Egykoron buszokkal, hajókkal érkeztek megtekinteni az épülő, szépülő, formálódó városunkat, mára viszont a turistákat igencsak meg kell becsülni, ha véletlenül erre tévednek, márpedig – ezt főleg mi ittlakók csak megerősíteni tudjuk – bőven van mit mutatni, rengeteg értéke van Dunaújvárosnak. Személyes tapasztalatom alapján tudom állítani, ha úgy igazán be szeretnénk mutatni településünket, bizony egy teljes nap is kevés lenne rá, hogy kényelmesen, rohamléptek nélkül egyik korszakból a másikba átlépve élvezhessük a szocreált, a római kultúrát, a pentelei romantikát, vagy a kortárs művészetet. A mindennapok, és a megszokás miatt talán már észre sem vesszük a helyi értékeket, viszont akik vendégségbe jönnek, csodálattal néznek körül a belvárosban és szinte kézzel foghatóan omlanak le az iparvárosról kialakított sztereotípiák, előítéletek.
Mai bejegyzésemben Csákvári Pétert faggatom, aki pár hete Dunaújvárosban járt. Pétert az interneten, az instagramon ismertem meg, sajnos személyesen még nem találkoztunk, de ami késik, nem múlik. Ennek ellenére örömmel vállalkozott arra, hogy leírja tapasztalatait. Nem kértem, hogy szépítsen, hiszem, vallom, hogy a vendégnek igaza van….
– Üdvözöllek Péter, kérlek mesélj egy kicsit magadról, mit lehet rólad tudni?
– Sziasztok, üdvözlöm az olvasókat! Tíz éve költöztem ki Németországba, Berlinben élek, teljesen hétköznapi irodai munkát végzek, szóval az utazás és a fotózás, írás inkább hobby nálam, ahogy az Instagram is. Legalábbis annak indult, majd egyre inkább küldetéssé vált, mégpedig hogy külföldön – és a magyaroknak is – megmutassam milyen szép hely valójában Magyarország, és nem csak Balaton meg Parlament, hanem a hétköznapi szépségek. De ugyanígy szeretném megmutatni más országok más városait is, mindennek a szépségét es az esszenciáját, azt, amiben egyedi.
– Hogy kerültél kapcsolatba Dunaújvárossal, honnan és főleg miket hallottál róla?
– Dunaújvárosban először gyerekként voltam, sok mindenre ugyan már nem emlékszem, csak a Duna-partra, meg hogy azt tetszett. Most úgy találtam rá újra, hogy követek onnan pár embert Instagramon, és az ott látottak alapján megfogott a hangulata. Egyébként is szeretem a szocialista modernista építészetet, ami valahogy Magyarországon egyáltalán nincs még megbecsülve sajnos, sőt. Emellett ha kint élsz sokáig, akkor látod igazán, hogy mennyire meg tud változni tíz év alatt is minden, és sajnos sokszor nem jó irányba, sokszor fáj látni, hogy mennyi kedvenc helyem tűnik el, és itt nem csak kocsmákra meg kávézókra gondolok, amik folyamatosan cserélődnek, de az épületek, az utcakép, a városok hangulata is teljesen megváltozott. Éppen ezért szeretek meglátogatni olyan helyeket, amik a kevésbé ismert mivoltuk miatt kicsit a megmaradtak múltban, emlékeztetnek arra a Magyarországra, ahol éltem, ahol felnőttem.
– Ha jól tudom ez volt az első látogatásod városunkban, mennyi időt töltöttél nálunk, mire volt ez elég, miket sikerült megnézni? Tervezed, hogy esetleg újra eljössz megnézni a kihagyott látnivalókat?
– Dunaújvárosban egy napot voltam csak, egy kedves ismerősöm vezetett körbe, akit szintén az Instagramnak köszönhetően ismertem meg. A rövid idő ellenére sok m
indent sikerült megnézni, de annyit mindenképp, hogy egy ízelítőt kapjak. Visszatérnék szívesen. Mondjuk nyáron, mikor már kicsit nagyobb élet van a Duna-parton és zöldek a fák. De szívesen benéznék például a vasgyárba is.
– Milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál? Rengeteg helyen megfordultál, vajon Dunaújváros mitől lehetne jobb, több az ide látogató turisták számára?
– Szerintem mindenképp arra kellene építenie a városnak, amiben egyedi, és semmiképp nem a jelenlegi magyarországi trendet követni, hogy minden település épít valami újat, mondjuk egy wellness központot vagy lombkoronasétányt és hasonlókat, ahelyett, hogy a saját meglévő értékeire koncentrálna. Szerintem építészetileg egy Magyaroszágon nagyon egyedi városról van szó, méghozzá Budapesthez igen közel és jól megközelíthető helyen, ezért biztosan sok látogatót tudna vonzani. Ehhez persze az is kellene, hogy a magyar közvélemény megváltozzon kicsit a rendszerváltás előtti idők építészete iránt. Bízom benne, hogy ez meg fog történni. Lengyelországban többször jártam mostanában és ott például teljesen máshogy kezelik, megbecsülik, a modernista építészetről kiadványok, útikönyvek jelennek meg, túrákat tartanak azok felfedezésére, sőt sok helyen még a hetvenes-nyolcvanas évek éttermeit is újranyitották korhű hangulatban és berendezéssel. Szerintem ez mindenképp egy követendő példa lehetne Dunaújvárosnak is.
– Kedves Péter, köszönöm ezt a kis rövid mini-interjút, a válaszaidat és kérlek szólj, ha újra Dunaújváros felé indulsz, remélem lesz alkalmunk a személyes találkozásra is!
– Én is köszönöm a lehetőséget, ígérem úgy lesz!
Csákvári Péter instagram oldala:
