános iskolájában
|
|
______
 1979 szeptember |
 1980 február |
 1980 május |
 1980 július |
A római városrész lakói is hozzájárultak ahhoz, hogy az új iskola otthonosan várja a gyerekeket
(Fotó: FMH/Kabáczy Szilárd)
A Castrum városrész új iskolájában is megtisztelték az avató ünnepséget jelenlétükkel a megye és a város vezetői, köztük Závodi Imre, az MSZMP KB tagja, a Fejér megyei Tanács elnöke, Sudár Iván, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának titkára, Nagy Jenőné, a Fejér megyei Tanács elnökhelyettese.
Az iskolaavató ünnepséget megelőzően Kovács Péter művészettörténész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének alelnöke felavatta Birkás István dunaújvárosi szobrászművész Kibontakozás című, az iskola aulájában elhelyezett hatalmas méretű domborművét.
Birkás István – Kibontakozás
fotó: birkas-istvan.hu
Az iskolaavató ünnepség szónoka, Nagy Jenőné megyei tanácselnök-helyettes köszöntötte a megjelenteket, köztük az iskolát felépítő Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat jelenlevő képviselőit, szólt az iskolai oktató-nevelőmunka szépségéről és jelentőségéről, a nevelők és szülők együttműködésének fontosságáról. Azt kívánta, hogy valósuljon meg ebben az iskolában a hatvan pedagógus, az ezerháromszáz diák s a szülők egymást támogató, okosan nevelő együttműködése. Avatóbeszédét Móricz Zsigmondot idézve zárta: “Nekem olyan iskola kell, ahová repül a gyermek”, majd azt kívánta, hogy ilyen iskola legyen, amelyet most birtokba vehetünk.
Az avatóbeszéd elhangzása után Nagy Jenőné a megyei és a városi tanács nevében jutalmat adatt át Kollár László építésvezetőnek, Nyuli László művezetőnek, valamint a Weiner Tibor kőművesbrigád tagjainak.
______
“Az én fiam is ide fog járni…”
Készen áll Dunaújváros második legnagyobb általános iskolája, a Castrum városrészi kék iskola.
Hogy ma megkezdődhet az oktató-nevelő munka a Castrum városrész új iskolájában, az elsősorban az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalatnak – “aki”, miután a Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalata visszalépett, elvállalta a szokatlan feladatot, – annak az ötven-hatvan kétkezi munkásnak köszönhető, akik nem riadtak meg az újdonságtól, hanem egymást is segítve összefogtak, igyekeztek legjobb tudásuk szerint végezni a rájuk osztott munkát. Közülük nyolcan szólnak most – társaik nevében is – az iskolaépítésről.
Endrész János kubikos: – A mi nyolctagú kubikosbrigádunk kezdte az alapozást. Persze csináltunk mindent, alapozást, aljzatbetonozást, kerítést, támfalakat. Most legutoljára a zászlótartó rudakat betonoztuk a helyükre. Az igaz, sokat hajtottunk, hogy időre elkészüljön. Sokszor itt töltötte valamelyikünk a délután egy részét is, amikor locsolni kellett a betont. Itt dolgoztuk le a kommunista szombatokat is. Az a lényeg, hogy mire kellett, készen vagyunk vele…
Császár Imre csőszerelő: – Eleinte nem bíztunk abban, hogy a mieink meg tudnak csinálni egy ekkora iskolát. Amikor már álltak a falak, és épületen belül kezdtünk dolgozni, akkor mondogattuk egymásnak, hogy szép munka lesz ez. Kilenctagú brigádunk szerelte be az összes víz- és távfűtővezetéket. Sokszor vállaltunk túlmunkát is, hogy ne csússzunk a határidőből…
Földi Miklós lakatos: – Ilyen nagy munkában még sohasem vettünk részt. Igaz, mi építettük a Bercsényi utcai óvodát de annak a vasvázszerelése alig volt nagyobb munka, mint itt az iskola aulájának az elkészítése. Szerettem ezen az iskolán dolgozni. Jó volt az anyagellátás, jó rajzokat kaptunk, amelyeken könnyűszerrel el tudtunk igazodni. És mi a legfontosabb, jó csapatszellem alakult ki. Mondhatom, a vállalat legjobb brigádjai voltak együtt. Ismertük és segítettünk is egymásnak, amikor erre szükség volt. Például a nagy tartóoszlopok beemelését és helyreállítását a mi hattagú brigádunk a többiek segítsége nélkül aligha tudta volna elvégezni…
Szabó István kőműves: – Ezernél is több gyerek fog idejárni. Tudtuk ezt, és tudtuk, hogy mi bajt okozna, ha nem lenne kész időben. Ezért mindenáron tartani akartuk az ütemtervet, ami többé-kevésbé sikerült is. Kőművesbrigád létünkre ácsmunkát is végeztünk, ha úgy hozta a helyzet… Az én fiam is ide fog járni most szep-tembertől. Volt, amikor eljött velem megnézni, milyen lesz az új suli… Néhány új dolog, mint például az úgynevezett albafal, próbára tett minket. Ilyent mi még sohasem raktunk. Suttyomban elmentem a másik iskolához, meglestem, hogyan csinálják. Aztán mi is megcsináltuk…
Somorácz András festő: – Ez volt a legnagyobb épület, amilyent valaha is csinált az ingatlankezelő. Tizenketten vagyunk a brigádban, mégse voltunk elegen. Az Árvai festő brigád is itt dolgozott még. Persze az is igaz, hogy közbe-közbe át kellett mennie néhány embernek a százas óvodához, meg a másik kettőhöz, mert azokat is soronkívül kellett megcsinálni… Másfélezer gyerek jár majd ide, legyen minél szebb, amit mi csinálunk ezen az épületen. Így állt a munkához a brigád mindegyik tagja…
Árvai Mihály festő: – Ami a mi munkánk minőségét illeti, egyszerű a magyarázat. Mi ingatlanosok sokat dolgozunk lakásban, s a lakók “meója” jobban rászorítja a mieinket a precíz szép munkára, mint azokat, akik nagyberuházáson dolgoznak. Míg ott jegyzőkönyvet vesznek fel a hibáról, azután pótlólag javítanak, addig minket a körülmények jobban rászoktattak a minőségi munkára. Talán ez a magyarázata, hogy a vártnál szebbre sikeredett itt az iskolában a festés-mázolás… Szokatlanul élénk és meglepő színekkel dolgoztunk itt. Eleinte idegen volt ez számunkra, de azután megszoktuk, s most már nekünk is tetszik…
Széplaki József villanyszerelő: – Számomra az a legérdekesebb, hogy ebben az iskolában sok olyan modem dolog lesz, ami például hiányzott abból az iskolából, ahol én tanultam, nem is olyan régen. A Vasváriba jártam, aztán mint ingatlanos, részt vettem az iskola modernizálásában is. Mindezt ismerve mondom, ez a castrumi iskola lesz a legmodernebb a városban. Még menetközben is újítottunk egyet-mást. Néha olyat is kért az igazgató, ami a tervekben nem szerepelt. Mi megcsináltuk, legyen minél jobban használható ez az iskola…
Putra György asztalos: – Örülök, hogy részt vehettem ennek az iskolának az építésében. Magam is, munkatársaim is, de még a vállalat vezetői is sokat tanultak, sok új ismeretre tettek szert az eltelt három év alatt. Nemegyszer okultunk a másik iskola tapasztalataiból is. Átmentünk a Dózsa kettőbe, szétnéztünk, s ami nem tetszett, azt mi megbeszéltük, hogyan próbáljuk másképpen, jobban megcsinálni…
Csongor György
És ím készen az új iskola. A tervezők, a beruházók, s az épület gazdái szerint is gondos-szép munkát végeztek itt az IKVGV szakmunkásai, szocialista brigádjai. Amit produkáltak: vizsgamunka volt a javából, az első vizsga a több mint 70 millió forintot érő intézmény történetében.
