Magyar Nap – 1949. június 14.
Már épül az út a mohácsi kombinát felé
Ercsi és Dunapentele között, 30 kilométeres szakaszon az Ut- és Vasutépítő Nemzeti Vállalat gépesített mozgó alakulatai gyors ütemben végzik a mohácsi műút építési munkálatait
Ilyen nagyarányú és gyorsütemű útépítés még nem volt Magyarországon. 2600 kubikos végzi egyszerre a földmunkát. Munkát, jólétet hoz a hároméves és az ötéves terv!
Az út mellett elhelyezett anyagraktárakban előre elkészítik a betonkeveréket, amelyet ezután teherautókon visznek a keverőgépekhez. A hátra billenthető teherautóból a betonanyagot közvetlenül nyeli el a keverőgép szája. Gyors és racionális így a munka.
Ez a gép, az úgynevezett “finisher”, a munka utolsó fázisát végzi. Az út teljes szélességében, hét és fél méteren saját sínjein gördül, tökéletesen lesimítja a betont, hogy majd minden fennakadás nélkül, gyors iramban indulhasson meg a szállítás, az autóforgalom az épülő mohácsi új kombinát felé.
A kész betonkeveréket csillék szállítják a kijelölt helyre. Az útépítő munkások “előegyengetik” a kiöntött anyagot. Majd egy úgynevezett vibrátorral simítják el, amelyet a helyszínen felállított áramfejlesztő hajt
1949. december 4-én felavatták az ercsi-dunapentelei műutat
“(…) Az új rend Magyarországának közlekedési kormányzata közelebb hozta a községhez a vasutat is. Sármentessé tette a vasútállomáshoz vezető utat és gyönyörű, gyors, áramvonalas autóbuszokkal is megkönnyítette az utazó nép kényelmét. Dunapentele lett azonfelül az egyik főállomása ama széles modern betonútnak, amely csaknem nyílegyenes vonalban köti össze Budapestet az ötéves tervben kiépülő mohácsi kombináttal. Most fejeződtek be az út Ercsi-Dunapentele közt húzódó szakaszának építési munkálatai s a téli időszak sem szakítja meg az útépítés folyamatosságát. A legmodernebb mélyépítési gépekkel dolgoznak, hogy még az előirányzott idő előtt készen adhassák át nagyszerű rendeltetésének az új utat. Nemcsak kanyarmentes lesz ez az út, de lejtőmentes is. Számos viaduktot építenek Budapest és Mohács közt, hogy magassági görbületek ne akadályozhassák a gépkocsik, autóbuszok, teherautók idekívánkozó forgalmi tömkelegét.
Dunapentele négyezer lakosából négyszáz embert foglalkoztat ez az útépítő és viaduktépítő munka. Mintegy négyszázra tehető azoknak a szegényparasztoknak a száma is, akik az 1945-ös demokratikus földreform során már nem juthattak földhöz s így különféle ipari, építési vagy mezőgazdasági bérmunkából élnek. Míg a múltban sok volt az úgynevezett “fölösleges ember”, nagyon megnőtt a munkatartalék-sereg száma, ma már a szükséghez képest alig lehet – ha egyáltalán lehet – az újabb munkálatokhoz elég munkáskezet kapni. (…)”
